Miért akar ma mindenki gimnáziumba menni?

Az, hogy érdekel az egy dolog de hogy ezen te megsértődsz és foglalkoztat az már más.

Különben pedig szakközépbe ha van szakmunkás osztályt te pont ugyan úgy megfogod szólni, hogy ők csak szakmunkások miközben oda járnak ahova te.

Én szakközépbe jártam. Olyan szempontból volt jó, hogy az osztályom nem volt sznob, gimikben állítólag nem ritka a nagypofájú ember. Persze, nem tudhatom, csak hallom egy-két volt gimistől. Voltak nagyon intelligens tanáraim, az egyiket sose fogom elfelejteni, iszonyat nagy agya van.

Máskülönben idegennyelv szempontból hátrányban voltunk a gimis oktatás mellett, mert nálunk nem volt tempó, hanem a gyengébbekhez igazodtunk, hogy majd ne bukjanak meg érettségin. Ezáltaltal lett egy kis 70akárhány százalékos angolom, de utána szükségem lett az emelt angolra... Jó lett volna, ha a suliban megkapom a hozzá kellő tudást, és nem egyedül készülök rá szerencsétlenkedve. Meglett tanár nélkül is, a 60% viszont nem jött össze, így nem lett meg a nyelvvizsga. Én bejutottam eddig minden szakra, bármit jelöltem, de mindig bennem volt, hogy ,,jaj, basszus, az összes csoporttársam a nyelvvizsgáját lobogtatja, mindegyik tud legalább két nyelven, én meg csak egy 55%-os angol emeltet tudok felmutatni". Ez nem jó érzés... De valahol el kell kezdeni.

Én egy hatévfolyamos jónevű gimnáziumba járok, most leszek végzős. Itt is vannak butácskábbak ,akik végig puskázták az öt évet és megrökönyödnek egy logaritmus láttán, de azért többnyire tanulni akaró emberek vannak 4 egészes átlag felett.

Én mégis úgy gondolom egy szakközép (Petrik Vegyipariba akartam volna menni, csak mire láttam ezt a lehetőséget én már 10.-es voltam.) többet ér, mert utána egy év és szakma, mert ha valami kémiás szakra megy az ember a Petrikkel máris előnyben van. A másik a kéttannyelvű, ami abszolút jobban megéri , mint a sima gimnázium. Nehéznek egyáltalán nem mondanám nehéznek a gimnáziumot, jó mondjuk én ignoráltam egy-két tantárgyat, mint a földrajz ének, fizika, rajz, de a többiből nem volt nehéz jó jegyet elérni, ha tisztességesen tanultam előtt egy-egy órát és mellette figyeltem.

És az életcélom: Hátőőő izéé majd lesz valami. Szerintem ez nem iskolafüggő. Honnan kéne tudnom 18 évesem, hogy mi akarok lenni. Életemben eddig csak kukoricát címereztem néhányszor, meg egy gyárban dolgoztam(ami mellesleg tetszett is, pedig fizikai meg állómunka volt). Egy célom, hogy annyi pénzt keressek, hogy kényelmesen meg tudjak élni. Félév múlva meg majd összerakok valami sorrendet, hátha segítenek a nyilt napok, meg az Educatio kiállítás.

Na történetem figyeld meg: általánosban mondhati rangosabba jártam, szigorúbb, több volt minden. Voltunk 10-en 4,5 feletti tanulók. Eljött nyolcadik, mindenki választott középiskolát. Én egy eü.szakközepet választottam, mert orvos szerettem volna lenni, és tudtam, hogy itt van anatómia, latin, ápolástan, pszichológia stb. Mindenki nekemállt, lehurrogott, hogy miért megyek én egy putri szakközépbe. Mindenkit felvettek gimibe, nevesebb, pucosabba. Imádtam az iskolát, tanultam rendesen. Versenyekre vittek, ahol egyszer a volt osztálytársam legyőztem, pedig ország top 15 iskolájában benne volt. Jártam emelt biológia és kémia faktra, így németből, eüből, bioszból, kémiából érettségiztem emelten. Megbeszéltük, hogy érettségi után találkozunk. Gimiseknek egynek sem volt 400-nál nagyobb pontszáma, nekem meg volt 474. Mentem orvosira, alapozó tárgyakat kisujjamból kiráztam. Most már 5. Félévem kezdem.

A lényeg: nem az iskola határozza meg azt, hogy te milyen tanuló vagy. Erre rossz kifogás, ha mondod, hogy szakközépben hangzavar van, mert neked is van szád, amivel tudsz külön kérdezni stb. Remélem nem sértettem meg senkinek sem a lelki világát, nem utálom a gimnáziumokat, csak mondom, hogy, amit te a későbbiekben akarsz, arra orientálódj. :)