Hathat ilyen irányban, ilyen végzetesen az iskolai bántalmazás?

Sajnos igen, de amúgy ezt a nagy "menjél pszihómókushoz" dolgot sosem értettem

Gondolom valahogy így zajlik:

- Szóval ezt tették velem...

- Ez őrület haver... 20ezer lesz, írjak bogyót?

Érteni vélem, hogy #7 kb. mire gondolhatott, de azért messze nem csak a gyerekkori, családi környezet okozhat traumákat, lelki sérüléseket.

Az meg, hogy az iskolában hogyan viselkednek valakivel nem törvényszerűen következménye az otthonról hozott dolgoknak.

Persze lehetnek kapcsolatok, mert az iskolában tanúsított viselkedésed, mentalitásod, mennyire mersz kiállni magadért, hogyan viszonyulsz a közösséghez, milyen interakciókba keveredsz másokkal, hogyan reagálsz helyzetekre az mind következik az otthonról hozott dolgokból is.

Aztán egy következő tényező, hogy az iskolai dolgokat mennyire és hogyan sikerül otthon megbeszélni, hogyan reagál a család a problémáidra, mennyire veszi őket komolyan, vagy egyáltalán el mered-e mondani nekik és ha nem, akkor milyen módon értékeled és hogyan épül be a lelki fejlődésedbe mindez.

Ajánlott olvasmány a gyermekkori traumákról Susan Forward: Mérgező szülők című könyve.

Viszont azt nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy semmi sem végzetes és végleges. Ha sejted, vagy tartasz tőle, hogy a személyiségfejlődésedben különféle traumák hatásai is szerepet játszhattak, akkor érdemes minél hamarabb elkezdeni dolgozni rajta.

Próbálkozhatsz pszichológiai témájú önfejlesztő könyvekkel, tréningekkel is, de a személyre szabott terápia sokkal hatásosabb tud lenni. Lehet, hogy a könyvek is nagyon jók, amiket találnál, de ezek mind passzív források. Ők leírtak/elmondtak valamit, te elolvasod, meghallgatod és befogadod. Már az sem biztos, hogy mindent teljesen úgy értelmezel, ahogyan kellene és nem biztos, hogy aktívan dolgozol is a befogadott információkkal. A pszichológus aktív párbeszédet folytat veled. Közvetlen és személyre szóló visszajelzéseket ad neked. Észreveszi, ha elbeszéltek egymás mellett, vagy ha terelni kezdesz, mert valamiről nem akarsz beszélni. Rá tud kérdezni, hogy miért van ez. Felismeri, ha valamit fontos firtatni, érzi, ha nem érdemes erőltetni, de tudni fogja azt is, hogy mikor és hogyan vegye elő később, máshogyan ahhoz, hogy mégis hajlandó legyél pl. régen elnyomott emlékeket is elővenni, amikre talán már nem is emlékszel, hiszen szabadulni próbáltál tőlük. Ahogy abban is tud segíteni, hogyan tedd őket a helyükre az életedben, hogyan tudod átalakítani viszonyulásodat ezekhez.

#4-es hatalmas tévedésben van. A pszichológus egyáltalán nem azt csinálja, hogy sajnál kicsit és tartja a markát. Feltárja, hogy mi okozza a rossz érzéseidet, miért alakult ez ki, hogyan viszonyulsz hozzá, megkeresi, hogy mi a probléma forrása és hogyan lehet megváltoztatni, hogy benned ez milyen érzéseket vált ki, hogyan tudsz máshogyan viselkedni, mint amilyen viselkedés módokat eddig felvettél.

A pszichológus reakciója nagyon helyzet függő. Van, hogy pont arra emlékeztet a pszichológus, hogy ne sajnáld és sajnáltasd magad, hanem kezdj el tenni valamit a helyzettel, mert magától nem fog megváltozni. Dolgoznod kell rajta, hogy megértsd, hogy mi miért játszódik le benned és ezeket a dolgokat át tudd keretezni, hogy más reakcióid lehessenek rájuk.

