Elítélitek azt aki dadog és ezért 40 pluszpontot kap a továbbtanuláshoz?

A dadogásra szerintem nem jár plusz pont.... , tavaly biztos, hogy nem járt még.

A plusz pontos dologgal egyébként én nem értek egyet,

annak ellenére, hogy én is kaptam volna, mivel aliglátó vagyok. Én nem éltem vele, igazából ez meg sem fordult a fejemben. Nyilván, akinek valamilyen fogyatékossága van, vagy hátrányos helyzetű, annak szüksége lehet plusz támogatásra, de ez a plusz pontos

történet nem igazán jó megoldás...

ÉN azt gondolom, ha már valaki a középsuliban sem tudott olyan teljesítményt nyújtani, hogy az plusz pontok nélkül elég legyen a bejutáshoz, akkor az az egyetemen el lesz veszve..., Ott nem lesz kivételezés, ugyanazt a vizsgát kell mindenkinek megírnia. Ahova én felvételiztem, ott négyszázöt volt a határ annó, nekem ennél elég sokkal több pontom volt. Pl. az analízissel, a pénzüggyel én is megszenvedtem, ha mondjuk 353 pontom lett volna, és úgy jutok be, akkor nem biztos, hogy tudnám tartani a tempót..., csúszkálnék, kínlódnék csak szerintem.

Olvastam ebben a témában egyébként már elég sok hsz-t, és a hozzászólók többségét dühítette ez az egész. Többeknél láttam pl., hogy amiatt voltak kiakadva, hogy egy felsőfokú nyelvvizsga ugyanannyi pontot ér, mint valamilyen fogyatékosság. És őszintén szólva én is mérges lennék emiatt. Nekem is van felsőm, és hát abba azért bele kell fektetni nem kevés időt, és energiát, hogy azt valaki normálisan meg tudja csinálni. Nekem biztosan még egy kicsivel többet is kellett, mint a többieknek, de szerintem nagyon megérte. ÉN büszke vagyok arra, hogy így is sikerült, és hogy nem kellett ezzel a plusz pntos segítséggel élnem. A nyelvvizsga meg amúgy is hasznos, szóval a büszkeség mellett még a nyelvvizsgából származó előnyöket is megkaptam. És egyébként nekem vannak jogon, pszichológián is ismerőseim, és ők is hasonlóan gondolkoznak, mint én. Vannak persze nem is kevesen, akik igénybevették a segítséget, ők meg arról vannak meggyőződve, hogy nekik van igazuk, erről szoktunk is vitázni egyébként… 

Támogatásra, plusz segítségre szükség lehet, de ezt nem plusz pontok formájában kéne megadni szerintem, azzal hosszú távon úgy sem ér sokat senki. Én plusz segítségként gondolnám pl., hogyha valakinek a látássérülés miatt nem sikerül haladnia mondjuk matekon, mert nem lát el a tábláig, akkor a tanár korepetálja külön, haladjanak az ő tempójában, és ezért kaphasson a tanár pénzt is, ne a saját szabadidejét keljen emiatt feláldozni,, ha egyáltalán hajlandó ilyesmire. Az érettségin is kapunk segítséget, plusz idő, és a megfeleő formátumú (nagyított, elektronikus) feladatlap formájában, ez nagyon kell is., a plusz idő nélkül pl., biztos, hogy nemolyan eredményeket értem volna el, mint a többiek..

Ha valakinek valamilyen fogyatékossága van, hátrányos helyzetű, akkor biztos, hogy jóval több kört kell futnia időnként, és több időt kell abba belefektetnie adott esetben, hogy elérje ugyanazt az eredményt. Pl. nekem azokat a könyveket, amikből tanulni szeretnék, be kell szkennelni, hogy egy képernyőfelolvasó program segítségével el tudjam olvasni őket, ha a tanárok nem ehajlandóak annyit segíteni, ogy mondják amit írnak a táblára, akkor mástól el kell kérnem a jegyzetét, amit nem tudok elolvasni, úgyhogy valakinek segítenie kell ebben, ott kell ülnie velem, amig leírom, ezzel elmegy egy csomó plusz idő, másnak ilyenekkel nem kell vesződnie pl., de még írhatnék bőven példákat. Igazából az élet elég sok területén nehezebb dolgunk van valamivel, több segítségre is van szükségünk, ez biztos. De én úgy vagyok ezzel, hogy ilyen az élet. Ezeket a lapokat kaptam, ezekkel kell megtanulni játszani, így kell kihozni mindent, amit csak lehet.

