Miért gondolják a mai egyetemisták, főiskolások, hogy természetes, ha egy öt éves egyetemi szakot 8-10 év alatt, bukdácsolva végez el valaki?

Azért régen egész más volt. A szüleim pl. azt mesélték, hogy a rendszerváltás előtt, amikor mindenkinek kötelező volt dolgozni, annyira nem lehetett alkalmi munkásokat találni, hogy csillagászati összegeket fizettek nekik. Ők úgy oldották meg a diákéletet, hogy havi átlag két napot dolgoztak. Két nap alkalmi munkából hazavittek egy havi átlagbért. Vagy nyáron dolgoztak, és utána abból megéltek.

Ehhez képest én úgy tudtam lediplomázni (igen, csúszással), hogy havi minimum 140 órát dolgoztam mellette, mert így tudtam kifizetni a költségeim. Az első év után nem támogattak. Az első évet 60+ kredittel zártam és jó átlaggal zártam. A többit nem. Elismerem, sokszor valóban csak a minimumra hajtottam, de csinálja jobban, aki tudja. Ha havi két napot dolgoztam volna, akkor valószínűleg nekem is más lett volna a vége.

Emellett nyilván az is számít, hogy ma már gyakorlatilag mindenkit felvesznek. Ezzel én sem feltétlenül értek egyet, főleg a mai érettségi rendszerben, ahol különösebb megerőltetés nélkül lehet jó eredményt elérni. Sokáig vallottam, hogy 4.5 átlagot aki nem képes produkálni, az egyszerűen ne akarjon egyetemre menni, mert nem oda való. A hagyományos értelemben egyébként így is van, ha az egyetemet elitképzésnek tekintjük.

De ma már nem ez a helyzet. Egy egyetem elvégzése lassan olyannak fog számítani, mint eddig az érettségi. A szüleink korosztályában hasonló arányú az érettségizettek, mint a miénkben a diplomások aránya. Ha még egy generációt visszamegyünk az időben, ott a nyolc általánossal van ugyanez.

És valójában tény, hogy a napszámos Józsinak még olvasni se nagyon kellett anno tudni. Csak időközben úgy változik a világ, hogy ez az emberektől is fejlődést igényel. Régen teljesen jó és általános munka volt a bolti eladó, pénztáros. Biztos lehetett benne, hogy lesz munkája. Ma már ez egyre kevésbé igaz, lásd online vásárlás, önkiszolgáló kasszák. Az egyszerű, képzettséget nem igénylő munkák automatizálása azt eredményezi, hogy az embereknek muszáj képzettebbeknek lenni. Rengeteg szakma halt ki egyszerűen azért, mert túlhaladott. Rengeteg van kihalófélben. A jövőnek nem betanított munkásokra, hanem sokkal inkább szellemi foglalkoztatottakra van igénye. Ehhez pedig nem árt, ha minél többen tanulnak felsőoktatásban.

Első, nem, ez egy normális egyetemista számára nem menő. De van, hogy egyszerűen nem sikerül.

Lássuk be, egy vizsga sikeres teljesítéséhez két dolog kell: tudás és szerencse. Az első vitathatatlan, enélkül nem fog az ember átmenni. A szerencse alatt értem, hogy jó napod van aznap, kipihent vagy, nem vagy beteg, nem vagy éhes, nem szorít a cipő, stb. Benne van, hogy jó vizsgáztatóhoz kerülj, és a vizsgáztatóra is érvényes legyen ugyanez. Benne van, hogy jó tételt húzz, mert hiába tanulod meg mindet, vannak olyan tételek, amiről képtelenség értelmesen beszélni. Benne van, hogy aki előtted volt, ne bosszantsa fel a vizsgáztatót, stb. És nagyon sokszor ezen múlik egy vizsga, egy félév.

És itt van, amit az előző írt: ha dolgoznod kell mellette, akkor szinte képtelenség jó átlagot hozni, és időben végezni. Hidd el, aki csúszik, nem azért csúszik, mert csúszni akar (persze akad ilyen is), hanem mert egyszerűen ez most nem jött össze. És ez nem jelenti azt, hogy a szakmájában nem lesz jó szakember.

