Mivel tudnék az abortusz ellen érvelni? (Bővebben lent. )

"Nem az abortusz az igazi gyilkosság, hanem kötőtűvel kivakarni a magzatot - márpedig az ilyen esetek száma megugrana, ha betiltanánk."

Erre azt mondnaám, hogy ez jogos, viszont az a magzat is már élőlény, ennyi erővel bárki háziállatát nyugodtan agyonverhetnéd, hisz csak egy állat. Nem vesztene a világ semmit. Miért ne taposhatnád el valaki hörcsögét, tengerimalacát? Csak egy undorító rágcsáló.

(Ez nyilván nem így van, szélsőséges a példa, én sem vagyok állatgyűlőlő, de remélem érthető a hasonlat)

Kevésbé durva érv: nem tudhatja senki, hogy abból a piciből ki vagy mi lesz, lehet éppen ő találná meg éppen a rák ellenszerét (ez most egy szélsőséges példa)

Ezen felül egy életről döntenek, egy ártatlan életről, aki azért nem születhet mert, a szülei nyomorékok és nem tudnak védekezni, csak dugni ész nélkül és/vagy nem figyeltek arra, hogy ne szakadjon ki pl. a gumi. Nem játszhat az ember istent, hogy csak úgy életet vegyen el. Miért ezt engedélyezzék, ha a halálbüntetés tiltva van? Pedig kijárna a kötél nem egy embernek a világon, mégis szinte mindenhol luxusbörtönbe zárják őket inkább az adófizetők pénzén. Az hol jobb?

A másikra most nem jut semmi eszembe.

Ezek ellen nem lehet normálisan érvelni:)

Max. annyit lehet mondani, hogy pl. az eutanázia sem legális, és nem is hallasz arról, hogy tömegével történnének illegálisan ilyen dolgok.

A másikra pedig annyit, hogy nem tudhatod előre, hogy a gyerek mit fog érezni és milyen lesz az élete. Nem mondhatod azt, hogy "megkíméled" a szenvedéstől azzal, hogy megölöd. Hiszen lehet, hogy egy sikeres, boldog ember lenne, ha hagynád élni.

Egyébként Mo.-n sokan várnak gyerekre (számadatot nem tudok), csak a baj az, hogy szarul működik a rendszer. Mire vki gyerekhez jut, az nem két nap. Nem úgy megy, hogy születik egy baba, aztán másnap viheti vki. Hosszú évekig kell szenvedni, mire megkapod a gyereket.

Ez az egyik. A másik dolog, hogy az emberek nagy része nem akar sem sérült, sem pedig cigány gyereket.

Márpedig az örökbe adott gyerekek között az ilyenekből van a legtöbb.

Szigorúan csak az elképzelt vita kedvéért, nem feltétlenül tükrözik a véleményemet.

"Nem az abortusz az igazi gyilkosság, hanem kötőtűvel kivakarni a magzatot - márpedig az ilyen esetek száma megugrana, ha betiltanánk."

De, az abortusz is egyfajta emberölés, a kötőtűt pedig normális ember nem a terhesség megszakítására fogja használni.

"Egy nem kívánt gyermek gyakran súlyos lelki teher alatt nő fel, akár állami gondozásban, akár, ha a szülei egy problémaként kezelik."

Önmagában egy nem kívánt gyermek megszülése nem jelent minden esetben problémát.

Aztán még:

Az abortusz egyik legnagyobb hátránya, hogy növeli a problémás terhességi kockázatot, ha később tervezetten akar valaki gyereket. Nyilván szervezettől is függ persze.

A hangsúly az abortusz (illetve maga a terhesség) megelőzésén van, állandó felhívásokkal, iskolai előadásokkal és esetleg minimális támogatással a fogamzásgátlók esetében, hogy az is tudja használni, akinek nem megy olyan jól.

Második vagyok. Egyébként érdekes feladat, de nem véletlen, hogy mindig meddő vitába torkollik az ilyen beszélgetés.

Az abortusz téma tényleg nem egyszerű.

És sajnos tényleg nem lehet ennyire feketén-fehéren nézni a dolgot. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy "tiltsuk be", mert ötezer meg egy olyan példát lehetne felhozni, ahol szerintem csak a nagyon elvakult, csőlátású emberek mondanák azt, hogy akkor is meg kell szülni a gyereket.

Viszont azt sem lehet mondani, hogy ez egy teljesen elfogadható dolog.

Ezért szoktam én azt mondani, hogy a megelőzésre kellene fektetni a hangsúlyt, a felvilágosításra, az elérhető fogamzásgátló módszerekre stb.

