A magyar orvosoknak miért tanítják rosszul az oltást (bővebben lent)?

Nem tudom, milyen videóról van szó, de...

Én úgy tanultam anno a delta izomba adott oltást, hogy "összecsípjük az izmot". Nem a bôrt, hanem az izmot, hogy érezzük, mekkora, mettôl meddig tart, épp ezért ne álljon meg a tû bôr alatt, de véletlenül ne is szúrjuk csontig, mert az tényleg fáj.

A visszaszívásról:

Miért kéne visszaszíváskor a tût mozgatni? Aki nem tudja stabilan tartani, az simán ügyetlen, ezért ne keverjük ide. Saját tapasztalat alapján a visszaszívás nem fáj. Ami fáj, az a szúrás, illetve az oltóanyag benyomása. "Kicsi az esélye, hogy érben van" nem egyenlô azzal, hogy nulla az esélye. Ha meg te leszel az ezerbôl egy aki érbe adta az oltóanyagot, akkor meg azért leszel megkövezve. Én maradok a visszaszívásnál. Fájni nem fáj, aki szerint felesleges, az hagyja ki.

(Vannak persze emberek nem kevesen, akik annyira paráznak az oltásoktól, hogy kb. már az is "fáj" nekik, mikor az ápolónô tálcán odakészíti a fecskendôt, illetve számukra stressz és "fájdalom" bármi amit az orvos az oltás során matat. Mivel a visszaszívás kb. két másodperccel meghosszabítja az oltás folyamatát, így elképzelhetônek tartom, hogy ôk emiatt nagyobb stressznek vagy fájdalomnak élik meg az oltást, mintha egy picit rövidebb lenne. De objektíven, a visszaszívás maga nem kéne, jogy fájjon.)

A lassú beadás nem egyértelmû mire vonatkozik. Ha a tû beszúrására, akkor az tényleg jobban fáj lassan beszúrva, de nekünk úgy is tanították, hogy gyorsan kell benyomni. Ha az oltóanyag benyomására vonatkozik, errôl fogalmam sincs, hogy lassan vagy gyorsan fáj-e jobban, mert nem próbáltam gyorsan benyomni. Én személy szerint azért szoktam lassan benyomni, mert az izom mégiscsak egy tömörebb szövet, és nem szeretném ha a hirtelen benyomott folyadék beadás közben kilökné a tût a helyérôl, ha hirtelen megnô a nyomás.

Engem amúgy a fentieknél jobban zavart, hogy több helyen a (saját magamnak adatott) deltaizomba szánt injekciót nem derékszögben adták, hanem ferdén. Ami tényleg jobban fáj, mert hosszabb utat tesz meg a tû a bôrben, illetve nehezebb becsülni, milyen mélyen van és mikor ér az izomba a tû hegye.

Novák Hunor megválaszolta már a kérdésedet: “mert így szoktuk”. Én 3 éve végeztem, még 4. évben is hallgattam a kalciumot allergiás reakcióra, holott addigra már elő lett húzva ez a kérdéskör, mellesleg már immunológiából, mikor tanultuk az allergiás reakciókat felvetettük a kérdést, hogy itt hogyan és mire hat a kalcium, pedig Novák Hunor akkor még nem

volt sehol, talán rá egy évre jött fel a neve. Rengeteg olyan idős kollégát ismerek, akik egy-egy új anyagot nem a hozzájuk való technikával alkalmaznak, hanem azzal, amit ők réges rég tanultak azzal a régi anyaggal. Persze az eredmény sem lesz jó, de mivel tényleg így szoktuk, ezért fel sem merül bennük, hogy talán változtatni kéne. Ezért.

Sajnos az oktatási rendszerünk ugyanolyan elavult, mint maga az eü. Nem a tudás számít, hanem az őszülő halánték, a fiatal orvosok nem szegülhetnek ellen az idős kollégáknak. Én fogorvos vagyok, nálunk volt egy idős doktornő, akinek az volt a mániája, hogy anafilaxiás sokk esetében adjunk antihisztamint. Már akkor húztuk a szemöldökünket, kb egy másodéves immunológián el lett mondva a helyes protokoll ilyen helyzetben, meg amúgy elegendő egy péntek esti Doctor House vagy Vészhelyzet, hogy tudjunk az adrenalinról. Persze sürgi gyakorlaton elmondták, hogy mi a teendő ilyen helyzetben, de vizsgán akkor is az antihisztamint kellett mondani, mert csak. Van olyan orvos ismerősöm, akinek én magyaráztam el a vércsoport öröklődésének menetét, mert ő Romániában tanult a Ceausescu diktatúra alatt, tiltott dolog volt a mendeli genetika (amit most középiskolában tanítanak...). Ő akart fejlődni, jár is továbbképzésekre külföldre is, de azért az átlag 50pluszos orvosra sajnos nem az állandó fejlődés és tanulási vágy a jellemző SZERINTEM, de nagyon örülnék, ha ebben a kérdéskörben valaki megcáfolna.

Mert nem gyakorlatias az oktatas es sokszor elavult azert.

2. evre tudni kell anatomiabol minden kis hajlatnak es kanyarulatnak es rucsoknek a nevet latinul es bikembol oldalas kemiai folyamatokat... kozben ugy kerulnek 6. evbe a diakok, hogy van aki 1x nem vett vert, nem hogy intramuscular injekciot adjon vagy infuziot szurjon.

Szoval ennyit a hires magyar kepzesrol. 😢

#4 azért szerintem van, hogy a rendszer hibája a dolog. Engem pl. ápolástan gyakorlaton olyan osztályra osztottak be, ahol konkrétan semmit nem kellett csinálni az ágynemű áthúzásán és a vérnyomásmérésen kívül (gyerekágy). Nem volt senkibe bekötve infúzió, injekciókat nagyon ritkán kaptak (clexane), ezt is többnyire maguknak adták be a "betegek" (attól nem feltétlenül beteg valaki, hogy néhány órája szült). Más osztályra nem mehettem át, mert mindenhol már több hallgató is volt, hiába erőszakoskodtam.

Másrészt most a járványhelyzet miatt fog végezni néhány olyan évfolyam, akik nem csak egy-két gyakorlati feladatot nem tudnak elvégezni, hanem akár több évet, a komplett klinikai modult vagy (ki tudja meddig fog ez még tartani), akár az egész egyetemet úgy végezték el, hogy a kórházba sem engedték be őket gyakorlatra, esetleg csak nagyon ritka, kivételes esetekben, akkor is a betegektől jó távol álltak.

6. nem tudom.

De en 1. eves voltam, amikor csapodtam mindenhova es a hatodevesek kozul joparan erdeklodtek, hogy-hogy csinaltam ilyeneket.

Mert volt aki meg soha... vegzos volt ugye.

Megszerveztem, hogy ok is vehessenek vert reggel 7-kor mehettek volna.

Mentek? Nem. Hat valahogy igy.

Ennyit az oktatasrol. Sok-sok lexikalis tudas, aztan mi van a gyakorlattal?

Ja, aki megy es hajtja az tudni fogja, aki nem megy magatol az nem...