Fogorvosira/orvosira/gyógyszerészetire jelentkezők mit szóltok a ponthatárokhoz?

Én sem idén jelentkeztem.

Másik kérdésnél kifejtettem a véleményem, bemásolom:

n teljesen ledöbbtentem. Tegnap este 8 óta sokkban vagyok.

Számítottam a csökkenésre a két emelt miatt, hiszen nyilván nehezebb megírni két emeltet, mint egy emeltet és egy közepet. De azért 383-385 pont nevetséges, akármennyire is nehéz volt az érettségi.

Ha az ember kitűnő a gimiben, azaz megvan a 100 pontja, plusz az emeltekért járó 100 pluszpont, amit automatikusan megkap a két emelt miatt, emelett összehoz egy 80%-os érettségi átlagot (ami azért valljuk be, nem egy kiemelkedően nehéz dolog...), akkor már 51-52%-os emeltekkel bekerül. Ez borzasztó.

Az még csak az ötös kategóriát se éri el, pedig azt már 60%-tól megadják...

Egyetemen minden vizsga 60%-tól kettes.

A GYTK még borzasztóbb. 312 pont? Ha megírja a két emeltet 30%-osra (30-ra bakker!!!!!), mellette összehoz egy 70%-os átlagot, meg összeszed az év végi jegyekből 82 pontot, már bent van. Ez mi? Nevetséges. Vagyis inkább szomorú.

Nem akarok bántani senkit, de aki idén épphogy becsúszott vmelyik orvosira, de főleg gytk-ra, az baromira szedje össze magát.

Nem szoktam javasolni senkinek, hogy a nyáron tanuljon, de most bizony azt mondom.

Mert ilyen alappal első évben úgy kivágnak, mint a szél.

Tudom, hogy nem nekem szólt a kérdés, de muszáj hozzászólnom, mert tényleg annyira ledöbbentett...

én örülök.

a tavalyi ponthatár alapján is bekerültem volna szegedre, de így végül pest lett (orvosi)

mondjuk a 383 pontot már színvonaltalannak tartom, de ez van. a kémia írásbelit nem éreztem korrektnek, alig bírtam befejezni, pedig nem vagyok lassú gondolkodású. ha van időm még átnézni, akkor 5-6-7 ponttal is jobb lett volna, a szóbeli bizottságnál meg nagyon szubjektív hogy milyet fog ki az ember.

de ha belegondolok, hogy ismerőseim közül ki került be oda és mennyi erőfeszítést tett érte/milyen a felfogóképessége... hát, ha csak nem változnak meg akkor nem hinném (remélem) hogy orvosok lesznek.

eddig az összes ttik-s szakon ez volt, most már az orvosin is.

a ttik-s szakok se könnyűek, sőt, rohadt nehezek is tudnak lenni, mégis, be lehet jutni minimum ponthatárral. eredmény? rengeteg diák aki ezért ment oda, mert oda biztos bejut, aztán szépen elvegetál, remélhetőleg kibukik.

nem mondom, lehet olyan köztük, akinek éppen rosszul sikerült, de azért bekerült és lökést ad neki, és aztán megtesz minden tőle telhetőt, de a minimalisták rohadtul megszívják.

