Milyen a kollégiumi élet?

Második éve vagyok egyetemi koliban és nagyon szeretem,attól függetlenül,hogy párkapcsolatban élek és visszafogottabb vagyok.Hidd el mindenki bulizós,jó persze van egy nagy csapat,akik állandóan azt tennék,de vannak rajtam kívül is visszafogottak.Ettől jó a koli!Rengeteg embert megismersz és nagyon színes a koli"világa"Pont azért váltottam albiról kolira,hogy átéljem,mert szerintem hozzá tartozik az egyetemi élethez.Tanulni mindenkinek kell,aki lóg,annak is lesz vizsgája,az pedig az ő doga,hogy oldja meg.

Én kollégista vagyok, és pont ilyen helyzetben vagyok, mint te. Van kapcsolatom, inkább a párommal vagyok, mint a többi kollégistával és nem is járok az egyetemi bulikra. Az lenne a jó, ha olyan szobatársakat fognál ki, akik szintén nem bulizós fajták. De ha nem, akkor sem kell kétségbe esni. Attól még ugyanolyan vagy, mint a többiek. Egyszer-kétszer azért el lehet menni velük kikapcsolódni, abból még nem lesz semmi baj. Pároddal megbeszéld, hogy elmész, nem lesz semmi, ne féljen és ennyi. Nem fognak kinézni azért, mert nem vagy minden ökörségben benne, attól még jól érezheted magad a koliban.

Még valami:):nem néztek/néznek ki,mert annyi féle társaság van,hogy minden ki megtalálja a magának megfelelőt.

A mi koleszünk alegjobb a világon, itt garantáltan megtörténik az elsősök betörése, mert van eg ybeavatási szertartás, és azon részt kell vennie nyilván. Én azért szerteem, mert közösségfromáló szerepe van, itt amolyan anyucikedvenc kis nyunyagyerekek hamar elfelejtik, ha esetleg túl nagy arccal érkeznének, mert a felsős fiúk megtanítják, hogyan viselkedjen. Sajnos egyre kevesebb helyen van ilyen, pedig ez kell ahhoz hogy valaki egy közösség tagja legyen, én bírom nagyon, pedig lány vagyok, de látom, hogy milyen jót tesz egy nagyarcú sráccal, ha a felsőbb évesek letörik a szarvát azonnal az elején, és akkor tudja hol a helye. Vagy megmarad vagy megszökik, de inkább betörik, csak ritkán van olyan, hogy valaki emiatt elmegy, de az nem is való közüösségbe. Jöhetne egy vagon példa de minek, ez a lényeg ...