Mennyire nehéz felnevelni egy gyereket? És sokan erre miért büszkék? Mármint miért vágnak fel másoknak?

Először is, nagyon. Ha jól akarja csinálni az ember, akkor bizony nagyon is nehéz felnevelni egy gyereket.

Igen, lehet büszkének lenni, ha azon a gyereken látszódnak a továbbadott értékek, ember lett belőle.

A baj az, hogy nem ismered ezeket az embereket, nem hallottad a teljes beszélgetést.

A nagynénémnek nincs gyereke, mégis folyton anyámat (hármat szült, kettőt elvesztett) oktatta ki (minősíthetetlen hangnemben!), hogyan is kell gyereket nevelni. Kívülről mindig könnyű okosnak lenni a gyerek dolgában, én nem hiszem, hogy felvágásból mondta az illető, csak már unta a másik okoskodását.

A szüleimnek sem mi vagyunk az egyetlen büszkeségei az életben, de igenis büszkék, hogy van három dolgos, tanult, emberré nevelt gyerekük.

Szerintem nem lehet itélkezni ebből a két mondatból- valószínűleg csak elkezdtek beszélgetni a nénik, és szerintem nem felvágásból kezdett el dicsekedni az egyik - biztos volt más is a történetben. Azt se feledjük el, hogy a rosszat mindig könnyebb észrevenni. Azaz ha a gyereked hisztizik, vagy bármi "rosszat csinál, akkor mindenki szarnak kiálltja ki az anyukát... szóval azt rögtön mindenki észreveszik, ha viszont pl. elmész egy étterembe 3kisgyerekkel és ők szép csendben esznek, nem hangoskodnak, akkor nem megy oda hozzád senki és nem veregeti meg a válladat, hogy hát anyuka-apuka, gratulálok, nagyon jólnevelt gyerekei vannak. Bezzeg, ha ordítanak vagy rosszalkodnak, akkor mindenki a hátad mögött súgdos - vagy a szemedbe és mindennek elmondanak.

Az öndícséret, ha nagyon kérkedő, persze, hogy büdös... ahogy írták mások is, de van amikor azért nyíltan is lehet büszkélkedni kicsit, nem? Persze nem mindegy milyen stílusban.

A kérdésre válaszolva: 3kisgyerekem van, és szerintem nagyon nehéz a gyereknevelés, úgy hogy jól csináljuk. Főleg ebben a sikerorientált, mindent elváró világban. Úgy, hogy tényleg normális embereket neveljünk, akik felnőttként is megállják a helyüket az életben, tényleg nehéz. Persze hogy sokat azért mégis csináljuk! De én is tuti büszke leszek magamra, ha majd egyszer felnőnek a gyerekeim, mert tudom mennyi "munka", mennyi lemondás és persze öröm is van benne!!