Orvosi vagy jogász képzés? Melyiket válasszam?

Sziasztok! Orvosként azt kell mondanom, nem hasonlítható össze a két tudományterület. Volt férjem jogász (úgyhogy elfogultsággal vádolni nem lehet), illetve fiatalkori társaságomban nagyon sok jogvégzett volt, és azt kell mondjam, mindkettő ugyanolyan nehéz, és elhivatottság kell mindkettőhöz! Tudom, láttam mennyit kellett tanulniuk nekik IS, diploma és szakvizsga között IS, szóval nekik sem egyszerű, az összehasonlítgatás pedig felesleges.

Amúgy nyilván arra vezethető vissza egynéhány válaszadó (akik eléggé elszálltak maguktól) orvosok irányába elfogult megnyilatkozása, hogy ők sem ismerik az elvárásokat a jogászképzésben. Nem hiába van, aki 7-8. évben még nem jutott el záróvizsgákig. Az meg nem a jogászok hibája, hogy a jogi felsőoktatásból eltávolítani nem, vagy csak nehezen lehet a jogszabályok miatt az oda nem való hallgatókat. Attól még az, aki nem 10 év alatt végezte el, nem kihasználta e "joghézagot", ugyanazon nehézségű diplomát kap, mint az orvos!

Orvosként úgy látom, az orvosok - legtöbben - nehezen ismerik be, nem csak az ő diplomájuk bír presztízzsel. Tőlünk nyugatra is, igazat adva az egyik fenti válaszadónak, igenis nagy a jogászpresztízs, USA-ban is.

Eszembe jutott még, hogy nem kérdés: a jognál nehézség még az eltérő jogrendszerek miatti nehezebb diplomahonosítás is (nálunk ugye könnyebb, mivel pl. Epe mindenhol epe.-egyszeru példa, de ez a lényeg).

Amúgy nyugatabbra így pl. Svédországban, Németországban saját tapasztalatom szerint ugyanaz kb a bérezés a jogászoknál, orvosoknál, ott szerintem ilyen kérdések nem nagyon vannak.

Remélem részletes volt a véleményem.

Ex barátnőm alig tudta elvégezni az egyik vidéki jogász szakot. Bukdácsolt. Aztán mire elvégzete, csináltak neki helyet az egyik vízügyi igazgatóságnál. Másként nem lett volna munkája. Jogi előadó lett, tehát szakvizsgára jogosító állás töltött be, de hát egy ilyen munkahelyen nem sok mindent kellett csinalnia. Aztán az évek alatt kiseggeltek neki a szülei egy bírósági fogalmazói állást, mert bár nem bírók, bíróságon dolgoznak gazdasági és adminisztratív területen. Szóval protekcióval bármi lehetsz, a diploma minősítése is mellékes. Ez az igazság. Főleg vidéken nem sok lehetőség van és le vannak osztva az állasok a már ott dolgozók gyerekeinek, rokonainak.

Budapesten kevesebb protekció kell, nem véletlen, hogy rengetegen vidékről felköltöznek. Ott vannak a nagy multik, az összes kormányt kiszolgáló intézmény (nem csak minisztériumok, de közhasznú kft-k is), alapítványok, cégek központjai.

Ha bekerülsz egy közigazgatási hivatalba, ott kezdetben keveset keresel, de elkezdesz lépkedni az illetményi táblán felfelé, pár év alatt jogászként, ha nem vagy különösen tehetséges, akkor is osztályvezető, csoportvezető leszel, ilyen előrehaladásról a nem jogasz, hanem sima igazgatásszervező kollégáid nem is álmodhatnak majd. Rengeteg ismerősöm 5 év alatt polgármesteri vagy kormány hivatalokban eljutott valamilyen osztályvezető kinevezésig. Mondjuk a megyei fogyasztóvédelem igazgatója lett 5 év alatt. Nem a legbonyolultabb jogi munka, simán lehet mellette magánéleted, nem múlnak milliárdok a döntéseiden, nincsenek égető határidők. Nyilván nem keresnek annyit, mint egy mérnök, informatikus vagy privát orvos, de simán megélnek, lett házuk, autójuk, a gyereket tudják jó iskolába járatni. Vidéken kifejezetten a helyi elithez tartoznak már csak a pozíciójuk miatt is, meg ha mondjuk Békés vagy Heves megyében él az ember, akkor az a 400ezres illetmény elég jól hangzik. Budapesten nyilván nem. A köziges fizetés vidéken elég egy jó életre.

Ami még fontos, hogy a közigazgatásban még ma sincsenek leterhelve a dolgozók, el lehet menni szülni, emiatt nem szabadulnak meg az embertől. Ez a magánszférában azért egy komoly veszély, nem nagyon van magánéleted.