Nagyon ciki, ha így lettem magántanuló? Szerintetek lenéznének, ha visszamennék?
Novemberben az egyik barátnőmmel átjöttem egy másik suliba, 11.-be (azelőtt 12.-be jártunk, de az 5 éves így csúsztunk 1 évet), de lelkileg egyáltalán nem bírtam, mert itt jóval több a szóbeli feleltetés, táblához kihívás és mivel pánikbeteg vagyok, egész nap rettegtem attól, hogy mikor éget be valamelyik tanár egy rakat ismeretlen ember előtt, és depressziós is lettem... Ez amúgy egy könnyebb suli, mint az előző, de ott semmi ilyen szerepeltetés nem volt, itt meg állandóan. Ráadásul a tanárok előszeretettel aláznak meg itt mindenkit a többiek előtt...
Szóval kérvényeztük a magántanulóságot december elején, és 2 hét után megadták. Januárban levizsgáztattak az egész félévből(14 tantárgyból), annyira nem volt nehéz, egész jól sikerültek, pedig csak 2-3 hetem volt felkészülni.
A barátnőm, és akikkel jóba lettem (1-2 lány) folyton mondják, hogy menjek be a suliba, de most meg attól félek, hogy elmebetegként fognak kezelni. Pedig amúgy egyáltalán nem ilyen szekálós vagy kinevetős osztály, így mindenki el van magának, nem annyira foglalkoznak a másikkal, de azért félek kicsit, hogy reagálnának...
Tudom azt is, hogy el kéne mennem pszichológushoz vagy pszichiáterhez, de gyógyszert nem szeretnék szedni, a sima beszélgetés meg nem hiszem, hogy segítene a szoc.fóbiámon :(
Köszi, hogy válaszoltál :)
Meg kéne próbálnom mindenképp, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá. 18 vagyok. Kellene beutalót kérnem, vagy csak úgy beállítani valahová? :/
válasza:Szerintem is valami segítséget kellene igénybe venned, mert ez így meg fogja nyomorítani a teljes életedet.
Mindig nem lehet elmenekülni a problémák elől. Nem mintha a feleltetés probléma lenne, igazából már az is baj, ha így éled meg.
Mit fogsz csinálni egy állásinterjún, egyáltalán, milyen munkát tudsz majd így elvállalni?
Szóval próbáld meg ezt megoldani szerintem, különben sok gondod lesz még...
Hát az állásinterjút nem tartom akkora kihívásnak, már a vizsgákat is megszoktam, mert az előző suliban is sok volt.
Csak egyszerűen a tömegtől rosszul vagyok, és folyton arra gondolok, hogy mindenki rajtam röhög vagy szánakozik.
De nyilván ez sem normális, szóval igen ezen mindenképp segíteni kéne, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá :(
válasza:Én a helyedben első körben magamat próbálnám meg kirángatni ebből. Ha nem sikerül, akkor pedig tényleg valami pszichológus.
De meggyőződésem, hogy nem jó, hogy magántanuló lettél, mert ezzel csak elsöpröd a problémát ahelyett, hogy próbálnál tenni ellene.
Engem egyszer megtámadott egy kutya az utcán (hajnal volt, sötét, egyedül voltam...). Nem tudtam levakarni, össze-vissza harapdált, jött utánam... Borzasztó volt. (Szerencsére komoly sérülésem nem lett, mert csizmában voltam, és - kis termetű dög lévén - a bokámat harapdálta, de fájt a csont utána napokig.)
Ezt követően nem mertem gyakorlatilag az ilyen jellegű utcákba egyedül bemenni, és, ha csak messziről is megláttam egy kutyát, rettegtem. Visszafordultam, inkább nem mentem sehova.
De hamar rájöttem, hogy ebből így mi lesz!? Ez így nem maradhat. Szóval szép fokozatosan igenis szuggeráltam magam, és direkt bementem az utcába, és csak azért is mentem.
Nem azt mondom, hogy minden a régi lett. Sosem lesz, mert rettegek a kutyáktól. Kóbor kutya mellett azóta se megyek el, képes vagyok kerülni miatta. De legalább ettől függetlenül mászkálok és nem nyomorít meg a félelmem.
Neked sem kell hirtelen megváltozni, de legalább tegyél lépéseket, hogy legyőzd, és javuljon a helyzet!
Szerintem sem jó, de mikor nem kerültem ezeket a helyzeteket, akkor sem lett jobb egyáltalán. Ha valami égő történik velem (ami mondjuk annyira nem ciki), én akkor is napokig rágom magam rajta, hogy milyen gáz vagyok, és csak jobban rettegek a következő alkalomtól, így egyre stresszesebb lettem... Szóval, több mint 11 évig belementem az ilyen helyzetekbe, de ez sajnos nem segít rajtam, csak egyre rosszabb lett, és most így az új hely, új emberek hatására teljesen összetörtem.
Persze nem azt mondom, hogy nem jó módszer amit leírtál, de sajna rajtam nem segítene. :(
Szívesen visszamennék a suliba, mert amúgy szeretek beszélgetni meg sok barátom van, de rohadt nehéz levetkőzni a gátlásaimat.
Kéttanos tagozat, és kb. széthullott az egész, a külföldi tanárok nem is taníthattak volna képzettség hiányában, nem is tudtak tanítani amúgy, de volt olyan amit idegen nyelven kellett volna tanulnunk, ahelyett magyarul kezdtük el, mert az előző tanár otthagyta a sulit, az új tanár meg egyszerűen nem tudott tanítani, nem tudta leadni az anyagot, petíciót is irattunk, mindenki aláírta és nem fogadták el... Hiába tanultunk rengeteget, lefelé húztak minden jegyet, az ofő több hetet töltött pszichiátrián családi gondok miatt és rajtunk töltötte le minden dühét, szóval már nem bírtuk tovább...
Amúgy most elkezdek valamit sportolni, hátha attól nő az önbizalmam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!