Jóban vagytok a tanáraitokkal? Van akire úgymond a második anyukátokként tekintetek? És van olyan, akit ki nem állhattok?

"Van akire úgymond a második anyukátokként tekintetek?"

Hmm... nincs.

"És van olyan, akit ki nem állhattok?"

Kb. az összes.

Igen, nem egy tanárral tudtam mindig is hosszas beszèlgetèseket folytatni, holott többnyire introvertált vagyok.

Sajnos rájöttem, hogy fontolóra kell venni, hogy mit ejtek ki a számon. Nem szabad megbízni senkiben sem, hiába is jószándèkú az illető. Sosem tudhatjuk igazán, hogy mit hoz majd a jövő.

A tavalyi rajztanárnőmmel voltam nagyon jó viszonyba, de a tanár-diák kapcsolatot már meghaladta. Számomra a második anyukám volt, valaki, akire nem èn vigyázok, hanem ő vigyáz rám. Aztán mikor ő is ragaszkodni kezdett hozzám ès a lányának tekintett úgy gondolom, hogy megijedt. Hogy mitől az számomra rejtèly, bár mindig is sejtettem, hogy nem rendezett a magánèlete, dióhèjban említette is. Majd miután elballagtam ő is elment más munkahely után nèzve, jobb keresletet remèlve. Hónapok óta nem ad hírt magáról, s fèlek, tulságosan is beleèltem magam, hogy olyasvalakihez kezdtem ragaszkodni, aki- mint sokan mások elhagyott. Nem tudom, mikor fogom feldolgozni ismèt. De abban biztos vagyok, hogy többè nem engedhetek közel magamhoz senkit sem, mert elárul ès egyedül maradok.. Örökre.

Nem, egyik tanárommal sem vagyok jóban, a legpozitívabb kapcsolatom is maximum "szakmai" velük. Értem ezalatt, hogy nem gyűlöljük egymást szívből, tehát teljesen semlegesen állunk egymáshoz. Csak akkor beszélgetünk, ha azt a szituáció megköveteli, egyébként meg semmi.

Második anyuka? Te jó ég, azt el sem tudom képzelni!