Az alábbiak közül szerintetek melyik szakmát válasszam? (FELPONTOZOM a válaszolókat)

Szerszámkészítőt írnám be elsőnek. Jól fizet, kreatív munka, egyáltalán nem monoton.

Géplakatost másodiknak írnám. Sok mindent megtanulsz, szerintem nagyon érdekes (eredetileg én is ennek tanultam) és ha kitanulod jól fizet. Amúgy nagyjából gépszerelőről van szó. Én egy TMK műhelyben dolgoztam és amíg bírtam, nagyon jó volt, klassz fizetéseket lehetett összeszedni vele.

Villanyszerelőt harmadiknak, mert hasznos. Házhoz kijáró szerelőként nagyon jól kereshetsz vele.

Gépi forgácsoló = jól fizet, de a munkaidő nagyon sok. Anno állandóan túlóráztak, ami 60 órás munkahetet jelentett.

Reggel 6,00-kor már kezdődött a munka. Ez azt jelentette, hogy 5,45-re bent kellett lenni. Ehhez 4,45-kor kellett otthonról indulni. Akármilyen gyorsan készültem el, 4,00-kor talpon kellett lenni. Ehhez vedd hozzá, hogy ezek szerint este 20,00-kor már aludni kell, ha másnap valami kipihent módon akarsz munkába állni, ami erősen ajánlott. Ezt család mellett nem lehet megvalósítani.

Másik tény: igaz, hogy a fizetés jó, de állandóan fekete foltok voltak a kezemen, a nehezen lemosható olajos dolgok miatt. Vasárnapra lett tiszta (vagyis egy halvány fekete folt sem volt) a kezem, de hétfő reggel újra koszos lett.

Harmadik tény: én normális életet éltem, elég hamar lettek gyerekeim - a többiekhez képest. Ha nem lett volna családom, akkor sem lettem volna alkoholista. A kollégáim már reggel 7-re teljesen részegek voltak. Ketten voltunk, akik józanok voltunk egész nap, így a munka nagyja állandóan ránk maradt.

Ezek összessége már eleve menekülésre késztettek. Amikor elkezdtem főiskolára járni, akkor az éjszakába nyúló tanulások miatt már nem bírtam annyira kipihent lenni, nem bírtam figyelni sem úgy, hogy közben másik két ember helyett is dolgozzak. Aránylag későn ébredtem rá, hogy a munkahely eltűri a részegeket, de azok kárára, akik nem isznak. Ez bántotta az igazságérzetem.

Hónapokig küzdöttem magammal, hogy maradjak-e vagy sem. Elvégre azért mégis kényelmes munka, a fizetés is jó volt (akkoriban egy bolti eladó keresett 16-18 ezer forintot, az igazgató keresett 60 ezer körül, nekem meg 27 ezer volt a fizetésem; ill. az igazgató meg a többi hozta a fusit, amiből összejött a másik 27 ezer).

Végül a sok alkoholista miatt kiléptem és elmentem szintén géplakatosnak egy másik gyárba. Megtudták, hogy tudok műszaki rajzot olvasni, körbeugráltak. Ott 32 ezer volt a fizetésem, de nem volt fusi és kiderült: mindenki iszik. Még a vezetők is.

Elmentem egy kisüzembe. Ott is géplakatos voltam, a tulaj (egy vegyészmérnök, egy akkori nagy cég igazgatója) nem engedte az ivást. Megkaptam a 60 ezret, ami hatalmas fizetés volt. Ugyanúgy TMK volt, de még mindig lehetetlennek éreztem a "20,00-kor aludni" terv kivitelezését és zavart a "tiszta kéz"-ügy.

Ekkor hagytam abba.

Két osztálytársam volt, akiknek nem lett érettségijük sem, nem alkoholisták és a mai napig megmaradtak a szakmában. Mindkettő jól él. Az egyiknek saját cége lett és nálam sokkal vagyonosabb. A másik szimpla alkalmazott és valahogy bírja fizikailag is. Most 280 nettója van, a szaktudása miatt megbecsülik, "fusiban" összeszed annyit, amennyit én eddig egyszer sem tudtam megkeresni. Csak ő ezt havonta.

Ezért írom, hogy nem rossz szakma. Nekem később is sokat segített. Például műszaki tájékoztatókat, szakcikkeket készítettem amíg fősulis voltam (meg később is) és másokhoz képest értettem is hozzá (OK, nem mérnökökkel lettem összehasonítva).