Persze tudom, hogy most nem ez volt a kérdés, csak gondoltam leírom:D

Érdekelne, hogy a válaszadók hány százaléka nőtt fel csonka családban. Hány százaléka maradt apa/anya nélkül. Hány nem ismerte a szüleit.

Hiteltelen úgy érvelni az abortusz ellen, hogy az érvelő személy nem érintett az ügyben (tehát nem volt abortusza/nem "kidobott" gyermek). Az ember csak úgy mondhat erről HITELES (azaz valós átélésből, stresszorokkal átitatott döntéshelyzetből származó) véleményt, ha tapasztalattal rendelkezik EBBEN az ügyben.

A "barántőmmel megesett", a "rokonommal megtörtént" - kezdetű érvelések közvetett tapasztalás érvei, és így etikátlan elfogadni, és az egész érvelés az érvelő személy egyéniségét tükrözi vissza, azaz nem objektív.

Nos, mint hitelesen érvelhető személy, kijelentem, hogy 16 éves koromig rengetegszer gondoltam az öngyilkosságra, mert akárki akármit tett, irreálisnak, magányosnak éreztem magamat. Sokáig érdekeltek az igazi szüleimet, és a gyökértelenség meghatározza a személyiségemet, mert a tudattalan folyamatos.

Képzeld el úgy az emberi élet lényegét, a személyiséget, mint egy ételt. Az örökbefogadott gyermek számára az a tény, hogy nem ismeri a szüleit, bár nem a legfontosabb komponensként, de iszonyú erős fűszerként meghatározza az életvezetését, és akárhogy küzd ellene, mindig ott lesz. Ez a psziché sajátja.

Tudjátok, nem minden gyermeknek van ilyen szerencséje. Nem minden gyermek nő fel, mert inkább öngyilkosak lesznek a szeretethiány miatt. HA pedig önmagukat bántják, akkor a környezet elítéli őket, ítélkeznek, mert azt hiszik, hogy ők erkölcsösek. Joguk van ítéletet alkotni. Ez is tapasztalat. Ráadásul nem csak az enyém, bár mint említettem feljebb, ez közvetett tapasztalat. A társadalom pont azért veti ki az így felnövő gyermekeket, mert alapvetően mások, mert ezt érzik az emberek, de az ismeretlentől félnek, és még inkább távolságtartóan viselkednek velük...

A jó erkölcscsőszök, akik mindig pontosan tudják, mi a helyes. Óvakodjatok az ilyen meggyőződésektől, de ez csak az én tanácsom, mert az elvakulttá tesz.

Tételezzük fel, hogy megszületik egy nem kívánt gyermek. Jó lesz neki, ha apa nélkül nő fel?

MEGFORDÍTVA: JOGUNK VAN EGY MÁSIK EMBERRE RÁERŐLTETNI EGY ÚJ ÉLETET?

Az apára, aki nincs felkészülve, nem akar gyereket, lehet ráerőltetni?

Egyébként érvelési alapnak jó a téma, egyébként ostobaság. Két felnőtt meg tudja beszélni. Érzelmileg felnőtt személyek, akik nem feltétlenül koruknál fogva azok...

Nem támogatom az abortuszt, de mivel még nem voltam ilyen helyzetben, nem tudom mit tennék.

Nem vagyok vallásos, de hiszek a lélekvándorlásban, nekem ez némiképpen segít.

De jó lenne, ha nem ítélnétek el azokat, akik abortuszt csináltatnak, mert így BELERÚGTOK A FÖLDÖN FEKVŐBE.

Közelebb kerültök az igazsághoz, ha az okokat próbáljátok meg feltárni.

Annak, aki meghitt viszonyt ápol a családjával, és támogatást kaphat (és nem anyagiakra gondolok), és érzelmi katarzisok nélkül nőtt fel, könnyű lehet véleményt kimondani, de ez csupán az érzelmi intelligenciát mutathatja meg.

Gondoljatok arra, hogy milyen megalázó lehet az abortusz bármilyen formája, milyen következményekkel jár, főleg milyen lelki traumákat okozhat. HA valaki ezt felvállalja, akkor is még évekig megmarad az emléke. Körülbelül olyan lehet, mint egy megerőszakolás.

Teljesen mindegy, hogy komolytalanul veszi-e a nő vagy nem, megalázottság érzését kelti a procedúra.

Nem biztos, hogy azokat kell támogatni, akik rá akarják erőszakolni a - a poklok hiányának ismeretében - a világra, és az apára/anyára egy felelősségteljes gyermekgondozást.

Elnézést, hogy hosszúra nyúltam. Kedves kérdező, a vita ésszerű, a vitatkozás az ostobák művészete, és vigyázz, mert előnyben vannak.