Baj az, ha kihagyom a gólyaavatást?

16:26-os vagyok, ma már én is 22 éves vagyok.

Nekem sajnos életre szóló volt, azóta is szorongok miatta. Lehet, hogy viccesen hangzik, de így van.

Akkor olyan periódusa volt az életemnek, hogy nagyon nem hiányzott az, hogy az egész iskola előtt megalázva érezzem magam. Lehet, hogy ha fél évvel előtte történik ez a dolog vagy fél évvel utána, akkor poénnak veszem, de akkor nem tudtam annak venni.

Egyértelmű volt, hogy azért kapom ezt a feladatot, hogy jól kicsesszenek velem. Mert amúgy sem voltam egy beszédes, tudták, hogy nem fogok énekelni az egész iskola előtt, mégis direkt ezt a feladatot választották nekem. Amikor elindultam a pódium felé, már akkor röhögött a fél iskola. Én komolyan mondom, hogy a mai napig nem hevertem ki. Előttem van a sok vihogó fej.

Én kaptam ezt a feladatot, másoknak meg le kellett rajzolni az osztályfőnököt, vagy bekötött szemmel liszttel töltött lufit kipukkantani. Vagy verset írni. De mindezt csoportosan.

Egyedül enyém volt ez a megtiszteltetés, hogy egyedül csinálhattam valamit, ráadásul énekelhettem. Menjenek a fenébe az ilyen emberek...