Miért állnak egyesek ilyen bután, mereven az idegen nyelvhez?

Azokra gondolok, akik összevesznek azon, hogy több módon is ki lehet fejezni az adott mondandónkat. Lehülyézik a másikat, mert nem úgy mondja, de nem veszik észre, hogy másképp megfogalmazva is ugyanúgy jó. A "kedvencem", mikor valaki azzal döngeti a mellkasát, hogy én 8 hónapot éltem Angliában, és nem úgy mondta xy, meg nem úgy mondják (mintha egyébként is ismerné az összes embert). És akkor mi van? Mi van akkor? Akkor már Ausztráliában sem úgy mondják? Dél-Afrikában sem? Skóciában, Írországban sem? USA-ban, ott sem? Sőt, az összes tagállamában ugyanúgy beszélnek? Kanadával mi a helyzet? Pedig nagyon egyszerű. Azt kell csak észben tartani, hogy nem a nyelvi szabályok voltak először, és az alapján kezdtek el beszélni az emberek, hanem voltak anno nagyon okos személyek, akik megfigyelték, hogy mi a szokás egy-egy csoporton, társadalmon belül a nyelv területén. Ezeket a szokásokat papírra vetették, ezt hívjuk ma szabályoknak, nyelvtannak. Nem más mind, mint szokás, ez a nyelvtan. És mint szokás, el lehet térni tőle (természetesen ésszerű kereteken belül). Meg ez a magyar merevség, amivel egyesek nyelvet akarnak tanulni, hogy jajjj, mert az akcentus, meg hogy nem tudom, hogyan kell mondani, hogy kókuszlikőr. Brit kiejtést tanuljak vagy amerikait... Az USA-ban laknak 328 millióan. Azt gondolja valaki is, hogy mindannyian egységesen beszélnek, ejtenek szavakat, fogalmaznak? És akkor csodálkozunk, hogy nem mernek megszólalni sokan mondjuk angolul. Persze, hogy nem. Saját magának szab gátat, plusz még a sok eszetlen kötekedő is visszahúzza. Nekem hirtelen ezek jutottak eszembe, amik roppantul zavarnak, miközben valaki nyelvet akar tanulni. Így nem lehet.