Mi baja van az embereknek a matekkal?

Én meg matekos vagyok, és a többi reál tárgyat tartottam néha szükséges, de inkább szükségtelen rossznak. A humán tárgyak még elviselhetőek voltak, bár azokat sem tanultam :)

Az eredeti kérdésre visszatárve.

"Mi baja van az embereknek a matekkal?"

Többminden lehet. Pár tipikus dolgot felsorolok.

1, Gyengék belőle. Ez valóban minden másra is igaz lehet, de matekból sokan gyengék (lásd: többi pont, amelyek ezt részben magyarázzák). Az emberek meg nem szeretik azt, amiben gynegék. Ha én ügyesen focizom, de bénán pingpongozom, akkor szivesebben megyek a barátaimmal focizni, mint pingpongozni, lévén jobban szeretem a sikerélményeket, mint a kudarcokat, és meg is keresem az indokot, hogy miért érdemesebb focival foglalkozni, mint ping-ponggal, hogy annak a területnek minél nagyobb súlyt adhassak, amiben én vagyok a jó.

2, Nem értik, hogy miről szól. Például azt hiszik, hogy a számokról szóló száraz tudomány, ami tényleg nem túl izgalmas. Sokmillió ember mégis talált benne izgalmas dolgokat, és ezek az emberek gyakran éveket, évtizedeket tettek rá az életükből, hogy a matematika mélyebb összefüggéseit kutassák. Lehet, hogy ők mást is láttak benne, mint a számokat?

Egy angol matematikus, bizonyos Lewis Caroll írt egy nagyszerű gyermekkönyvet Alíz Csodaországban címmel. Amikor az angol királynő ezt elolvasta, annyira megtetszett neki, hogy megrendeltette az író összes könyvét. Caroll következő megjelent könyve egy matematikai szakkönyv volt. Szerettem volna látni őfelsége arcát, amint olvasgatja. Ő aligha értette, hogy a szerző számára ebben mi az érdekes. :)

3, Teljesen más gondolkodást kíván, mint a többi tudomány. A világ logikai rendszerét kutatja, és ez gyakran ellentétes a természetes logikával. Az emberek ettől idegennek érzik. Miközben ha valaki matekból jó, gyakran ugyanazzal a gondolkozással az életben kevésbé érvényesül.

Már elhangzott a tuti válasz, Mérő László Maga Itt a Tánctanár című könyvében leírja: a matematika (és a testnevelés és a memoriter) olyan, hogy könnyű rámutatni hogy mi a helyes megoldás (mozdulatsor, vers) de a legtöbb embernek rendkívül nehéz megtanulnia mert nehezen fejleszthető a készség, ugyanakkor vannak, akiknek veleszületett tehetségük miatt az adott tárgy igen könnyen megy. Ez aztán borzasztó frusztráló tud lenni azoknak akik küszködnek vele. Mérő szerint így a matematikaóra (és a másik kettő is) szerepe nem is igazán a matematika elsajátítása hanem a szocializáció, a világban elhelyezkedés segítése, az hogy ráébressze a gyereket hogy bizony van nála okosabb ügyesebb stb

Én a Fazekasba jártam matekszakra, a tornaórán nem ment a szívatás de memoriter volt ám bőven... Mérőnek igaza van :)

ma 15:41:

Mérő szerint nincs benne az, amit én írtam, hogy az is gond a matekkal, hogy nincsen témája? Hogy száraz betűk és számok, amikből lesznek betűk és számok?

Pl. magamból kiindulva... a fizika baromira érdekel, amikor sematikusan magyarázzák valami működésének mikéntjét. Azt magamtól is elolvastam gimiben, ha nem is adták fel. De amint a számolások jöttek, untam, nem érdekelt

Nem tudom elhinni, hogy ezt csak én érzem így...

Amúgy nekem a verselemzés megtanulása és a töri volt a nehéz. :D

De ezt írta más is.

> az is gond a matekkal, hogy nincsen témája? Hogy száraz betűk és számok, amikből lesznek betűk és számok?

Talán Péter Rózsa Játék a Végtelennnel segíthet azokon akik így vélik. Fantasztikusan érdekes dolog a matematika...

Arra kérek mindenkit, hogy a számtant ne keverje a matekkal.

Én matek szakot végeztem, kedvencem a matek volt, de utáltam a számolást. Na erre varrjatok gombot!

A matek töredéke a számolás, az tényleg száraz.

Az igazi a "rejtvényfejtés" jellege, én azt szerettem benne.

Amúgy hasonló okok miatt az irodalmat is imádtam, volt mit "megfejteni" benne. Ugyanígy a fizikában. Sőt, a filozófiában is.

