Gondot okozhat egyszerre a kínai és a japán nyelv tanulása?

Én semelyik két nyelv egyszerre tanulását nem javasolnám, egyszerűen azért, mert érdemesebb egy nyelvet jól tudni, mint kettőt kevéssé. Ettől függetlenül csináld, ha biztos vagy benne, hogy végig tudod vinni mindkettőt (középiskolában a szabadidő hiánya úgysem probléma)!

Konkrétan a két nyelvről azt érdemes tudni, hogy a japánnak összetettebb a nyelvtana, a kínainak pedig az írása. Könnyebbség lesz viszont, hogy a japán írásjelek nagy része kínai eredetű, ahonnan is jelentés alapján vették át őket, vagyis egy írásjel nyelvtől függetlenül ugyanazt jelenti, csak a kiejtésük különbözik.

A Madáchban tényleg nagyon jó a kínai oktatás, ha ez irányú az érdeklődésed, szerintem próbáld meg.

Ha egy év után nem jön be, lehetőség van 9. osztálytól egy másik élő nyelvet választani, úgyhogy nincs veszteni valód.

Nem hiszem, hogy összekevernéd. Nagyjából annyira hasonlítanak egymásra, mint a francia meg a magyar. Mindkettő latin betűs, van benne sokféle ékezet, mégsem kevernéd össze őket soha, mert ég és föld :P

Sőt, épphogy ellenkezőleg: én október óta tanulok kínait (nem Budapesten), előzőleg már tanultam 3 évig japánt, és nemhogy gondot jelentene (amitől eleinte én is tartottam), hanme még nagy segítség is, mert mondjuk nekem a japántudásom baromira megkönnyítette az írásjelek tanulását például. Pillanat alatt leírom, amit a tanár a táblára ír, helyes vonássorrenddel, szépen, mert 3 év japán után már bőven hozzászoktam.

Mivel a kiejtés sokkal-sokkal nehezebb, mint a japánban, és abban egyáltalán nem „segítik egymást”, nyelvtanban meg főleg nem (mivel a kínai nyelvtanilag nagyon könnyű, gyakorlatilag csak a megfelelő sorrendben kell a jeleket egymás mellé rakosgatni), így elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki keverje ezt a két nyelvet.

Egyedül az írásjeleket lehet összekutyulni, mivel azok között rengeteg egyforma van (a legegyszerűbb főnevek, melléknevek, igék), ám sok az, ami csak hasonló, de valami apróságban eltér. Mondjuk az „én” szó: 私↔我.

Vagy mivel a macska ugyan az a jel (猫) azt gondoltam először, hogy majd a kutya is ugyan az lesz, hiszen ez olyan alapvető. Hát ez japánul: 犬, de kínaiul: 狗

De egy idő után akár egyetlen írásjelről meg fogod tudni állapítani, hogy kínai vagy japán, mert látni fogod, hogy még az írásjelek vonásai is picit különböznek, például: 发 门 了 风 语 红 Ezek tipikus egyszerűsített kínai írásjelek, ilyen jellegűek a japánban nem fordulnak elő (hagyományossal viszont már nehezebb dolgunk van, de ott is vannak sajátos írásjelek pl. 發 學, amik szintén mutatják, hogy ez csakis hagyományos kínai lehet)