Pl. A kérdésben szereplő példánál sok esetben az ember elfogadhatja az iskolai bántalmazók hatalmi helyzetét és alá rendeli maguknak, ami könnyen kialakíthatja a tanult tehetetlenséget. Ami olyan helyzetet eredményezhet, hogy már akkor sem próbál meg bizonyos dolgokat, amikről elhitte, hogy ő nem képes rá, amikor semmilyen külső tényező nem akadályozza benne. A régi bántalmazók már régen nincsenek a környéken, nem részei az életének. De már annyira beépültek a viselkedésébe, gondolkodásába bizonyos elkerülő stratégiák, hogy már öntudattalanul is ezek szerint éli az életét, nem is mer megpróbálni, vagy akár remélni sem nagyobb célokat, sikereket.

Ha ezt egy jó pszichológussal alaposan körüljárjátok, átbeszélitek, akkor rá lehet jönni, hogy miben hogyan korlátoznak ezek a dolgok és meg tudjátok találni azokat a módszereket, helyzetgyakorlatokat, amikkel fokozatosan felépíthető a megtört önbizalom és korrigálhatók a rossz beidegződések.

Sokan mondják, hogy ehhez nem kell pszichológus, elég csak egy jó barát. Ebben valahol van is valamennyi igazság. Akinek nincsenek igazán komoly pszichés problémái, pláne ha értelmesebb, érzékenyebb, tájékozottabb barátai vagy családja vannak, az akár pszichológus nélkül is jobb eredménnyel küzdhet a problémáival. De egy olyan szakember, aki kimondottan az ilyen problémák megoldását tanulta, eleve erre szolgáló módszereket tanul és a legtöbb átlagembernél jóval többet tud az ilyen problémáknál az egy kicsit komolyabb hatásfokkal képes segíteni, mint egy átlagos barát. Na meg az sem mindegy, hogy milyenek azok a barátok. Sok esetben a barátok és a család még többet zrikálják az embert, mint az idegenek. Nem teljesen véletlen a mondás, hogy "Csak a barátaimtól ments meg uram, az ellenségeimmel elbánok egyedül is." Meg azt sem véletlenül mondják, hogy "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve." Nem kérdés, hogy a barátok segíteni akarnak. De ha a tudásuk nincs meg hozzá és nem a megfelelő megoldásokat és kommunikációs formákat választják, akkor könnyen lehet, hogy többet ártanak, mint amennyit használni képesek. A pszichológusnak meg az a szakmája, hogy tudja, hogy milyen helyzetet és problémát hogyan érdemes kezelni. Ő sem tud mindent biztosra, mert minden ember más, minden helyzetre máshogyan reagál. A pszichológus viszont lényegesen többet tud róla, hogy a kutatások szerint mi hogyan működik, mik a szakmai tapasztalatok különféle helyzetekkel és problémákkal kapcsolatban.

Azt fontos tudni, hogy akármilyen jó szakember a pszichológus, akkor sem biztos, hogy mindegyik szakember egyformán eredményesen tud minden pácienssel dolgozni. Ez is egy emberi kapcsolat, nagyon sokat számít, hogy te mennyire tudsz ráhangolódni az adott szakemberre. Mennyire tartod hitelesnek, mennyire tudod vele megosztani az érzéseidet, stb.

Pl. Ha a neve, az arca, a hangja, a beszédmódja, vagy bármi emlékeztet téged bárkire a családodban, az iskolatársaidra, a volt főnöködre, akárkire, az elemi módon befolyásolhatja azt, hogy te hogyan viszonyulsz hozzá és mennyire tudsz vele együtt dolgozni. És mindezek egyáltalán nem biztos, hogy tudatosulnak benned, hogy azért van, mert... Egyszerűen csak érezni fogod, hogy valami nem stimmel vele/köztetek. Vagy még csak nem is érzed, hogy nem stimmel. De mégsem fog működni a terápia. (És persze az is előfordulhat, hogy akivel te elkezdtél dolgozni pont nem a legjobb szakember, vagy szakembernek kitűnő, csak emberileg nem olyan, akivel jól érzed magad együtt.)

Ilyenkor keresni kell egy másik pszichológust, akivel jobban működik a kommunikáció.