Profi angolos tudna segíteni?

Örülj, hogy nem Skóciába mentél, akkor most azt kérdeznéd, hogy miért nem értettél egy szót se abból, amit mondtak :D

Az angol nyelvnek kismillió különböző dialektusa van, kiejtésben és szóhasználatban is jelentős eltérések fordulnak elő. Ráadásul úgy tűnik, hogy te valami elba$zott hunglish kiejtést tanultál itthon, aminek aztán végképp semmi köze nincs bármiféle amerikai kiejtéshez.

No igen, nekem is az jutott eszembe, hogy nagy baj van, ha a /gʊd/-ot (kb. gud) gúdnak mondod, a *pfenk*-ről nem is beszélve. (di) áll a magánhangzóval kezdődő szavak előtt (ált. isk. 4. osztály, ill. az az év, amikor tanulni kezded az angolt).

A többiben csatlakoznék az elsőhöz. Még egy olyan kis országban is, mint a miénk, sokféle dialektus van, hát még Amerikában, ahol ráadásul mindenféle nemzetiségből való emberek gyűltek össze az idők során...

A dupla oo betűsor két különböző hangot jelöl rendszeresen az angolban, legyen az brit vagy amerikai: a good, book, look, foot, hood, stb. szavakban ugyanaz a hang van, mint a put szóban – ez egy rövid, u-szerű hang, de ahogy tapasztaltad, hangozat ü-szerűnek és ö-suzerűnek is. Megintcsak: akár brit, akár amerikai angolban.

Más szavakban, mint pl. moon, noon, soon, doom, viszont egy másfajta hangot ejtenek, amit a magyar fül inkább hosszú ú-nak érzékel. Ez a hang van pl. a blue, new szavakban is. Megintcsak: akár brit, akár amerikai angolban.

Rendhagyó kivétel: az oo a cut/fun szó magánhangzóját jelöli a flood és a blood szóban. (Ezek kiejtését jobban tükrözné a flud ill blud íráskép, dehát ez van…) Megintcsak: akár brit, akár amerikai angolban.

A the ejtése csak mássalhangzó előtt dö, magánhangzó előtt di; de akkor is di, ha hangsúlyozzák. Megintcsak: akár brit, akár amerikai angolban.

A th egy selypített, sziszegős hangot jelöl az angolban, amit a nyelv felső fogsorhoz támasztásával képeznek, és ami akusztikusan amúgy az f-re hasonlít a legjobban a magyar hangok közül (hiszen azt is a felső fogsorral képezzük, csak annál az alsó ajkat érintjük hozzá, nem a nyelv hegyét). De szó elején előfordulhat, főleg a thank you-ban, hogy t-szerűen ejtik, de soha sem t-vel – az angol t képzése ugyanis hátrébb történik, mint a magyaré, majdnem olyan hátul, mint ahol a cs hangot képezzük. Emiatt a valódi t hangjuk, és a th helyett ejtett t-szerű hangjuk hangzása eltérő, így megkülönböztethető marad. Megintcsak: akár brit, akár amerikai angolban.

Ami viszont csak amerikai jellemző: -nk és -ng előtt az a hangot valóban é vagy éj-/ej-szerűen ejtik sokan, mintha a say hangja szerepelne benne, pl. a hang kiejtve héjng vagy hejng, a bank kiejtve béjnk vagy bejnk.

Hát ja, sokan voltak, akkor átképződő tanárok, akik a kiejtést nem tartották olyan fontosnak. És az őket angolra tanító tanárok se. De aztán csak pár év kellett, és igen sok nyelviskolában megjelentek az okos fiatalok (mármint tanárnak), akik már jelentősebb időt töltöttek külföldön. Repültem úgy Londonba, hogy a BA gép utasainak 70 %-a tanulni menő 18-20 éves fiatal volt.

Ugyanakkor, aki akarta, a módszerváltás után annyi eredeti hanganyagot hallgathatott, amennyi belefért. Bjudapeszten és környékén például volt a Radio Bridge... Ami ugyan apáiból adódóan inkább amerikai volt, de angol nyelvleckéket is sugárzott zsákszám. A magyar tévében is voltak BBC nyelvleckék. Volt egy sorozat, például, az UK Today, amelyiknél lehetett írni a tévének, hogy te is kéred az elhangzott szövegeket leírva, szóval még az állam is segített. Volt az AM mikro vagy mi, amit orvnézőként nézett a magyar jó ideig, ott volt az NBC Super Channel, meg a Sky News, meg a CNN, ahmely csatornákon aztán más nem is volt, csak beszéd (a CNN az kissé oldalt állt, mert ott sok pakisztáni meg mittudoménmilyen eredetű munkatársat alkalmaztak).

Aztán 99 körül meg jött a net mindent elsöprő hulláma.