Váltsak jogi egyetemre?

"Rengeteg szaktársam már csak altatóval tud aludni, füveznek, isznak"

Már bocs, de ez nem a mérnökinformatikus képzés velejárója, hanem a latyak attitűdé.

"vannak ismerőseim a károlin, akik buliznak is majdnem heti 3x, mégis tiszta ötösök"

Amit meg így el lehet végezni, az annyit is ér.

"amit sokan így tudnak levezetni"

Nos, sokan egyszerűen nem valók egyetemre. Vesd össze, hogy a populáció mekkora hányada jár most egyetemre, s mekkora része járt mondjuk 1991-ben egyetemre.

A mai arány többszöröse az 1991-es számoknak, s valószínűleg nem azért, mert hirtelen ennyien megtáltosodtak, hanem azért, mert rengeteg olyan kerül be, akinek anno esélye sem lett volna, azaz, mint írtam: nem való egyetemre.

Ezt hívom én a "verjük át a hallgatókat" kor- és kórképnek.

Az 1-es leírta a lényeget.

Mérnökinformatikusnak tanulok, ha valakinek, akkor nekem aztán nincs különleges képességem a szakhoz, főleg hogy egy teljesen más területen koptattam a padot korábban.

Az egyetem 90%-ban a szorgalmadon múlik. Azon, hogy tudatosítod magadban, hogy ennek a 3,5 évnek a nagy részét be fogod egy az egyben áldozni azért, hogy később jobb legyen. A jogi egyetemmel ugyanez a helyzet, csak nem 3,5 évvel és ahogy a jogász ismerőseimtől hallom, kicsit magasabb szamárlétrával a szakmában.

Ha nem érdekel a szak, nem vagy az a gyakorlós-számolós-leülök programozni/megoldok 20 példát naponta típus, akkor lehet, hogy jobban jársz a joggal, ahol inkább olvasni kell sokat, talán valamivel elméletibb tudást vár és "klasszikusabb", mint géphez kötötten elsajátítani az ismereteket. Nem jártam jogra, de a korábbi szakom nekem is inkább olvasgatós, szövegkiemelős, jegyzetelgetős volt több ezer oldalas szakirodalommal, amiről nehezemre esett átállni arra, hogy bekapcsolom az időzítőt és versenyt űzök abból, hogy milyen gyorsan tudom pörgetni a példákat és milyen gyorsan tudom értelmezni az ábrákat, felírnina pszeudokódokat. Más, igen, lehet, hogy máshoz van affinitásod. De én személy szerint kétlem.

Neked a fő bajod az, hogy nem köteleződtél el eléggé és nem mondtál le eléggé arról az időről, amit bele kell tenned a szakba. Nekem sem voltak eddig hétvégék meg esték sokszor, most kicsit kezd lazulni... Aki próbált ezekből az időkből lefaragni és letette a feladatait "élni akarok" címen, az vagy csúszik vagy nincs itt. És ez nem azt jelenti, hogy nincs életed, de tenni magasról az időmenedzsmentre és nem számolni a kötöttségekkel, illetve ahhoz igazítani a többi dolgot, azzal fog járni, hogy szívsz és csúszol és újabb évekig ragadsz ebben a "nem tudok tanulni, mert fenntartom a lehetőséget arra, hogy menjek valahova, de nem tudom magam jól érezni, mert közben tudom, hogy tanulni kell" állapotban. És ez jogon sem lesz jobb, hajajaj... Lehet menni szórakozni, kevesebbet. Lehet csinálni mást, de nem az a prio. Én is edzek a szak mellett, már dolgozom, van életem, de azért lényegesen kevesebb idő jut ezekre és sokkal több egyeztetést igényel. A leírásod alapján neked és a haveroknak ez nincs meg, illetve a helyes stresszkezelés. Én is voltam gólya, pontosan tudom, hogy mi van azok mögött a sirámok mögött, amik abból állnak, hogy "nem bírom az egyetemet, mert rámegy a lelki egészségem". Igen, néha nem kímél az egyetem, de az a terhelés, ami nem kivédhető, nem kellene, hogy így ösdzeomlasszon titeket. Az, hogy összeomlotok, a ti attitűdötökön, megk]üzdési stratégiátokon és felkészültségeteken múlik. Kemény a képzés, de nem mész rá lelkileg és nem kell szert használni ahhoz, hogy ne bolondulj meg közben, ha egyébként mentálisan egyben vagy és tudsz alkalmazkodni egy ilyen stresszes, idő tekintetében zsúfolt helyzethez...

Szóval én nem azon gondolkodnék el, hogy jó szakon vagyok-e, hanem azon, hogy helyesen vezetem-e az életem.

Szia! Jogászként mondom: a doktori cím szép, de nem adnak érte kenyeret a boltban, meg őszintén, kit érdekel? Főleg ha maradsz a jogi pályán, akkor úgyis mindenki doktor lesz körülötted. A képzés jogon is nehéz, elhelyezkedni nem könnyű, az első években keményen ki is használnak. Külföldre nem tudok menni, mert sz@rt sem ér a diplomám és a tudásom. (Jó, nem lehetetlen, de nem egyszerű, mivel ez nem egy univerzális tudás).

Vannak orvos ismerőseim is. Ők is rengeteget tanultak. 6 év az egyetem, nyaranta kötelező, fizetetlen gyakorlat (gyakorlatilag ápolói munka), utána azt hiszem 3 évig vagy rezidens, utána 3 évig szakorvosjelölt. 30 felett vagy, mire kezdődik a jó élet. Vagyis nem, mert itt vannak az ügyeletek, ügyeletvezetések. Most elég jó lett a fizetés az orvosoknak, de sokáig nem így volt. Ráadásul külföldre menni sem annyira könnyű, elég bonyolult eljárások vannak, és ha nem vagy perfekt a nyelvből, akkor beraknak ott is valami kuli munkát csinálni.

Szóval elhiszem, hogy nehéz az egyetem, de hidd el, ha valamit el akarsz érni, máshol sem könnyebb. főleg ha affinitásod sincs hozzá (mivel alapból informatikával foglalkozol, ezért vsz h ahhoz van érzéked).