Miért hiszik sokan hogy a kitűnőség a tanulói teljesítmény csúcsa?

Engem egyetemre sem szántak. Egy gyenge szakközépbe jártam, ahol nem is foglalkoztak velünk, meg én sem a tananyaggal. Viszont a rossz diák között is jobb voltam némely tanár szerint, mert néha csak elküldtek versenyekre. Az érettségim csapnivaló lett, és 4 év alatt senki nem lett kitűnő, de még 4,3 sem. Mindenki alatta volt.

A családom szerint 0% esélyem volt egyetemre, de nem is volt céljuk, hogy oda menjek, mert senki nem diplomás a családban...Öt év után döntöttem úgy, hogy mégis elkezdem, és egy elég nehéz szakon elég jó átlagom van, és nem itt szeretném befejezni. Phd-t akarok, és egyetemen oktatni. A tanáraim szerint erre teljesen reális esélyeim vannak, mert kiemelkedő vagyok.

Hogy lehet ez? Úgy, hogy akarom ezt az egészet, és érdekel, és jó a közeg. Szakközépben ezek közül egyiksem volt meg, és 10-ből 8 tanár hülyének is tartott engem(2 meg versenyre küldött 😂).

Hasonló helyzetben voltam, rossz hírű szakközép, pocsék tanári kar, tanulni meg amúgy sem szerettem. Kettessel nyomtam végig a középiskolát, az érettségim is 3, valamennyi lett.

Versenyekre jelentkeztem ennek ellenére (ami terület érdekelt) csak kerekedtek a szemek amikor jó helyezést értem el.

Elvégeztem érettségi után ugyan ott egy műszaki OKJ-t, majd úgy voltam vele hogy soha többet közoktatás.

Aztán dolgozni kezdtem, elkezdett érdekelni a közgazdaságtan és a pénzügy, újraérettségiztem mert kellett egy emelt tárgy, és idén fejezem be levelezőn az egyik legnehezebb egyetemen a közgázt. Sőt, a jó eredményem miatt átkerültem állami finanszírozásra is, plusz lenne lehetőségem ösztöndíjra.

Ha megnyugtat, én 1-12. kitűnő voltam, de OKTV-ről álmodni se mertem. Igaz, nem is mondták, hogy mi ez, felkészítés sem volt stb. de mai napig emelem kalapom, ha meghallom, hogy valaki jó eredményt ért rajta el.

Aki a kitűnőséget nézi, szerintem nem lát tovább. Ő abban a rendszerben tudja magát elhelyezni, esetleg lehet ő maga is kitűnő volt egyszer vagy többször és ezért ehhez méri az embereket. Feljebb lévő dolgokról ötlete sincs, ezért figyelembe se veszi azokat.

Pl. ha egy autót nézek, abban gondolkodok, amit legtöbbet látok az utcán, miféle márkák, teljesítmények vannak. Egy Lamborghini nekem már "mindegy" kategória, mert az olyan kategóriát képvisel, ami meghaladja azt, amit én ismerek és értékelni tudok. - remélem érthető a példa

"Szerintetek megfelelő ez az értékelési rendszer?"

Mindenki tudja, hogy nem jó, de nincs alternatíva ami jobb lenne és kiváltaná ezt (nem csak itthon, hanem a világon)

A baj inkább az, hogy ha az egyén nem kap otthon - nem túlzó - támogatást, elismerést, dicséretet.

Pl: "Nem a jegyeid határoznak meg" "Ügyes vagy, hogy meglett, nem számít, hogy kettes" "bármikor újra érettségizhetsz, nincs tétje semminek"

Nem az értékelés a rossz, hanem a jelentőségébe vezett hit a hibás.

Szerintem pont fordítva van. Ha gimiben még mindig kitűnő valaki, az inkább vészjelzés arra, hogy perfekcionista, vagy nem tud súlyozni, vagy fogalma sincs mi érdekli igazán.

Tisztelet a ritka kivételnek, ami maximum egy az ezer közül, hogy valaki olyan zseni, hogy az is ragad rá, ami nem érdekli igazán.

Gimiben tudni kell, hogy mi kell neked, és abból haladni. Talán a felvételi rendszer is tehet róla, mert még mindig jobban fizet a kitűnőség, mint az elhivatottság. Bár a reálosok többnyire dupláznak, meg plusz pontoznak ahogy te is.

Gratulálok! További sok sikert kívánok!

A magyar oktatási rendszer rossz, ez egyértelmű.

És mivel a tanárok tekintélyének romlása, és az alacsony fizetésük nem újkeletű dolog, azért elég sok a megkeseredett, rosszindulatú ember köztük. Illetve a legtöbbjük soha nem is dolgozott még máshol, és nem tudja milyen egy másik szak, ezért nincs rálátásuk a dologra.

Sajnos velem is ezt csinálták, és mivel nem tudtam én sem, hogy mi a helyzet, próbáltam mindenből kiválóan teljesíteni. Egy elitgimnáziumban szerintem nem lehetsz mindenből kitűnő, vagy akkor ahhoz én nem is tudom milyen zseninek kell lenni. Így is nagyon sokat tanultam, kb. 4,2 voltam. Általánosban matekversenyekre jártam, gimiben 4-es voltam matekból, hát eszembe sem volt, hogy valami mérnök vagy bármi reálszakra menjek, mert hát én nem vagyok jó matekból. (Közben most én segítek a gyerekemnek a gimis matekban, mert azért kiderült, hogy elég jó vagyok benne még mindig.)

De időm meg nem nagyon volt rá, hogy azzal foglalkozzak, ami érdekel, mert mindenből állat sokat kellett tanulni.

Ezért én most azt mondom a gyerekemnek, hogy ami nem érdekli, és pláne, ha nem is érettségi tantárgy, akkor azt engedje el, és koncentráljon arra, ami őt érdekli.

Egyébként a tanárok most is borzasztóan negatívak, az a jó, ha a gyereknek van olyan szülője, aki rálát a dolgokra, és ezt tudja ellensúlyozni. Pl. a lányom vegyészmérnök akar lenni, pont senkit nem érdekel, hogy magyarból csak hármas. Igen, tudom, érettségi tantárgy. És sajnos a fő tárgyakból viszi a jegyeket. Viszont inkább írjon kémiából egy 90 %-os emeltet, mintha magyarból az ötösre gyúrna, amit amúgy nem fog az életben megadni neki a tanár. Én inkább erre biztatom.