Japán vagy Kínai?

Én tanultam mindkettőt, de a kínait abbahagytam. Egyszerűen nem áll rá a szám, a gusztustalan dolgaikról már nem is beszélve (pl. embrióleves, kutyák megkínzása és megzabálása, lótuszláb, kislányok kukába dobása (csak egy gyerek lehet és sokan fiút szeretnének), stb.). Igaz, hogy a nyelvtana könnyű, de elég rosszul hangsúlyozni valamit és tök mást mondasz. Pl. a jónapot helyett szeretlek. Azért nem mindegy. Tanár nélkül nem lehet normálisan megtanulni. Kína pedig hiába nagyobb, ha annyi nyelvjárás van, mint a fene és sok tartományhoz tolmács külön kell. Bár elvileg a mandarint mindenhol beszélik.

Én a japánt szeretem jobban, könnyebbnek találom.

Kínaiak vannak a legtöbben, nem elhanyagolható szempont, ez igaz. Nyilván világszinten 10-szer több kínaiakkal kapcsolatos helyzet adódik, mint japán. De ha belegondolunk, hogy kínai családból évtizedek óta falunként van három Magyarországon, nem biztos, hogy pont terád gondolnak majd, ha valahol tolmácsra (vagy hasonlóra) lenne szükség. Kínai az anyanyelvük, Magyarország meg ahol felnőttek, ugyebár. Nem lenne könnyű felvenni a versenyt az ő nyelvi képességeikkel. Viszont ha kínaiul tudsz, pillanatok alatt találhatsz bárhol barátokat, akiknek ez szimpatikus lehet. Vagy kínai beszélgetőpartnert. Ellenben, mondjuk, ha hottentottául tanulnál. Japán-magyar nyelvtudással még nagyobb az űr, persze a most felnövő japán-mániás generációnál már nem így lesz. Japánból van kb. 500 a Virányosi iskola környékén (kiküldetésben lévő üzletemberek családostul), meg 500, aki éppen a budai várban fényképezkedik, és néhány itt élő vegyes házasság. Azt ennyi.

Az is egy igazság, hogy lassan az angolon kívül semminek sincsen értelme, persze ha az ember nagyon akar, talál helyet, ahol hasznossá teheti magát. Szerintem ízlés szerint döntsd el, melyiket szeretnéd tanulni, ha van időd, tanuld mindkettőt.

A kínai nyelvet azért is mondják nehéznek, mert nagyon távol áll a mi logikánktól, hangzásvilágunktól. Ez nehézségeket okoz. A japán nyelv ugyanarról a tőről fakad / vagy azokhoz hasonló, mint akármelyik uráli, altáji, szibériai, eszkimó, koreai vagy indoeurópai nyelv, így nem tartalmaz számunkra különösebb meglepetést, idegenséget. Ellenben a kínaival, ami nagyon más.

Csak akkor van értelme tanulni bármelyik nyelvet ha az angolt már folyékonyan beszéled. Nyilvánvalóan a kínai a befutó azt épp csak 10,5x annyian beszélik mint a japánt. Mellesleg Magyarországon nagy hasznát veszed, országunkat szoros szálak fűzik Kínához.

Nézd meg az Magyarország egyik legfontosabb oldalát és hogy milyen nyelveket lehet választani:

[link]

Bár csak japánt tanultam, de szerintem az a könnyebb. Az egyik, hogy a kínaiban tényleg nagyon fontos a kiejtés. Ha elcseszed, akkor érthetetlen, és elég bonyolult, a mi fülünk nem áll rá. Ráadásul baromi sok írásjel kell.

A japánban a kiejtés simán megy egy magyarnak. A kandzsik gondot okozhatnak, de sokkal kevesebbet kell megtanulni, mint a kínaiban.

A nyelvtan a kínaiban valóban egyszerűbb, de azért a japánban sem túl bonyolult. Én úgy vettem észre, hogy a japánban valami vagy nagyon egyszerű, vagy a magyar logikát követi.