Ha államilag elismert felső oktatási képzésen beszélnek chakrákról és egyéb spirituális dolgokról mint létező dolog. Akkor ez azt jelenti, hogy az állam elismerni ezeknek a létezését ?

Nem.

Egyrészt ez lehet a tanár saját véleménye, meggyőződése is, amit bár nem helyes és elvileg nem is lehet bevinni órára, máshol is sokan megteszik vallási, társadalmi, vagy poltikai témákban.

Másrészt egy vallástudomány szakon is szóba kerül az összes görög, római, egyiptomi, hindu, mit tudom én milyen istenség és mitológia, ott sem úgy kezdenek minden mondatot, hogy "A görög mitológia szerint és azok szerint az emberek szerint, akik hisznek/hittek ebben, Zeusz ezt és ezt csinálta", hanem "Zeusz ezt és ezt csinálta" - ami nem jelenti azt, hogy akár az oktató, pláne az állam hinne Zeusz létezésében, annak ellenére, hogy tényszerű kinyilatkoztatásnak hangzik.

Harmadrészt vannak olyan államilag is támogatott hitéleti főiskolák, egyetemek, amelyek esetén nyilvánvalóan az oktatók személyes hite és az adott egyház vagy intézet hitvilága is a tananyag részét képzi. Egy teológia szakon nyilván nem fognak úgy beszélni az istenről, hogy "a keresztények ezt és ezt gondolják" - hiszen ők maguk is azok, és azok a hallgatók, akik ott tanulnak is ennek a közösségnek a tagjai már most. Viszont mivel tudományos alapon nincs alátámasztva egyik istenség vagy spirituális dolog létezése, ezért -bár blaszfémiának tűnhet- semmivel sem "tudománytalanabb", vagy nagyobb hazugság egy hidu főiskolán a csakrákról beszélni, mint egy keresztény intézményben Jézus feltámadásáról.

Az állam közjogi értelemben nem csak a csakráknak, de semmilyen transzcendentális dolog létezését nem ismeri el, ideértve a keresztény hitvilág bármely elemét. Az, hogy a politikusok mit mondanak, egy dolog, de közjogi értelemben a keresztény vallás nem része a mindennapoknak.