Lég hosszú, és elég kusza lett ez az egész, de azért remélem, h átjön, amit szerettem volna mondani.

Szerintem akármilyen szakra jelentkezik is valaki, ha 240 ponttal jut be, az gáz. Lehet bölcsész, mérnök, jogász stb., az az ember nem felsőoktatásba való. Kétlem, hogy egy ilyen ember bármilyen szakot is eltudna végezni jó eredménnyel, használható tudást szerezve. És szerintem mindegyik szak értékes, ha valaki lelkiismeretesen elvégzi, és tudja az ott szerzett tudást hasznosítani majd a jövőben.

UI. bocsi, hogy eltértem a tárgytól.

"az az ember nem felsőoktatásba való. Kétlem, hogy egy ilyen ember bármilyen szakot is eltudna végezni jó eredménnyel, használható tudást szerezve."

Nagyon rosszul gondolod.

Volt szobatársam is 240-250 ponttal jutott be, az egyetemen 3 körüli átlagai voltak (szakátlag 2,07) amivel azért szép summát kapott ösztöndíjnak. Szakdolija jól megfelelt lett, államvizsgája 5-ös. Most az audinál fejlesztő mérnök, angol-német közép nyelvvizsgája van.

Tudnék még ilyen példát említeni.

Nem mérőszám a 240 pont.

Eddig nem foglalkoztam vele, mert nem volt aktualitása a dolognak. Most, hogy aktuális lenne már foglalkozom vele nyilván.

Jó, túlsúlyos valaki, sokszor nem is tehet róla az ember, hiszen elég sok betegség vezethet elhízáshoz. Arról sem tehet, hogy ezér kap 40 plusszpontot. Az viszont tényleg szúrja a szemem, hogy 40-et kap. A fele miért nem elég?!

Bár pont most, már lassan ez is aktualitását veszi. Gondoljatok csak bele, hány szakon szűnt meg az államilag támogatott képzés. És oké, hogy a plusszpontok segítik őket, hogy felvegyék, de vajon tudják majd fizetni a 150-200.000Ft-os tandíjat félévente?!

17/L

"Na ebben viszont mi a szánalmas? Hogy nem csak büfészakok léteznek a világon? "

Nem. Az a szánalmas, hogy 240 ponttal be lehet jutni. Olyan emberek jutnak be mérnökire, akiknek baromira semmi keresnivalójuk ott. Nem véletlen, hogy a nagy részük első év után kibukik a francba. Minek fizetünk olyanok taníttatásáért, akik egy-két év után elbuknak?

Matek kettessel miért megy mérnökire?

Minimum 300, de inkább 350 pont felett SENKIT nem engednék a felsőoktatásba!

Ha olyan k.va okos, akkor szedje össze magát és írja meg normálisan az érettségit.

240 pont az mi? Egy nagy nulla.

Szerintem a legelfogadhatóbb megoldás az lenne, ha személy szerint adogatnák a plusz pontokat, de ez sajnos megoldhatatlan.

Lehet, hogy a Juli, akinek 18 éves korára van három gyereke, 15-en élnek egy házban, ráadásul alapból hátrányos helyzetű, mert mondjuk roma, kap x plusz pontot, oké, szegénynek a gyerekeivel kell foglalkozni, na de könyörgöm, én szültem neki azt a gyereket? Lehet védekezni is. Viszont lehet, hogy az én szüleim meg alkoholisták, és itthon verekszenek, én meg azért nem tudok tanulni, de arra egy darab plusz pontot nem kapnék, pedig lehet, hogy a Juli nagybátyja vigyáz a pujákra, amíg ő tanul, én viszont hallgatom a csetepatét non-stop. Mindenki helyzete más, én úgy vagyok vele, hogy majd ha oda kerülök, hogy ez aktuális legyen nekem, megpróbálom a magam legjobbját nyújtani, és nem azzal foglalkozni, hogy más hány plusz pontot kap. Lehet, hogy szerencsétlennek ez az egyetlen öröme az életben, hogy kap x pontot arra, hogy mondjuk szült. Ennek ellenére lehet, hogy valakit megerőszakoltak, és úgy lett gyereke, vagy bármi, mindenki helyzete más. A dadogásról meg annyit, hogy szerintem szóbelin ha valaki tud, az tud, akkor mondja, hogy én dadogok, de tanultam, csak tessék türelmesen megvárni, amíg elmondom, amit akarok. Ha meg valaki nem tud semmit, azon látszik, hogy nem izzad vért, és próbálja elmondani dadogva, hanem csak őőő-zik, meg áll, és azt sem tudja, hogy hogy hívják hirtelen.