Miért állítják egyesek, hogy hallás után, fordítgatás nélkül meg lehet tanulni egy nyelvet, és nem fontos a nyelvtani szabályok bemagolása, amikor erre nincs is bizonyíték?

Magyarul hogy tanultál meg?

Hallás után.

Nyugat-Európában - ahol a fiatalok (iskolások-középiskolások-egyetemisták) - többsége az anyanyelve mellett több nyelven beszél, méghozzá helyesen, egyáltalán nincs olyan, hogy fordítás a nyelvtanításban, olyan van, hogy egy adott témáról a tanult nyelven kell írni fogalmazást, esszét, olyan nincs, hogy egy idegen nyelvü szöveget mondatról mondatra le kell fordítani a másik nyelvre.

Nem véletlen van itt rengeteg tantárgy/ egyetemi szak más (általában angol) nyelven, és nem okoz senkinek problémát a dolog, legfeljebb egy-egy oktató akcentusa nehezíti a dolgot.

A legtöbb nyelvet egyébként az adott nyelven tanítják, sok esetben anyanyelvi tanárok, a szavakat meg egynyelvü (a célnyelven íródott) szótárban tudják csak megkeresni.

Ebböl is az következik, hogy igenis meg lehet tanulni csak hallás után nyelveket, söt igazán jól csak így lehetséges.

Egyébként erre minden ember képes lenne - mivel az anyanyelvét is így tanulta meg többé-kevésbé jól -, általában azért nem megy nekik, mert már az elején lkezdik ezt a hülyeséget, hogy nyelvtani szabályokat kell bemagolni, fordítani kell szövegeket, ami értelmetlen.

A nyelveknek más-más a logikája, ezért sem lehet/értelmes fordítani, rengeteg olyan kifejezés van, ami az egyik nyelvben egy szó, a másikban egy hosszabb körülírás szükséges hozzá, amit így csinálni semmi értelme sincs.

Az adott nyelven kell gondolkodni, teljesen függetlenül más nyelvektöl, még az anyanyelvtöl is, csak akkor lesz igazi nyelvtudása valakinek.

Neked feltehetöen nyelvtani vizsga volt a téma, ezért volt probléma, hogy nem a merev szabályok szerint írtad a szöveget. A gond csak az, hogy MO-on még a nyelvtanárok többsége sem tudja használni rendesen az idegen nyelveket, legalább 20-30 évvel le vannak maradva az aktuális nyelvtöl.

"Ha nem fordítok, akkor nem ismerem a szó/mondat jelentését!

Ha nem magolok nyelvtant, akkor nem tudom, hogy az illető milyen igeidőben beszelt, mondatokat sem tudok alkotni!"

Ez nem igaz, kérdező.

A metakommunikációs jelekből NAGYON sokat lehet tanulni.

Ha valaki mutogatot egy pohár limonádéra, és azt mondja neked, hogy "Please give me that glass of drink.", vagy ha azt kérdezik tőled, hogy "Would you like a drink?", és közben emelget egy pohár vizet, vagy ha valaki megkóstol egy pohár akármit, és azt mondja, hogy "This drink is delicious!", és ha rendszeresen tapasztalod ezeket, akkor előbb-utóbb (elég hamar) meg fogod tanulni, hogy a drink az italt, innivalót jelent, anélkül, hogy valaha is lefordítottad volna magadban.

A gyerek ugyanígy tanulja meg az anyanyelvét.

Amikor anyuka húst süt, és azt mondja, "Meg kell fordítani a húst a sütőben!" és megfordítja, vagy azt mondja, hogy "Gyere fiam, kész a sülthúsi!" és a gyerek elé teszi a húst, akkor a gyerek ebből megtanulja, hogy mi az a sült hús.

"De ezzel a módszerrel hogy tanulom meg pl. a Present Perfect-t?"

Úgy, hogy sokat hallod+ott van a konkrét szituáció is, rögzül, és ideővel összeáll a fejedben, hogy hogyan kell képezni.

Pont mint a kisgyerek, ha azt mondod neki, hogy "apa felporszívozott", "anya elmosogatott", "a nagyi megsétáltatta a kutyát", és hasonlók, akkor meg fogja tanulni, hogy ezek mit jelentenek.

"Mert nekem az van az iskolában, hogy ki van adva egy nyelvtani szabálygyűjtemény, leírás az igeidőkről, és az alapján kellett megoldanom a feladatot"

Nem mondom azt, hogy ezt így nem lehet tanulni. Ez is egy módszer. és lehet, hogy van, akinek ez jobban bejön, mint a hallás utáni tanulás.