Miért nincs egy igazán jó magyar egyetem sem?

Mindenhol vannak okos és törtető emberek és lusta semmittevők, mindenféle rangsortól és összehasonlítástól *független*

Én itthon az ELTE-re jártam, majd Nagy-Britanniában két különböző egyetemen több, mint 4 évet eltöltöttem, így van saját bőrömön érzett tapasztalatom. Szomorú dolog kimondani, de összességében még az itthon jónak számító ELTE is odakint talán csak a középmezőny aljára kerülne. Önáltatás azt gondolni, hogy az itthoni felsőoktatás a britekéhez képest versenyképes volna. Szerintem már ötven éve is bőven előttünk jártak, most pedig tovább nyílik az olló. Ezt csak részben magyarázza a finanszírozási előnyük, amelynek révén jobb kutatási eszközöket, sokkal-sokkal több könyvet és folyóiratot lehet vásárolniuk. (Ott egy nevenincs, a rangsor hátulján kullogó egyetemnek is nagyobb választékú könyvtára van, mint nálunk az ELTE-nek.) A másik fő ok kulturális jellegű: nálunk ha valaki oktatóként bekerül egy egyetemre és a főnökével jó személyes viszonyt ápol, az szinte garantáltan maradhat nyugdíjig, akkor is, ha pocsékul tanít és alig kutat, hacsak valami központi leépítés nincsen. Odakint még 50 éves professzorok is gyakran vannak nem permanens státuszban, 2 éves szerződéssel foglalkoztatva. A Demoklész-kard az oktatók többsége felett állandóan ott leng, hajtaniuk kell és folyamatosan le kell tenniük az asztalra, mind a kutatásban, mind a hallgatókért végzett munkában. Az egyetem ott sokkal inkább a hallgatókért végzett szolgáltatás, mint nálunk. Az oktatók hallgatói minősítét pedig rendszeresen végzik és nagyon komolyan veszik. Ha valaki tartósan rossz minősítéseket kap a hallgatóitól, nincs esélye az állása megtartására. Ez az egyetemnek azért is érdeke, mert a hallgatói minősítéseket központilag egy állami szerv is elvégzi, és ha nem is oktatónként, de tudományterületenként publikussá válik minden egyetem hallgatói minősítés-átlaga, ez pedig a leendő hallgatók jelentkezését befolyásolja. Ha például valaki fizikusnak jelentkezik, előtte megnézheti, hogy a fizika területén a különböző egyetemek milyen hallgatói minősítés-átlagokat értek el. Egyetlen tanszék sem engedheti meg magának, hogy akárcsak egy rossz oktatója is legyen, mert az annyira lehúzhatja a hallgatói minősítés-átlagot az adott tudományterületen, hogy mondjuk 10 helyet lejjebb csúsznak a ranglétrán, ez pedig hallgatói számcsökkenéssel, következésképp bevételcsökkenéssel jár. Ilyen rendszerben elképzelhetetlen olyan oktatók foglalkoztatása, mint amilyenek nálunk nem ritkák, akik monoton beszéddel, a hallgatóknak hátat fordítva levetítenek egy unalmas Powerpoint diasort, majd a félév végén kijavítanak egy zárthelyit, s ezzel lényegében le van tudva az oktatói munkájuk. S akkor még arról nem is beszéltem, hogy itthon túl nagy a hangsúly adatok memorizálásán, míg ott sokkal inkább a szakma értő művelésére készítenek fel. Messze vagyunk tőlük, nagyon messze sajnos.

15. nekem is hasonló tapasztalatom van külföldi egyetemekről. Csak annyival egészíteném ki, hogy a külföldi jó egyetemeken is vannak átlagos meg gyenge oktatók, csak ott jobban odafigyelnek a szolgáltatási színvonalra, a tanároknak is keményebben kell teljesíteniük mint itthon. Tehát nem vagyok hülyébbek mint mások, csak sajnos tényleg kevés a pénz a rendszerben.

*vagyunk