Valaki le tudná nekem ezt a számot fordítani angolról magyarral?
Mumford és fiai: Barlang
Üresség van a szíved mélyén,
A nap oly lassan emelkedik ahogy lépsz,
Messze minden félelemtől és
Minden hibától, amit magad mögött hagytál.
Az aratás nem hagyott neked enni,
Te kannibál, te húsevő, látod…
De én is látom ugyanezt,
Ismerem a szégyent vereségedben.
De én kitartok majd a reményben!
Nem hagyom majd, hogy a hurok
megfojtson a nyakad körül!
És erőt lelek a fájdalomban!
És megváltoztatom az utam!
Tudni fogom a nevem, amint újra szólítják!
Mert van más dolgom is, hogy kitöltsem az időmet,
Te elveszed a tiédet és én az enyémet,
Most engedj az igazsághoz,
Ami felfrissíti zavart elmémet!
Tehát kötözz egy oszlophoz, és tömd be a fülem!
Láthatom az özvegyeket és az árvákat túl a könnyeimen,
Tudom a hivatásom a hibáim ellenére,
És a növekvő félelmeim dacára!
De én kitartok majd a reményben!
Nem hagyom majd, hogy a hurok
megfojtson a nyakad körül!
És erőt lelek a fájdalomban!
És megváltoztatom az utam!
Tudni fogom a nevem, amint újra szólítják!
Tehát gyere elő barlangodból kezeiden járva,
Lásd a világot tótágast állva,
Megértheted a függőségét,
amint felismered a teremtő kezét!
Tehát visíttasd a szirénád,
És dalold el mindent, amit dalolni vágysz,
Én nem fogom hallani mit kell mondanod!
Mert most szabadág kell nekem!
És tudnom kell, hogy életem
Hogy éljem úgy, mint elrendeltetett.
De én kitartok majd a reményben!
Nem hagyom majd, hogy a hurok
megfojtson a nyakad körül!
És erőt lelek a fájdalomban!
És megváltoztatom az utam!
Tudni fogom a nevem, amint újra szólítják!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!