Milyen volt az első egyetemi évetek, hogyan illeszkedtetek be, milyennek emlékeztek rá?

Először nekem is furcsa volt az egyetemi épületek elrendezése, de hamar bele lehet tanulni. Neptunban (vagy az órarendben, nem tudom, nálatok hogy van) minden óránál fel van tüntetve, hogy melyik épületben, azon belül melyik teremben tartják. Az épület címét be tudod írni útvonaltervezőbe, így tudni fogod, hogy merre kell menni és hogy nagyjából mennyi idő odaérni. Ha az épület megvan, akkor bemész és megkérdezed a portást, hogy merre találod az xy termet. Ha pár nap után megismerkedsz a csoport/szaktársaiddal, akkor együtt is mehettek órákra vagy csak simán követheted őket, ha ők tájékozottabbak. 1-2 hét után már minden helyet ismerni fogsz, ahová menned kell.

A tanárok miatt nem kell görcsölni, egyetemen már annyira sűrűn (általában félévente) váltják egymást, hogy a többségüket meg sem jegyzi az ember (és ők sem a hallgatóikat többnyire).

nekem eletem legszebb eve volt, es mindig hianyzik

szivesen lennek ujra elsoeves egyetemista

a jo baratok, tarsasag, kozos kis zh-ra keszules

nekem szerencsem volt mert a szaktarsaim kozt sok jo fej volt

a maradek viselkedesen nem erdemes ragodni

BME-VBK

Én tavaly voltam elsős. Hasonló személyiség vagyok, mint te, hajlamos vagyok túlgondolni dolgokat, napokkal bizonyos események előtt már pörgetem a fejemben az eseményeket, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet. Plusz szintén nagyon introvertált vagyok, egyedül egy embert, a lakótársamat ismertem az egész városban (meg egy másik barátomat, de ő teljesen máshova jár), én is nagyjából 140 km-re tanulok a szüleimtől, szóval ugyanezek miatt aggódtam, mint te is. Aztán valahogy végül minden megoldódott. :D

Akárhova mentem (sőt, a mai napig is), mindig előre megnéztem Google Mapsen az utat, ha volt lehetőségem, előtte el is mentem. Az első 1-2 hétben érdemes korábban menni, és akkor ha a termet eltéveszted, lesz időd megtalálni a jót. Nálunk a tanárok első órán sokszor meg is kérdezik, hogy mindenki az X órára jött-e. Volt olyan, akiről kiderült, hogy nem, kiment, ennyi, senki sem gondolt semmi rosszat. Barátnőm egyik első órára 30 perc késéssel jött be, mert rossz órára ment, bejött a jóra, a tanár csak mosolygott, hogy semmi baj, első hét. A portások is segítőkészek, én is odamentem első nap, mert nem találtam a térképen termet. Nekem is nagy erőfeszítésbe telt, de úgy voltam vele, hogy vagy leküzdöm a szorongásom, és megkérdezem, vagy nem megyek be órára. Megkérdeztem, és teljesen kedvesen válaszolt. Első héten kb. folyamatosan ott álltak a bejáratnál, mert rengetegen kérdezgették őket.

Sokat forgolódtam esténként, mert nagyon szorongtam, de végül minden megoldódott, sokkal könnyebben, mint számítottam rá. Az első 1-2 hét után belejöttem, már teljesen természetesen jött minden. Ha új dolog van (pl. előző félévben egy új épületbe kellett tesire járnom villamossal, amúgy gyalog járok), akkor még mindig nagyon izgulok, de tapasztalataim alapján első hetekben mindig elnézőbbek.

A tesi az egyetemtől függ. Én Szegedre járok, itt képzéstől függetlenül mindenkinek kötelező, de van olyan egyetem, ahol nem, pl. az ELTE-n nincs, ha jól tudom. Ezt a tesit nem úgy kell elképzelni, mint a közoktatásban, hanem van megadva nagyon sok sportág, és azokból kell választanod. Én jógára jártam, de az asztalitenisztől kezdve a táncon keresztül a falmászásig minden van. Én nem néztem, de lehet, hogy kondiba is lehet járni.

Külső alapján szerintem nem ítélkeznek. Én is teljesen átlagosnak tartom magam, és lettek barátaim. Persze, biztos mindenhol vannak ilyen felszínes emberek, dehát velük nem kell beszélgetni.