A kérdesem rüvid, a kiegészítésem hosszabb lesz, a gyerek megalázása-e, ha nem gúny szándékával, de as írós arct lerajzom a táblára?

HA a kérdésedet úgy értelmezem, már nem vagy fiatal.

"És tudom, nem vagyok erre a pályára való, de már választásom nincs."

Ugyanis csak az lehetne az egyetlen ok arra, hoyg nincs más választásod.

De mindettöl függetlenül egy gyereket így megalázni nem szabad, még másik gyereknek sem, nemhogy egy felnöttnek, aki még levileg "pedagógus" is állítólag.

Az igazgató helyében azonnali hatállyal kirúgnálak, és az okként egyértelmüen feltüntetném, hogy nem vagy alaklmas erre a pályára, mert a gyerekeket tönkreteszed, nincs benned semmi együttérzés sem.

MEllesleg ah egy felnött, egy tanás nem tudja felmérni a tettei következményeit, nem tudja átgondolni, hogy ilyesmivel mit tesz a gondjaira bízott gyerekkel, az igen éretlen, empátiahiányos lelki roncs, akit nem lenne szabad emberek közé engedni.

Nem tudlak eléggé elítélni azért, amit tettél, és nincs olyan következmény, amit soknak találnék büntetésként.

ugyan első...

Hibáztál - a legnagyobb hiba, az volt, hogy a többiek nevettek és akkor azonnal az egészet nem állítottad le. Erre tanítani kell őket, hogy egymást kinevetni tilos.

De szerintem jól kezelted a hibádat. Hány évesek? Bizonyos életkorban a legnagyobb, amit megtanulhat a felnőttől a gyerek: hibázunk, de bocsánatot lehet kérni és meg lehet bocsátani.

igen 3, vétett, de ezzel a beírással nem azért jött ide, hogy azt az 1-ben az utolsó gyalázatosan aberrált mondatot belőled kihozza!

Azok szoktak ilyen keményen ítélkezni mások felett, akiknek szemükben gerenda van és a szálkát akarják a másokéból kivenni.

Van ennél nagyobb baj, amikor a vétkező titokban teszi, és meggyőződése, hogy soha nem derül ki. De az igazságnak az a természete: egyszer világosságra jön. És lehet, hogy későn. Erre az esetre ez nem mondható el. A gyerek szülei, akik ismerik a tanárt valamennyire (velünk ellentétben) jól reagáltak a bocsánatkérésre. Szerencsére, valószínű, érzik, hogy a kérdező szereti a gyereket, "Nálam a gyerek a minden. Álmomban is. Sok vívódással. " "Édes kis fej volt, de azt tükrözte, ami van"

És emberek vagyunk, ha dolgozunk, hibázhatunk és azt meg kell próbálni jóvá tenni, bocsánatot is kell kérni.. Ezt is meg KELL tanulni a gyerekeknek. Többek közt ezért sem lehet gépeknek tanítani érdemben, kell az esendő, gyarló ember, aki küzd a feladataival, néha kiborul, néha nem találja a jó megoldást...

(kérdező, ha akarsz, írj privit)

Nem ragozom túl, abszolút egyetértek a #2/4. hozzászólóval.

Szomorú, hogy a gyerek manapság csak úgy felpattoghat a tanárt számon kérni... szomorú, mert nem tanulja meg, hogy az élet nem így működik, azt hiszi, ez természetes, és lészen neki nagy koppanása akár már az első munkahelyén. Ez nem azt jelenti, hogy jogos vagy helyes bántani, megalázni, akármi, de igenis meg KELL tanulnia, hogy emberek vagyunk, hibázunk, meg KELL tanulnia bocsánatot kérni és bocsánatkérést elfogadni.

Még csak annyit, hogy a magam részéről én attól az igazgatótól szabadulnék meg, aki "nem tud" megvédeni (hiszen nem pedofíliáról vagy valami hallatlan bűnről van szó...) Hívassa be a tanerőt, mondja el, amit kell, teremtse le; ha kell, adjon fegyelmit, vagy akármi is van most, de hogy kifelé ne védje meg a tanárát... na, nekem ez nem igazgató.

OFF:

Manapság az igazgatók nem dönthetnek személyi kérdésekben, hiszen a fenntartó a KLIK, így az ő hatáskörük ezt eldönteni.

