Ha ember kijutna Japánba nulla nyelvtudással, de 1 éven át csak japánul beszélnének hozzá ott, meg tudná tanulni a nyelvet a helyiektől?

Kérdező, erről beszélek. Ha van előképzettség a kérdéses nyelvből, akkor nagyon jól lehet fejlődni egy év alatt külföldön, anyanyelvi környezetben. De nélküle... felejtős.

Ha te angolt tanultál, akkor egy angol nyelvű országban nagyot fejlődnél, ha használnád a nyelvet - és melléknév-fokozás se lenne probléma egy idő után. Érted a különbséget, gondolom.

Első vagyok.

Nyelvszakos voltam, tanultam külföldön erasmussal és nyelvtanfolyamon is voltam kint. Azoknál láttam nagy fejlődést, akiknek volt már egy kis alap tudása vagy pedig akinek az anyanyelve volt hasonló. (Pl. Olaszországban a spanyolok gyorsabban tudtak kommunikálni.) Mert az agyad szeretné kötni valamihez a dolgokat. Viszont 1 év alatt C1 még egy egyszerűbb nyelven is nagyon necces. Nyelvszakon is 3 év (ha nem úgy mész oda, hogy már van c1-ed) alatt jut el c1-re az ember. Biztos vagyok benne, hogy aki azt mondja, hogy kint tanult meg, az mellette (akár egyedül, akár tanárral) foglalkozik is a nyelvvel. Tehát az anyanyelvi környezet fel tudja gyorsítani a folyamatot, de olyan nincs, hogy csak a fejedbe száll a tudás.

Előző vagyok, a nyelvtannal kapcsolatban:

Az elején mindenképpen meg kell érteni a nyelvtant, hogy mi miért, hogy működik (nem bemagolni) és egy idő után teljesen természetesen a jót fogja használni az ember.

Én azt mondom, hogy ha a nyelv egy ház, akkor a szavak a téglák, a nyelvtan pedig az, amit a téglák közé tesznek. (Nem jut eszembe a neve, az a szürke anyag, ami összetartja a téglákat.) Mindkettőre szükség van.

"de az igen kétséges, hogy a társalgási szint majd abból fog fakadni, ha jól tudok nyelvtanozni"

. De, mert egyrészt félreértésekhez vezet, másrészt a megítélésedet nagyban befolyásolja.

Az egy dolog, hogy a büdös életben nem mondasz olyat, hogy "Next year I'll have been working here for 5 years", de ha mellékneveket sem tudsz fokozni, az már nagyon kellemetlen.