A doktornők hogy tudják összeegyeztetni a munkát a családdal?

Nővérem volt osztálytársai közül sokan orvostanhallgatók, az egyikük most szült, 23 éves. :)

Ő nem halaszt évet, az utolsó év nem olyan húzós az orvosin, de ha nem ér rá az anyuka, akkor a nagyik vigyáznak a babára. Egyébként az ő anyukája is orvos, és ő is egyetem alatt szülte. Szóval meg lehet oldani. Aztán a szakosodást nem tudom, hogy hogy csinálja majd, de biztos nem fogja elhanyagolni a babát. Esetleg olyat is szoktak, hogy az apuka megy gyes-re, külön kérvénnyel lehet a 0. hónaptól (lehet, hogy ma már kérvény sem kell).

Egyébként én is lány vagyok, és én is orvos akarok lenni, csak én fogorvos. Én nem aggódom ezen, pedig 2 év csúszásban vagyok. Most arra összpontosítok, hogy felvegyenk, utána majd lesz ami lesz. :)

szerintem pedig éppen hogy nem az első 1-2 év a legnehezebb a gyereknevelésben

kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond

majd amikor beszélgetne a kamaszkor gondjairól, az első szerelemről, az iskoláról, párválasztásról, pályaválasztásról te pedig éppen helyettesíted a fiatalabb kolleginát, mert ő a kisebb gyerekével van otthon, a tiéd meg ugye már nagylány, nagyfiú, "nem kell", hogy mindig ott legyen az anyja...

"...szerintem pedig éppen hogy nem az első 1-2 év a legnehezebb a gyereknevelésben kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond..."

Pontosan így van!!!

Amíg pici baba, szinte mindig alszik, eszik, alig van gond a gyerekkel.

Később kellene egyre több idő hozzá : tanítani mondókákra, kiszámolósokra, versekre, mesélni neki...

Utána az iskolás időkben még több időre lesz szükség, mert ugye a tanítónéninek nincs ideje megtanítani a betűket, a számolást, az olvasást, otthon kell megtanítani aztán gyakorolni...

Lehet napközibe is íratni a gyereket, csakhogy ott nincs tanulás, este 6 után otthon kell tanulni, leckét írni és ebben segíteni (10 óra munka után?... bevásárlás és vacsora főzés után?...)

És tényleg így van : minél nagyobb a gyerek, annál több idő kellene hozzá : megbeszélni a problémáit, közös élményeket gyűjteni, megtanítani főzni, ügyeket intézni, pattanásait kezelni, stb...

Ha egy szülő nem akarja, hogy a gyereke iskola után az utcán vagy bevásárlóközpontokban csavarogjon, cigizzen és igyon a haverokkal akkor bizony IDŐ kell hozzá!

(18 és 19 éves gyerekeim vannak)

Sziasztok. Tök jó a kérdés és még jobbak a válaszok.

Szerintem a gyerek így is úgy is "idő", de mindenképp kell!!! Arra is kell gondolni, mi van, ha nem jön össze rögtön? Lehet, hogy csak tényleg 30 fölött jön össze.. Akkor meg sem szülöd, mert a párod már elmúlik 40? Ilyeneken nem szabad görcsölni. A baba akkor jön, amikor jönnie kell... Sok sikert a karrierhez és az anyasághoz! Amúgy minden megoldható, nem igaz, hogy egy s.ggel csak egy lovon... Számos ellenpélda van. Van, akiket a siker, van akiket a gyerek inspirál a még jobb életre, munkára!

Hajrá! :)

Édesanyám pszihiáter szakorvos és négy (lassan az utolsó is felnőtt) fia van. Össze lehet egyeztetni, ő halasztott mindig egy-egy évet, de nem volt ez vészes nála és a karrierjét sem befolyásolta negatívan. Úgy lettünk teljesen normális emberek, hogy állandóan ügyelt és mellette mindig mellékállása volt és édesapám is 200kmre járt dolgozni. Hogy mire tudsz időt szánni, az csak attól függ, hogy mire akarsz. És azthiszem tévút a harminc év fölöttre halasztás a gyermekszülésnél: bátran szülj hamarabb, a munka megvár, halasztani lehet. Sok sikert!

És ha kórház helyett találsz majd egy járóbetegrendelős sztkt vagy valami ilyesmi helyet, ügyelés helyett lehet ám orvosként napi hat órában is dolgozni..