Magyarországon miért nincs olyan, hogy gimibe 9. -be te magad választod meg az óráidat (mint az USA-ban)?

Nem, nem fogják a humánost reálos egyetemre ültetni. Oda megy mindenki, ahova menni akar ÉS ahova menni tud. Kevesebb a férőhely a felsőoktatásban, mint a középoktatásban. Aki jó, bekerül oda, ahova akar. Aki nem elég jó, nem veszik fel, és akkor vagy próbálkozik megint és teng-leng egy évet, és sokan feladják ezután, vagy elmegy egy OKJs képzésre és szerényen eléldegél egy kis lakásban a barátjával/barátnőjével.

Ha jók a jegyeid, jól tanulsz a versenytársaidhoz (többi oda felvételiző diákhoz) képest, akkor felvesznek egyetemre (minél népszerűbb, annál nehezebb) akit meg nem vesznek fel, nem veszik fel. Nem fognak gyászhimnuszt zengeni miatta. Amúgy is csökkentik átlagban a támogatott helyeket, óó jee, a legésszerűbb döntés... Na mindegy.

Szóval az a helyzet, hogy nem alkalmazkodik hozzátok a világ, hanem nektek kell hozzá. Sztem az összes mondanivalóm közül ez a legfontosabb. Legalábbis jelen körülmények között. Aztán majd egyszer, mikor már közötök se lesz hozzá, talán más lesz. Talán.

Kedves kérdező. Annyira sarkítva veszed azt, amit mondok, hogy már kifordítod a szavaimat, ami igencsak felbosszant. Nekem a szüleim igenis sokat SEGÍTETTEK. Nem konkrétan eldöntötték, hogy mit tanuljak, de amiben tudtak, segítettek (a tanulásban), amiben nem tudtak, és fontosnak tartották, elküldtek különórára, barátokkal együtt tanultam, segítettünk egymásnak, de a szüleim elvárásainak mindig legalább próbáltam megfelelni. Nyilván nem arról van szó, hogy megmondták, hogy mit csináljak, hova menjek egyetemre. Viszont a bölcsészetről lebeszéltek, sikeresen. Mert olyan érveket hoztak fel ellene, amik tökéletesen reálisak voltak. Együtt döntöttük el, hogy mi legyen. A barátok és a szülők, sokszor még a tanárok is annyi segítséget tudnak nyújtani.... nem kell mindent magatoknak csinálni. Amúgy meg nincs az a szülő, aki előírná a gyerekének, hogy mit tegyen. De akkor is nagy szerepe van a döntésben a szülőnek, és igenis lehet, hogy nem árt meghallgatni, amit mond.

Egyébként meg 14 éves gyerekekről beszéltem, akiknek nem kell még eldönteni, mit akarnak kezdeni magukkal, csupán annyi itt a szülő döntése, hogy elvárja, hogy ezt-meg-ezt a szintet hozza a gyerek. És ez igenis jó.

Ha szted egy kisebb országban nem lehet ennyi humános... Miért, szerinted nagyobb országban helyénvaló, hogy tele vagyunk filozófusokkal, de kajánk meg tévénk meg mobilunk meg bankunk meg boltunk meg autónk az nincs?

Nyilván nem lesz kémiafaktos, aki nem akar kémiafaktos lenni. De attól még igenis fontos, hogy ne legyenek az emberek idióta szakbarbárok, hogy értsenek máshoz is. Ez a rendszer ilyen, hogy mi ehhez értünk. Ez van. Már az kezd zavarni, hogy ugyanazokat a dolgokat szajkózzuk 50edszerre.

Nem tudom, te hol élsz, de nekem nagyon jókedvű és jófej barátaim vannak, akiket imádok, a családom is szuper, és imádom a magyarokat, nagyon sok jó tapasztalatom van a nemzetemmel amúgy is. Ha a politikát nem nézzük. Amerikában se másabbak az emberek. Annyira de annyira egyformák vagyunk globálisan nézve, hogy nagyon. Egy-egy emberben lehet különbségeket észrevenni. Mindenki más. Rossz körökben forogsz. Amerika se úgy néz ki, hogy ők az Örök Mosoly országa, mi meg az Örök Búbánat országa vagyunk. Jesus..

És akkor elismételek még egy dolgot. AZ AMERIKA KÖZÉPOKTATÁS SZAR. Amikor ők megcsinálják azt a vizsgát, ami nálunk kb az érettségi, az sokkal alatta van a miénk színvonalának, viszont az egyetemek nagyon színvonalasak, abban már nem kételkedem, hogy jobbak, mint a mieink. De a középoktatás egy halom kaki ott.

Még hoztatok egy példát, h mennyi tudós megy ki Amerikába. Nem véletlenül. Mert itt vannak tehetséges emberek, akik itt TANULNAK, mivel nem rossz az oktatásunk (amit soha de soha nem fogtok elhinni, sztem az ilyen hozzáállás is hozzájárul a te 'nya, megint fel kell kelni' hangulatú világodhoz) szóval azok a tudósok itt szerezték az alaptudásukat, és igen, a legtöbb Nobel díjasunk is az amerikai munkásságáért kapta a díjat, mivel ott van tőke és környezet és infrastruktúra ehhez. Mert csórók vagyunk. Rettentő sok erőforrás kell akkora kaliberű munkákhoz. És ott mindenféle business angel-ök meg egyéb befektetők és cégek és kutatóközpontok segítségével kutattak és fejlesztettek.

