A matematika érettségi a tömegpszichózis miatt lett "mumus"?

Elárulom, a magyar elemzések, értelmezések közt is elfogadható bármi, ami kellőképpen alátámasztott, és nem csak egy odahányt "szerintem ez xar".

Egy rossz verset is lehet elemezni, egy jó verset is lehet ezerféleképp értelmezni. Ráadásul a verselemzésekben (ahogy azt az iskolában tanítják és számonkérik) van épp elég egzakt szempont. A költőről írni pár sort (született, nemzetisége, mikor írta a verset, milyen világnézete volt), aztán a rímképlete, a verslábak, a ritmizálás, a rímek megléte, vagy hiánya, az összes költői eszköz, ami nem "értelmezés" kérdése (mint mondjuk egy metafora, vagy egy szinesztézia), maga a versforma... Ez mind megtanulható, elemzéskor leírható, elmondható, megvan a hármas. És akkor a nyelvtanról még nem is beszéltem, a magánhangzó- és mássalhangzótörvények, a szófajok, a mondatelemzés, rag-jel-képző, ez mind-mind megtanulható, és alkalmazása elvárható - már ha a logaritmus, a függvényelemzés, vagy épp a trigonometria alkalmazása elvárható. (És kutatói szinten bizony a nyelvészet is tele van matematikával, statisztikával és akkor a nagy nyelvi modelleken alapuló mesterséges intelligenciát még nem is kevertem bele a képbe.)

A matekot utálóknak úgyis "terra incognita" minden, ami egy négyes-ötös érettségihez kell, mert ahhoz már kicsit "érezni" kell a matekot, legyen az akármilyen egzakt. Ismerned kell egy csomó szabályt, levezetést, képletet, és fel kell ismerned, hogy melyikkel tudod hatékonyan megoldani a problémát. Egy szöveges feladatról írt egyenletrendszerben mit jelölsz x-el, egy egyszerűsítésben felismered-e, hogy melyik nevezetes képletet látod, a térbeli feladatokhoz kell némi térbeli tájékozódás... Ez kb. ugyanaz, amit az irodalmat utálók kérnek számon akkor, amikor túl "szoftnak" tartják a humán tárgyakat. Érzék kell hozzá, és nem vagyunk egyformák.

Ráadásul lényegesen többet kommunikálunk (végül is erről szól a "magyar"), mint amennyit számolunk. Ezért aztán több ember érzi magát többé-kevésbé kompetensnek, ha a "magyarról" van szó, és inkompetensnek, ha matekról.

3-as: nem szeretnék a te lelki világoddal élni, még akkor sem, ha könnyen megy neked a matek. Az irodalom a lelki életet fejleszti, finomítja, a magyar szókincset gazdagítja, főleg, ha megmarad az olvasás szeretete. És aki magyar érzésű, az büszke a magyar írókra, költőkre. Arany például 8000 szóval fordította le Shakespeare-műveket, pedig S. csak 3000 szót használt. Ilyen a magyar nyelv, ennyire árnyalt.

A matekhoz olyan aggyal kell születni, ezt a kérdezőnek írom, hogy meg tudja érteni, be tudja fogadni. Erre nem képet mindenki, ezért azoknak mumus.

12: most kivel vitatkozol? Ugyanezt irtam en is, csak mas szavakkal... gondolom, a magyar erettsegi nem volt erosseged. Nekem a magyar es a matek is igen jo lett anno. :)

11 voltam.

#16 miért, a matekérettségiddel a mai napig vagánykodsz?

És a való életben, emberekkel, családdal, barátokkal, munkatársakkal, szomszéddal, tárgyalópartnerrel, felperessel, hatóságokkal, a gyerek óvónőjével hogy tudod kimatekozni a mindennapi életet?

Hisztizik a gyerek? Van egy nagyon rövid, logikus és egész egyszerű módja, hogy megoldd! Szabadulj meg tőle! Problem solved, egy lépésben. Wow, such efficiency! Jelöljük x-el a család tagjainak számát! Van egy hisztis gyerek, akivel egy csomó nyűg van? X-1 és kész is! Persze át kell vinni azt a -1-et a túloldalra, te döntöd el, hogy a temetőbe, állami gondozásba teszed, vagy kinevezed magadat 1-nek és te lépsz le.

De a világ nem a legrövidebb, leglogikusabb levezetések mentén fog működni. Onnantól pedig nem árt, ha a hardcore elefántcsont-tornyodból kidugod az orrod (vagy kihúzod a fejed a seggedből, szokták így is mondani, lám, az irodalom mennyi lehetőséget biztosít az önkifejezésre!).

Ja, és még mielőtt elküldenek a bölcsész tarisznyarák tetves durva anyámba: én magam is mérnök vagyok.