A legszárazabb a töri volt, puszta adat- és tényhalmaz, ráerőltetett "logikával", de csak utólagos következtetéssel. "Utólag megmondtuk előre..." :) Röhejes...

Még valami: a fizikát imádtam, de a kémiát rühelltem, a biológiát sem nagyon szerettem.

Szóval nem humán-reál a két típus, hanem kreatív vs. seggelős.

A matekot azok utálják, akik nem szeretnek játszani, nem kreatívak, nem fegyelmezettek és szellemileg restek.

Előre bocsátom, hogy én reálos (fizikus) vagyok.

Érdekes válaszok születtek. Leginkább azért érdekesek, mert akár reálos, akár humános valaki, legalább egy tárgyat - vagy jobban mondva tudományt - teljesen félreértelmez. Az említett tudományok lényeges eleme, hogy igazán csak az tudja megérteni és értékelni azt, amivel foglalkoznak, ha már eljutott bennük egy szintig, ami természetesen eleve feltételez egyfajta érdeklődést vagy legalább nyitottságot a dolog iránt.

A történelem pl. nem száraz tényhalmaz. Ha csak ennyi volna, akkor a történelem mint tudomány lényege puszta statisztikai összefüggések kimutatása volna és matematikának hívnák. A történelemben ugyanúgy a folyamatok és összefüggések a leglényegesebbek, mint a matematikában és fizikában, és ezek elemzésével lehet tanulni a mai korra vonatkozóan is. És persze szorosan kapcsolódik más tudományokhoz: szociológiához, régészethez, etnográfiához, a technológia fejlődéséhez, stb. A történelemben éppen az a szép, amit az adott kor emberének nem volt alkalma megélni: a rálátásnak és az összefüggésekben való gondolkodásnak a lehetősége. Amivel ha rendelkezett volna, akkor másképp alakulhatott volna sok minden - pozitív értelemben. Mivel ez ma sem igazán adatik meg számunkra, ezért jobb híján a múltból tanulhatunk a legtöbbet. Egy jó tanár, ha egyszerű formában is, azért ezt érzékeltetni tudja egy középiskolás diákkal is.

A matematika sem csak száraz szabály- és axiómahalmaz. Mint a természettudományok alapja, igen erősen kötődik a valósághoz, hiszen a világ legmeglepőbb tulajdonsága éppen az, hogy matematikával leírható, és elképesztően absztrakt fogalmaknak is vannak fontos alkalmazásaik (leginkább a fizikán keresztül). Csak mire odáig jut az ember, hogy ezeket igazán méltányolni tudja, már nagyon sok mindenen át kell rágja magát, amiknek az alapját meg éppen azok az egyszerű szabályok képezik, amelyeket sokan nem értenek és érdektelennek tartanak. Ezen a szinten az nyújthat örömöt, ha valaki szeret gondolkodni (ami ma nem nagyon divat és nem csak a matekot tekintve) és szereti látni, ahogy pusztán a gondolat erejével mennyi minden meghatározható. Az erre való rávezetésben is rengeteg múlik a tanáron.

A fizika pedig nem képletgyűjtemény. Rossz az a tanár, aki úgy tanítja, hogy a diákoknak csak ennyi jön le belőle. A fizika modellalkotó tudomány és talán lehet mondani, hogy a természettudományok alapja, amely erősen támaszkodik a matematikára, de a puszta "képletgyömöszöléshez" képest másfajta gondolkodást is igényel. Mai világképünket a fizika fejlődése formálta olyanná, amilyen, és a technológiánkat is ennek köszönhetjük. Az általános műveltséghez az ilyen ismeretek ugyanúgy hozzátartoznak, mint József Attila költészete. Egy fizikaórát is lehet és kell is izgalmassá tenni.

A biológia pedig nagyon is trükkös lehet azok számára, akik nem tanulták magasabb szinten. Néhol egészen ismerjük az alapjait is, és fizkai meg kémiai egyenleteket tudunk alkotni, máshol csak tapogatózunk benne és tapasztalati tényekre támaszkodunk. Rendszerező és felsoroló tudomány lévén (is) rendkívül nagy a lexikális tudásigénye, de bizony kőkeményen megköveteli a logikus gondolkodást is.

Minden tudományt a belső összefüggésrendszere és egymáshoz való kapcsolódási pontjai tesznek igazán izgalmassá, hiszen a valóságnak a matematikára, fizikára, biológiára, történelemre, stb. való felosztása az ember műve, holott a valóság egy koherens egész. Ezt kell tudni meglátni és megláttatni minden tudományban minden szinten, és akkor sem a matek, sem más nem lesz annyira misztikus. Sok múlik a tanár tehetségén és személyiségén, amivel akár az is elérhető, hogy egy humános is szeresse a matekórákat és egy reálos se csak az évszámok tanulásának kényszerére emlékezzen történelemből.