Ha te is jársz/jártál egyetemre, akkor pedig azt is tudod, hogy elég sok olyan tárgy van, aminek semmi köze sincs ahhoz, amit később csinálni fogunk.

Nem kell rögtön linknek gondolni azt, aki csúszik...

El kellett volna olvasni végig a hozzászólásomat,és megspóroltál volna magadnak egy kis időt:)

Leírtam,hogy vannak esetek,mikor azért csúszik valaki,mert dolgozik is mellette,vagy családi gondjai vannak,stb.

És bocsi,de én azt látom mindenhol,hogy a LEGTÖBB ember azért csúszik,mert link,mert kicsit sem akar,mert szerinte ráér.

Amit a vizsgáról írtál az meg teljesen igaz.

Egyáltalán senki (aki normálisa gondolkodik) nem gondolja azt, hogy ez természetes.

Tudjátok, annyira ,,jól" esik ilyeneket olvasni.

Mintha az ember jó kedvében bukna meg komolyan...

Itt kínlódok a vizsgáim közepette, II. éves jogászként, és ha nem lenne elég lélekölő, a sok seggelés és az, hogy ezek után TALÁN meg is lesz az eredménye (nem mindig), akkor még pofán is talál egy-két ilyen megjegyzés.

Én ezt választottam, ha csúszással is, de be akarom fejezni, nem kell azt hinni, hogy olyan pikk-pakk megy mindenkinek ez 4-5-ösökkel, mint az általános iskola első osztálya. Vannak szuper képességűek, de nem mindenki egyforma, és egyáltalán nem én akarom így, hogy 8-10 év alatt fejezzem be az 5 éves szakomat.

Egész egyszerűen akármilyen nehéz is elhinni, vannak olyan tárgyak amelyeket sok tanulással is másodjára, vagy többedjére sikerül teljesítenem. Azért nem gondolom, hogy büfé-szakra járnék, és első éveben nálunk rengetegen ki is estek. Én nem gondolnám azt, hogy nekem is jobb lenne az, csak azért mert egy-két tárgyam nem sikerült, és jövőre újra fel kell vennem.

Kb. az 50%-a maradt meg a csop. társaimnak, és ennek már jó részének az első vizsgaidőszakba beletört a bicskája. Pedig még csak utána jöttek az alapvizsgák.

Ebből is látszik, hogy : így van, nem mindenki való a felsőoktatásba, de ha így van, akkor nagy valószínűséggel már az elején vagy feladja, vagy egész egyszerűen nem tudja teljesíteni a követelményeket és repül. Ha valaki kitartóan küzd, és lassan, de biztosan behozza a lemaradását, és sikerrel veszi az akadályokat (ha nem is elsőre), és szívós, van akaratereje, akkor szerintem igenis, hogy alkalmas rá! Rengetegen csúsznak 1-2 félévet, itt most tényleg nem 8-10 évről beszélek, hanem ha valaki 6 év alatt fejezi be az 5 éves egyetemet mondjuk.

A bátyám 7 év alatt fejezte be az orvosit, mert csúszott az anat. miatt, viszont cum laude minősítéssel, és azóta már sikeres szakember. Sehol se nézték azt, hogy miért 7 év alatt fejezte be, és igenis, hogy rendkívül nagyon okos ember, aki lelkes és szereti amit csinál.

Ezer oka lehet annak, ha valaki nem fejezi be időbe az egyetemet, nem láthatunk bele mindenki magánéletébe.

Most majd biztos jönnek a ,,fús, okoskodós kislány" jellegű megjegyzések, meg, hogy ,,magát nyugtatgatja biztos", de nem baj!

Senkit nem akartam bántani ezzel az ,,eszmefuttatásommal", csak már ki kellett magamból adni valahogy a gondolataimat erről az egészről, és a bennem lévő feszültséget.