Melyik a legnehezebb (egyetemi) szak?

Szerintem ez szubjektív.Pl nekem a fizika-matek lenne az.Jogász barátnőm szerint a jog nem nehéz, csak le kell ülni és seggelni, idő kell hozzá.Közgáz sem vészes, én tanultam már jóval nehezebbek is nála.

Ha az általánosságot nézzük (felvételi eredményeket)a legkevesebben reál szakokra jelentkeznek, gondolom azért, mert az lehet a legnehezebb a többségnek.

Talán az orvosi igényli a legtöbb időt és energiát.

De úgy gondolom, hogy mindenkinek az megy legkönyebben, amit szeret, érdekli, és ennek megfelelően, ha olyan szakra jár, ami nem annyira "sajátja", akkor mindegy, mennyire könnyű a papírforma szerint. Én pl. bölcsész szakon kezdtem, úgy, hogy az egész általános iskolai és gimnazista pályafutásom alatt fel sem merült bennem, hogy máshová menjek, mert ez érdekelt, és mégis otthagytam 1 év után, mert nem ment, és igen, nehéz volt.

Ehhez képest most egészségügyi vonalon tanulok, ami annyiból nehezebb, hogy sosem gyúrtam a reálos tárgyakra (a fentebb leírtak miatt), így pl. bioszból, kémiából vannak hiányosságaim, de tanulok, és érdekel, és imádom, szóval nekem mégsem annyira nehéz, mint a mások által oly semmire tartott bölcsész szak. Egyénfüggő.

eléggé egyén- és érzékfüggő, van ahol az a nehéz, hogy marha sokat kell tanulni, van ahol az, hogy nagyon mély dolgokat kell megérteni, feldolgozni, ami megfelelő készség nélkül nem megy, van, ahol mind a kettőből van egy kicsi. Meg van ahol egyik sem, na azok könnyű szakok (megjegyyzem, pl. a korábban említett közgázos szakok - bármennyire is azt hiszik a közgázosok, hogy az matek, amit ott tanulnak, és jaj de nehéz -, jellemzően ebbe a legutóbbiba tartoznak.

De pl. egy jogba mindenkinek irdatlan mennyiségű tanulást kell beleraknia, viszont nincs annyira készséghez kötve. Egy mondjuk matek-szakon meg akinek jó érzéke van hozzá, annak nem kell annyit güriznie, mint egy átlag jogásznak, ellenben akinek nincs hozzá megfelelő érzéke, bár lehet, hogy amúgy tök értelmes ember, az akármennyit gürizik, nem fog egyről a kettőre jutni. Műszakira sokat is kell gürizni, meg azért sokrétű, meg mélyebb cuccokat is tanulnak.

Talán őket meg az orvosit mondanám, mert ott is sokat is kell tanulni, meg elég sokrétűt is, amiket hogy jól átláss, nem csak bemagolni kell, hanem kell egy jó rendszerezett gondolkodás.

Számomra bizonyára egy esztétika-filozófia szerűség lenne, mert minden órán rángógörcsöt kapnék az elhangzottaktól és a jelenlévőktől kb. 10perc után:)

Véleményem szerint azok, ahol megmaradt az osztatlan képzés (jog, orvosi, fogorvosi, gyógyszerész, vmelyik mérnöki).

De azért függ az érdeklődési körtől is.