OFF2:

Azért mert a világban azzal találkozunk, hogy megaláznak, az ok arra, hogy erre neveljünk, erre tanítsunk gyerekeket? Szabad-e a saját negatív élettapasztalatunkat kivetíteni olyanokra, akik helyzetüknél( életkoruk...stb) fogva befolyásolhatók?

Személyes rossz tapasztalatom, hogy egy pedagógus ezzel mennyire rossz irányba terelhet egy osztályközösséget. Amikor valami arra készteti, hogy közli a gyerekkel, hogy ezentúl a tanórákat töltse a büfében, vagy amikor az ő erős, karakteres véleménye miatt elfogadottá válik, hogy egy autista lány legjobb lenne lerúgni a lépcsőn. Ezek után szerintem minden ilyen és ehhez hasonló cselekedet komoly torzulásokat eredményezhet.

A fentiek ellenére leszögezem, hogy a Kérdező hozzáállása dicséretes, hiszen rögtön kezelni próbálta a helyzetet, bocsánatot kért. Erre a szintre egyre kevesebben jutnak el.

És elnézést kérek, hogy off-oltam a kérdést.

OFF 2

Szerintem senki sem mondja, hogy erre kéne nevelni a gyerekeket, sőt... de ha már megtörtént, mindenképp a legjobbat kell kihozni belőle, ha lehet, és sajnos az életre nevelés lassan teljesen eltűnik. Nem irigylem a mai gyerekeket és semmiképp sem lennék a helyükben.

[link]

Valszeg ez is OFF, de... nagyon tanulságos és szívszorító. Lehet dicsérni vagy pocskondiázni a pedagógust, de a gyerekeinkről van szó, legalább ennek számítania kellene. A rossz pedagógustól is lehet tanulni, ha mást nem, hát azt, hogy ÍGY NEM!

Nem akarok személyes vitát nyitni, mert szerintem nem ide való, de néhány észrevételt tennék:

Természetesen senki nem mondja, hogy erre neveljük a gyerekeket. De ennek ellenére az életre nevelés és a megalázás szerintem két különböző dolog. Most azáltal, hogy a tanár megalázza, és ezzel csak az életre neveli, az szerintem nem helyén való. Ha visszatérünk az általam felhozott autista lány elleni uszításhoz,akkor látjuk azt is, hogy ugyan senki nem mondta,hogy ezt mindenkinek el kell fogadnia, de a tanár hosszú órákon, hónapokon át fejtette ki véleményét és ezáltal a nagy többség magáévá tette ezt a nézetet.És ez egészséges? Megoldás a helyzetre? Valójában nem, mert csak 1 oldalról kaptak véleményt a kérdésről (jobb esetben 2, ha ismerték a lányt). Ezért kártékony az ilyen helyzetekben, ha az életre nevelés címszó alatt ezeket terjesztjük. Természetesen nem mondom, hogy ne lehetne véleménye a pedagógusnak is, hiszen természetesen lehet, csak pusztán jóval nagyobb felelősség terheli,hogy ezt hogyan, miként adja át.

Szummázva, a kérdező megtette a helyzet kezelésére, ami Tőle tellett, és ez dicséretes. Részemről ezt tovább ragozni felesleges, pusztán arra kívántam rávilágítani, hogy nagy különbség van az egyszeri és a folyamatosan ismétlődő események között.

"...az életre nevelés és a megalázás szerintem két különböző dolog. Most azáltal, hogy a tanár megalázza, és ezzel csak az életre neveli, az szerintem nem helyén való."

Tökéletesen egyetértek, kedves #8, nem is kérdés, hogy megalázással nem lehet, nem szabad (!) életre nevelni, nevelni egyáltalán.

A fenti esetet tekintve, nem voltunk ott, lehet, hogy közel nem olyan súlyos volt a dolog, mint így olvasva tűnik, és éppúgy igaz lehet az ellenkezője.

"A gyerekeknek elmondtam, felnőtt is hibázhat, én is hibáztam, és bocsánataot kértem."

Nekem ez elég, hogy felmentsem a tanárt. Mindannyian hibázunk (oké, közhely, de ettől még igaz), aki viszont ezt nem képes belátni, és bocsánatot kérni, az ne menjen pedagógusnak, mert mi a saját példánkkal tanítunk-nevelünk...