Amúgy az USA nagyon sok K+F helyen, tudományos, fejlesztési, bonyolult témákban nagyon sok külföldit dolgoztat, kevés amerikait. ez is az oktatásról mond el sok mindent. A szilícium völgyben is sok magyar dolgozik, jóval több pénzért, mit amit itthon keresne. Ez van.

Ja, és jelentem, nem hiszem, hogy 40 év múlva annyival jobb lenne majd a helyzet. Mivel jelenleg mi is kezdünk az államcsőd szélén állni, ahol a gazdaság jó része elavult technológia miatt halálán van, pénz és bátorság meg nincs modernizálásra, másokat felvásároltak külföldiek, aztán bezárták és behozták a saját termékeiket (cukorgyárak)... Igazából rohadt szar helyzetben vagyunk. És leginkább az lenne a cél, hogy helyrepofozzuk ezt az országot. Mert ez rajtunk múlik. Vagy kimegyünk Amerikába és szarunk bele az egészbe. Ugye az is egy megoldás. Én nem bírnék Amerikában élni. Pl vegyük Chicagot. Benne volt a magyar hírekben, mikor évtizedek óta egyszer nem lövöldözött ott le valaki valaki mást.

http://www.youtube.com/watch?v=zqi0DwNLJdM

Ha esetleg nem ismernétek. Nyilván nem igaz minden amerikaira, de az a helyzet, hogy sokra igen.

még egy dolgot hozzátennék, aztán már lehet hogy itt hagylak titeket mert unom a témát.

1: az amerikai magasabb infrastruktúa miatt sokkal jobban fel vannak szerelve projektorokkal, gépekkel, mint mi, ami valóban hozzájárul az oktatás magasabb színvonalához. De hát ezt ugye megszívtuk.

2: Én nagyon sokszor az ingyenes közoktatásra gondolok, mert az onnan kikerültek tudása közelébe se ér az itteninek, szépen szólva. De vannak fizetős sulik, ahova a pénzes emberek dugják a gyereküket, ezek kisebb arányban találhatóak meg, és valóban nagyon színvonalas oktatást adnak, viszont nincs túl sok okunk arra, hogy esélyegyenlőségről beszélgessünk ilyen körülmények között.

Először is arra válaszolnék, hogy a szüleid döntenek helyetted. Ezt nagyrészt arra értettem, mikor még 10-14 évesekről beszélgettünk. Mert akkor még nem nagyon döntenek maguk a gyerekek. 10 éves koromban sétáltam el anyámmal egy gimibe, megírtam egy-két tesztet, mert azt mondta, írjam meg, nem nagyon érdekelt a dolog, aztán húztunk a fenébe. Pár hónap múlva kiderült, hogy felvettek a 8 osztályos gimis osztályba, ahova jelentkeztem. Rohadtul nem érdekelt, de a szüleim nagyon-nagyon örültek. Mert ők tudtak dönteni helyettem, mikor én még nem tudtam, mi a jó nekem. És egy sokkal jobb helyen tanulhattam tovább, mint addig, jobb tanárokkal és viszonylag jobb diákokkal. bár itt is voltak idióták, nem is kevesen. 14 évesen meg.. Nyilván nem dönt a szülő a gyereke helyett konkrétan. De egy normális szülő látja, hogy mi jó a gyerekének, elvárja, hogy jó jegyeket hozzon amiből tud. Nem arra gondoltam, hogy az érettségi előtt állók helyett a szülők döntenek, hogy hova menjenek. De az viszont, hogy egy 14 éves gyerek döntsön, hogy mit akar tanulni, ez szintén egy abszurdum, és csak a baj lenne belőle, így inkább a kormány szépen eldönti helyette. Szóval azt a döntéses dolgot inkább a kisebb korosztályra mondtam, hiszen akik már egyetemre mennek, 18 év felett vannak, naná, hogy helyettük nem döntenek. De mi most 14 éves korban lévő döntésekről beszélgetünk.

Azt azért elmondanám, hogy én egy elég jó gimibe jártam, és mégis ami nálunk folyt kémia órán az a szégyenek szégyene. Ja. Mindenhol mindig lesznek hülyék. Hm. Nem voltam barátok híján gimiben sem, de az egyetem sokkal jobb. Szerintem mindenki jobban élvezi. Bár ez neked még messze van, de az jobb lesz, hidd el. És valószínűleg a gimi is.

És ilyenkor jövök rá, hogy elég jó családban élek. Mert mi minden hétvégén szoktunk társasozni, és amikor itthon vagyok, sokat beszélgetek anyukámmal. Bár a tesóimmal nem vagyok olyan jóban. De talán te is megpróbálhatnál változtatni a családi szokásaitokon...