Egyetemisták! Ha visszamehetnétek az időben, akkor is egyetemre mennétek vagy inkább szakmát tanulnátok?
Egyetemista vagyok és időközben rájöttem, hogy a felelősségvállalás számomra túl sok stresszel jár, amit nem bír el a lelki alkatom. Ezért merült fel bennem, hogy jobb lett volna inkább egy okj-s szakmát tanulni, ami nyugis és nem kell attól félnem, hogy kárt okozok más embernek.
Van más is, aki megbánta, hogy egyetemte ment, de már nem tud kiiratkozni?
"de már nem tud kiiratkozni?"
Már hogyne tudnál kiiratkozni? Bármikor kilehet iratkozni. Még a vége előtt is.
Párom rontotta el, hogy nem hagyta ott időben az egyetemet. Nagyon vergődik a végén, nem szereti a szakot, szakdolgozatával se halad semerre. Nem volt bátorsága ott hagyni a szakot időben, mert félt, hogy mit fognak szólni a szülei, meg a környezete.
Én meg azt bántam meg, hogy nem volt bátorságom egyetemre menni érettségi után. De aztán évekkel később elkezdtem és lassan be is fejezem. Számomra ez elég nagy siker (első diplomás lennék a családban).
Ha úgy érzed, akkor tanulj valami mást. Amúgy, miért okoznál kárt más embereknek?
Én mindent pont ugyanígy csinálnék. Szeretem azt, amit tanulok, tökéletesen úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem.
Bár nem tudom hogy kapcsolódik a felelősségvállalás vagy a másoknak kár okozás az egyetemhez.
Miért nem tudsz kiiratkozni?
Ha most kiiratkoznék, akkor ki kellene fizetni az eddigi féléveket, amire nincs pénzem.
Eü szakon vagyok, tehát felelősséget kell vállalni más emberek egészségéért. De több olyan szak van az egyetemen, ami vonja magával a jelentős mértékű felelősségvállalást. Úgy érzem, hogy nekem jobban megy, ha a háttérben vagyok, nincs teher a vállamon és követem mások utasításait.
Nem kellene kifizetned. Kiválthatod azzal, ha Mo-n dolgozol annyit.
Amúgy ha szakmát tanulsz, akkor is lesz rajtad felelősség. Ami tényleg minimális stresszel járó munka, azzal meg sokan szétunják magukat, és depressziósak lesznek. Neked kell tudnod, hogy milyen jellegű munkát szeretnél csinálni, mindenki más alkat. Én mérnöki szakon végeztem, de egyetem alatt vállaltam alkalmi munkákat (pl.: ruhabolt, host). Sok stressz volt nekem is az egyetem, de az alkalmi munkák után egyértelmű volt, hogy szellemi munkát akarok végezni. Nem bántam meg. Lényegesen jobbam keresek, és nem unom halálra magam.
Én utólag megbántam. Inkább tanultam volna szakmát. Manapság egy jó szakmával nagyon jól lehet keresni, indíthattam volna egy egyéni vállalkozást.
Mondjuk az is igaz, hogy büfészakra jártam
Nem mennék OKJ-re. Pontosabban kizárólag OKJ-re biztos nem mennék.
Én természettudományi területen tanultam, utána mentem műszaki szakra, de egyébként minden érdekel.
3 dolgot tudnék elképzelni ahelyett, mint ami van:
-elsőre műszaki szakra menni (nagyon tetszik, azt valóban kicsit bánom, hogy nem ezt jelöltem elsőnek, csak kishitű voltam)
-jogot vagy államigazgatást tanulni és magánnyomozóvá képezni magam (itt benne lenne a pakliban egy OKJ, de nem önmagában)
-állatorvosnak tanulni
A többi valahogy nekem kevés, untat, úgy érezném, hogy nem használom ki azt, amire valójában képes lennék.
Mindenképpen egyetemre mennék, maximum egyetem mellett / után tanulnék még szakmát, ha találnék arra érdemes képzési lehetőséget.
Senkit nem szeretnék megbántani és tisztában vagyok a magyar felsőoktatás színvonalával is, de én a szakképzést (beleértve az OKJ-kat is) gyakorlatilag minősíthetetlennek tartom. Vannak szakképzésben tanuló és tanító ismerőseim is, mind arról számolnak be, hogy amit a képzésük nyújtani tud az egy szép nagy kerek nulla. Elavult technológiákat oktatnak, teljesen használhatatlan tudást adnak át, nem állnak rendelkezésükre megfelelő eszközök, normális gyakorlati helyekre sem tudnak elmenni stb., illetve a szakképzést manapság az a hozzáállás övezi, hogy csak az tanul szakmát, aki nem jó semmi másra, aki hülye, aki analfabéta, aki nem akar dolgozni stb. és ez bizony be is vonzza ezeket az embereket, ami szintén hatással van a színvonalra, hiszen azokat lehet tanítani akik akarnak is tanulni. Nem mondom, hogy nincsen egyetlen egy pozitív példa sem, akit tényleg érdekel a szakma, akinek az a célja, aki szeretne fejlődni stb., de ez elenyésző. Úgyhogy ez az egyik, hogy egyszerűen nem érzem úgy, hogy lenne értelme ilyen közegben, ilyen körülmények között x évig szakmát tanulnom. Pláne úgy, hogy engem nőként egy-két kivételtől eltekintve alapvetően inkább a női szakmák érdekelnek (mint pl. cukrászat), amik azért egyáltalán nem annyira jövedelmezőek és könnyen gyakorolhatóak mint mondjuk az építőipari szakmák. Én a Magyarországon jellemző vállalkozói szemléletmódtól is rosszul vagyok, illetve úgy általánosságban attól a közegtől, ami a szakmunkás képzések sajátja. Bocsánat, ha ezzel bárkit megsértek, de nekem ezzel eddig csak negatív tapasztalatom van.
Az egyetemi képzések sem tökéletesek, de itt is olyat tanulok ami érdekel, legalább lesz egy diplomám ami alapvetően több lehetőséget biztosít, a tanulmányok során is több lehetőségem van szerintem (pl. egyetem biztosította nyelvtanulás, külföldi tanulmányok, kapcsolatok, gyakorlati lehetőségek) és számomra maga a közeg is sokkal szerethetőbb, kellemesebb. Persze, stresszes, nehéz stb., de a szakképzésben meg nem tudnám elképzelni magam egyáltalán, ott más problémáim lennének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!