Jól írtam németül, hogy xy nem ad további tájékoztatást részemre?

random netes hülyeségek helyett használd inkább a dudent.

[link]

3, 4: Bocs, de valóban gőzöd sincs! Nekem viszont van, szóval higgy nekem!

És nem! Nem vonták ki a scharfes S-t! Épp ellenkezőleg: megerősítették azzal, hogy – kapaszkodj meg! – még a nagybetűs ẞ (ẞ/ß) is hivatalos lett 2017-ben, így most már pl. a csupa nagybetűs GROSS helyett írható GROẞ is – korábban erre nem volt lehetőség, mert az hülyén nézett ki, hogy a nagybetűs GRO végére odatettek egy kisbetűs ß-t: GROß. Ráadásul a kis ß és a nagy B sok betűtípusban nagyon hasonlóan néz ki, ezért félreolvasható volt, viszont egy mai, normálisan elkészített betűtípusban már jól megkülönböztethető a nagy ẞ és a nagy B.

De amúgy már a 1996 óta az a szabály a kisbetűs írásnál, hogy hosszan ejtett magánhangzó után ß-t kell írni (kell!, nem választható), a röviden ejtett magánhangzó után peidg ss-t kell írni. Emiatt helyes a lässt, hiszen itt az ä egy rövid hangot jelöl; de nem helyes a liess, hiszen az ie hosszú hangot jelöl, így ezt ließ-nek kell írni.

Hasonló okokból a Fuß így helyes, mert ebben a szóban az u hosszú hangot jelöl; míg a Nuss így helyes, mert ebben meg az u rövid hangot jelöl.

Az nagyon régen volt csak trend, hogy a szóvégi ss helyett ß-t írtak (Fuß, aß, Nuß, daß, laß, läßt, Kuß, eßt), de aztán rájöttek, hogy ezek zavaróak, mert elfedik a magánhangzó hosszúságát, ezért e szavak 1996 óta hivatalosan: Fuß, aß; Nuss, dass, lass, lässt, Kuss, esst.

De ugyanilyen zavaró lenne az is, ha fordítva: minden ß helyett ss-t írnának. (Svájcban és Liechtensteinben ezt meglépték, zavaró is…)

Németországban és Ausztriában tehát pontosan azért tartották meg a ß-t, hogy használatával a német helyesírás még jobban tükrözze a kiejtést:

wir lassen [lászn] – rövid á + sz

wir aßen [áászn] – hosszú á + sz

wir lasen [láázn] – hosszú á + z