Volt már olyan, hogy csalódott bennetek valamelyik tanárotok, mert nem nyújtottatok olyan teljesítményt, ahogyan azt remélte?

Nálunk a helyzet az, hogy volt olyan diák, aki úgy érezte, nem teljesített megfelelően, de igazából semmi negatív megjegyzést, utalást nem kapott mégis emésztette magát, leblokkolt és az értékelésnél elpityeredett.

Persze, javítani szeretett volna, amire meg is kapta az esélyt, de (eddig) nem tudott vele élni. Lehet, Achilles-sarka a tárgy.

Persze, szerintem mindenkinél van ilyen, mert amikor éveken át minden egyes napra készülni kell 5-6 tantárgyra, azt nem lehet konstansan produkálni.

Egy normális tanár ezt megérti, és a rossz jegy mellé még nem alázza a diákot. Sajnos elég sok a nem normális tanár, egyébként.

Én alapvetően szorgalmas, jó diák voltam, de persze volt, amikor nem tudtam készülni. Hogy csalódott volt a tanár? Lehet, hogy igen, de őszintén szólva legkevésbé sem érdekel, sem rokonom, sem senkim az illető. Majd feldolgozza.

Édesanyám negyven évi pedagógus pályáján több ezer gyereket tanított. Sose hallottam tőle, hogy bárki teljesítménye csalódás lett volna számára. A hirtelen nagy romlásnak mindig tudta, vagy kereste az okát.

Ha valakikben csalódott, akkor azt emberi, viselkedési, durva és bántó, szekáló tettekre mondta, és le is rendezte mindig.

Sose volt csalódott egy doga, vagy felelet miatt. Versenyek miatt pláne nem. Sok versenyzője volt, mindegyikre büszke volt, végeredménytől függetlenül.