Ez mennyire elfogadható egy tanártól?

5. vagyok. Nem lehetséges, hogy a gyerekek azért kirekesztők, mert az oktatási rendszer nem az együttműködésre, hanem a versengésre épül és ezen túl kéne lépnünk? Erre pedig pontosan a kooperatív munkaformák rendszeres alkalmazása lehet az egyik legjobb eszköz.

Egyébként számomra minimum elgondolkodtató, hogy a leírásból nem derül ki, maga az érintett gyermek hogyan értékelte a csoportbéli teljesítményét, mennyire tartotta megérdemeltnek az értékelését. Mennyit tett hozzá a munkához? Mennyire zavarta a viselkedésével a társai munkáját? Ha nem értett egyet az értékeléssel, miért nem jelezte akkor és ott a tanárnak?

Ezeket a kérdéseket is érdemes lenne feltenni és nem a tanárt kritizálni, mert ahhoz mindenki nagyon ért...

Nem igaz az, hogy ennek a korosztálynak nem megfelelő ez a munkaforma. Tanulmányaim során rengeteg olyan külföldi példát láttam, ahol már első osztálytól sikeresen alkalmazzák. Magyarországon több gimnázium (jellemzően a jobb nevűek) már a szóbeli felvételi eljárás során is kooperatív munkaformát alkalmaz (nyolc- és hatosztályos gimnáziumok is, tehát már negyedikes diákoktól is elvárják az együttműködést!). Ha valaki tanult pedagógiát, akkor azért ezzel "illik" tisztában lenni... Ahogy azzal is, hogy a kooperatív csoportmunkában az egyéni teljesítményt nem a tanár értékeli, hanem maga a csoport.

Ha az adott közösség erre nem alkalmas, annak több oka is lehet. Egyrészt valószínűleg még nem szokták meg ezt a módszert. Másrészt olyan belső feszültségek lehetnek az adott osztályban, amit viszont nem (csak) tanórai keretek között kell kezelni, hanem komplexen.

Összességében: jobb, ha a szülők megszokják, mert egyre több helyen ELVÁRÁS a kooperatív tanulás az iskola részéről a tanárok felé, illetve, ahogy már említettem, egy-egy jobb nevű gimnáziumban több a kooperatív óra, mint a frontális. Már kilencediktől kezdve.

7: Rendszeresen alkalmazok kooperatív munkaformákat (ötödik osztályban!) és a legkevésbé erre jellemző a kirekesztés. Kisebb csoportban azok a diákok is szóhoz jutnak, akik egyébként frontális keretek között nem.

Akkor fordul elő, hogy egy-egy diák kirekesztődik, ha

-teljesen passzív marad, meg sem próbál hozzátenni a csoport munkájához, a többiek biztatására sem,

-elbohóckodja a feladatot, zavarja a társai munkáját.

Mindkettőre láttam már természetesen példát és ezekben az esetekben nyilván nem pozitív értékelést fog kapni a társaitól...

Ugyanakkor általában a csendesebb, visszahúzódó, az osztályban nehezen barátkozó tanulók nagyon jól szoktak szerepelni ezekben a csoportos feladatokban. Legutóbb például egy olyan csoport végezte el a legjobban az aktuális feladatot, amelyikben két nagyon visszahúzódó autista diák is volt, mindketten aktívan járultak hozzá a sikerhez.

18. Pontosan az a lényeg, hogy egymással dolgozva, egymást ellenőrizve és bírálva csinálják meg a feladatot.

Egyetemen még meg is buktatják az egész csoportot, ha nem jól dolgoznak össze.

Oké, de egymással dolgozni, egymást ellenőrizni és bírálni lehet úgy is, hogy a tanár nem ad olyan eszközt a gyerekek kezébe, amivel ilyen kis szutyok mód visszaélhetnek.

Egyetemen nekünk is kellett peer feedbacket adni egymásnak, de soha nem egymás feedbackjéből kaptuk a jegyet, hanem az oktató döntése volt. Végső soron a vérre menő zh-kat is mindenki nyilván egyedül írja, vizsgán sem a másik hallgató véleménye alapján kapsz jegyet.