Hát azért nagyon rendesek vagytok, hogy az akinek nem 400 felett lett a pontja, azt már rögtön hülyének kell nézni. Én gyógyszerészetire jutottam be, pont annyival amennyi a határ volt (nem a 312-es vagyok), bár orvosnak jelentkeztem. Nem számítottam rá, hogy felvesznek, mert röhejesen kevésnek találtam a pontomat, el is vetettem, hogy így bekerüljek, aztán megdöbbentem, hogy sikerült és nagyon örültem neki. Láttam itt többen számolgatták mennyivel juthattak be a hozzám hasonlók. Nos elmondom, hogy, igen 41%-os lett a kémia, 54% a biosz emeltem, és egyáltalán nem vagyok büszke az eredményemre. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy itthon ezerszer jobbakat írtam. Második próbálkozásom volt, most volt időm (fél év) tanulni, és 70%-os írásbeliket már simán megírtam itthon, annyira felhoztam a tudásom. A Mozaikos kémiakönyvet lassan már szó szerint tudom, mégis amikor az idei érettségit megláttam teljesen leblokkolt az agyam, ami még soha nem fordult elő velem. Bioszból meg jól sikerült az írásbeli, szóbelin jó tételt húztam, elmondtam mindent amit tudtam, de amikor megláttam összesen mennyit adtak rá, hát nem kicsit lepődtem meg. Ugyanis én mindent, ami a könyvemben volt elmondtam a tételről, de megmondom őszintén, hogy amiből tanultam néhol egy kalap szart sem ért, mert nem volt rendesen, tudományosan megfogalmazva amit kérnek. Rengeteget tanultam, és abszolút nem tükrözte vissza az idei eredményem a tudásom. Ja és hozzáteszem NEM jártam gimibe, hanem egy ócska szakközépiskolába, ahol heti 1,5 órában volt kémiám 2 évig, biológia heti 2-szer 2 évig, felkészítő pedig egyáltalán nem volt belőlük. Magántanárom csak kémiából volt, vele is csak a számolásokat vettük át, mivel soha nem tanultam őket az iskolában (mondjuk amit ott tanítottak még a középszintű érettségitől is rohadt messze van), biológiából pedig egyáltalán nem volt tanárom, és az iskolában is vázlatból tanultunk. (Értitek, biológiából ami eléggé nagy tudományág... )Mellette persze lenéztek, hogy orvosira vagy hasonló szakra akarok menni, ami teljesen elvette az önbecsülésem. De mégis csináltam, reggeltől estig, mert akartam. És lehet mondani, hogy másnak ott volt még az összes többi érettségi tárgy, és lazán megcsinálta az emelteket 80-90% felé, de soha senki ne tudja meg milyen az amikor nagyon szeretnél valamit, és senki nem segít, csak magadra támaszkodhatsz, nem magyaráz neked senki semmit, nem mondják el előtte a tanulnivalót, hanem te magad állsz neki egyedül. Ezerszer könnyebb ám úgy felkészülni valamire, hogy előtte hallasz belőle egy-két dolgot és megragad, majd úgy állsz neki tanulni. Nekem semmi ilyen nem volt, és nemhogy biztattak volna, inkább hátráltattak.

Olvastam anno ezen az oldalon egy bejegyzést olyantól, aki orvosira jár, és hogy mikor érettségizett nehéznek érezte a felkészülést, de az egyetemi vizsgák után már úgy érezte, hogy "semmiség" volt. Én elmondhatom magamról, hogy ha normális tanóráim lettek volna, meg felkészítő órák, magántanár stb. nem éreztem volna nehéznek, mert megcsinálható, de tenni kell érte. Nekem nem újdonság, hogy több száz oldalt kell megtanulni elég hamar, mert már egy ideje gyakorlom ezt a dolgot a szar iskola miatt.

És persze azt se hagyjuk ki, hogy mikor kémiából vizsgáztam, míg készültem végighallgattam pár felelőt, meg a végén megkértek, hogy maradjak bent az utolsó ember miatt, így hallottam vagy 3-4 feleletet. És őszintén megmondom, hogy le voltam döbbenve, hogy egy-két gimnazista mit nem tud. Egy csomó kérdésre nem tudtak válaszolni, amire én fújtam volna a választ. És ők gimisek voltak, akiknek elvileg ezt megtanították...

Úgyhogy nem mindig azt kell nézni ki milyen eredménnyel jut be. Nekem ez egy nagyon nagy szó, hogy egy semmitérő helyről így fel tudtam magam küzdeni. Elismerem, hogy biztosan sokkal többet tudnak nálam egyesek, akik 400 feletti pontokkal jutottak be, de vegyük már észre, hogy nem mindenkinek van meg az egyenlő esélye, hogy bekerüljön. Ha gimis lettem volna abszolút nem lett volna nekem se akadály, hogy marha jó eredményt produkáljak, de nem hallgattam a szüleimre mikor a város elit gimijébe akartak adni. Azóta is bánom, és mindig is bánni fogom. De reménykedem, hogy most, hogy felvettek végre normális helyre kerültem, mert ha hiszitek, ha nem, nagyon idegesítő, hogy nem sok olyan ismerősöm volt a suliban, aki komolyan tanult volna, hanem csak elfecsérelte az életét, meg stb. Én viszont szeretném bővíteni a tudásom, és nem tudatlanul leélni az életem, mert ha valaki el akar érni valamit ebben az életben, akkor tennie kell érte, és tanulni.