Miért kell hazudni a gyereknek az iskoláról?

Azért szerintem nem egy Dachau mint ahogy leírod. Szerintem ha nem vagy egy seggfej és heti 1-2 alkalommal leülsz tanulni bőven ki lehet békülni a középiskolával.

Attól, hogy neked negatív élményeid vannak az iskoláról, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek azok voltak vagy lesznek. És igenis, nem kell előre elrettenteni a gyereket, vagyis csökkenteni az esélyeit, hogy jól érezze magát. Javaslom, olvass csak bele Lakner Artúr Édes mostoha című örökzöld művébe, ahol pont egy "jóakaró" felelőtlen rokon vadítja el a gyereket attól az asszonytól, aki anyja helyett anyja lenne.

Nem mindenkinek szar ám az iskola. Én pl kifejezetten szerettem. Jó tanuló voltam, volt baráti társaságom és nem hajszoltak teljesítménykényszerbe.

Mivel a kommentelők már személyeskedve elküldtek az attitűdöddel a francba, ha nem bánod szakemberként, inkább a kérdésed technikai oldalát megközelítve válaszolnék. Szóval, ez is kelet-Eus társadalmi séma: oktatási dogmatizmus. Míg a fejlett nyugati társadalmakban a társadalmi integrációt segíti a szociokulturális nevelés és a modern oktatáspolitika- aka az iskolákban elsősorban a kis csoportos oktatás/fejlesztés zajlik (az egyenruha, az ingyenes ellátás, a különböző szocioökonómiai státusszal bíró diákok iskolaközössége stb.), tulajdonképpen csak a felsőtagozatban kezdik meg az egyéni fejlesztést: mivel akkorra elég éretté válik a gyermek személyisége (kiskamasz), hogy egyrészt megfogalmazza a saját érdeklődését, másrészt intriorizálja a céljainak eléréséhez szükséges tevékenységet (tanulás, fejlesztés, szakkör stb- innentől elveszti kényszerítő hatását), harmadrészt a pedagógussal együtt végezze a fejlesztő munkát és mellékesen persze az egyéni képességei is erőteljesebben megmutatkoznak, ami szintén segíti a képzési tervüket és persze az egyéni érvényesülésüket is. Középiskolában sokszor vesznek részt szociális érzékenyítő programokon és a cultural exchange alatt stabil intrakulturális tapasztalatokat szerez(het)nek, amely miatt sokkal nyitottabb szemléletűekké vállnak. Mindennek köszönhetően, azokban az erős oktatáspolitikával rendelkező országokban, ahol a tehetségfejlesztés nem 6 éves kortól induló állandó versenyeztetésében, hanem a csoportmunka és csop.szemlélet, valamint a kölcsönösség stratégiáin alapul, általában alacsonyabb az oktatási lemorzsolódás és sokkal erőteljesebb a szociális kohézió- hiszen korán megtanulják (eszköztárostul), hogy bármilyen egyéni képességeid is legyenek, egy adott társadalomba beintegrálva kell azokat felhasználnod és érvényesítened- ha rossz a társadalmi kohézió, az az egyéni teljesítményt is (gazdaságilag is!) fékezi, - addig a keleti régókban még a poroszos szemlélet szorul minden évtizedben egy kicsit merevebb, kicsit fasisztább megközelítésbe. A keleti régiókban (ezzel szemben) interkultúralitás helyett a multikultúrális (progresszív aka haladó) szemlélet elutasítására ún.nemzetszocialista attitűd rendezkedik be, amely sokkal dogmatikusabb, autoriterebb keretekben gondolkodik pl. társadalmi nemek (szerepek, munkamegosztás: bolgárok/szerbek/magyarok/románok >> 75-86%-ban vallják, hogy a nő helye elsősorban a konyhában van, kizárólagos szerepe az otthonteremtés és a család funkcionális fenntartása; ezzel összefüggően gyakoribb a családon belüli erőszak/bántalmazás, és a gyengébbik nem/gyermekek sérelmére elkövetett gazdasági/fizikai/érzelmi visszaélések aránya is); társadalmi rétegek (jó kapcsolati hálóval rendelkező, kevesek és neokapitalisták feudalizált, döntő szerepbe állítása szemben az atyáskodásra szoruló nagy tömeggel); vallás (vallás hagyományainak ápolása erőszakkal és szervilizmussal>> az állami identitás összefonódik az egyházzal (komcsiknál, náciknál megvolt ugyanez, szóval jó régi hagyományai vannak:)), miközben a hitgyakorlók száma csökken (Mo-n pl. rendkívül alacsony, és a drága középületeket/kaszinókat/mélygarázsokat/rádiófrekvenciákat osztogató fidesz óta folyamatosan kopik is); oktatás (elavult NAT (ima és torna= egészséges ,,közjószág" (O.V. idézet) xD), rosszul írt tankönyvek, poroszos módszertan, alacsony mentálhigiéniai edukáció, leszakadó régiókban magas általános szegregáció (lemaradnak/kiesnek), a magasabb infrastruktúrájú városokban nagyobb szociökonómiai szegregáció (oktatás minőségét érő egyenlőtlenségek/vagyon tömörülések); korai szexualizáció, korai iskolaelhagyás (alacsony tankötelezettség), null oktatáspolitika, kritikai szemléletek elfojtása (igen, kell diplomás fizetés a diplomásoknak, de az csak a 11 pont egyetlen pontja..), hosszú (büntetőjellegű) iskolai napok- szakkörök, programok és valódi fejlesztés nélkül, gyermekek fölösleges és gyakran megszégyenítő versenyeztetése osztály és iskolatársaikkal (több feszültség, iskolán belüli kezeletlen bullying, egyéni ,,kivagyokén", ,,majdénmegmutatom", ,,azértisdögöljönmegamásik(is)" attitűd kóros túltengése>> felnőttkorban SEM levetkőzhető sérelmek!), sőt a versenyló nevelés rossz hatással van a diákok csoportkohéziójára (pedig a korai szociális elfogadás nagyon fontos), terheli a tanár-diák kapcsolatot, megnehezíti a gyermekeiket gyakran összeméregető/versenyeztető szülő-gyermek kapcsolatot és globálisan rontja a gyermek önismeretét, mentális jólétét és az egyéni képességeinek kibontakoztatásának lehetőségeit is (tehetséges gyermek drámája= lassabban, eltérően fejlődik, ezért könnyen lemaradhat/hátrébb sorolódhat és kieshet, képességeinek dacára..) és végül, mivel az ötösért és a figyelemért versenyzők EGO-ja sokkal inkább lesz jutalomfüggő, a későbbiekben nehezen találják meg a szociálisan egymástól elidegenített társadalomban a helyüket és társas szerepeiket>> egyszerűen azért, mert nem tanulták meg,hogy hogyan kell együttműködni a sikerért és tkp. nem is ismerik a saját társadalmuk múködését és dinamikáját. Míg azok, akik a versenyben ugyan próbálkoztak, de ilyen-olyan okok miatt alulmaradtak, nagyrészt egész életükben sérelmezni fogják a saját releváns példáikon keresztül, hogy a társadalom nem azon fokára kerültek, ahova talán kerülhettek volna- azaz adják annak a többnyire agnosztikus, esetleg irigy, rosszindulatú, kiskapukat kergető, konzervativizmus (,,biztonság") felé forduló, megalkuvásra hajlandóbb, hangosabb tömegét- miközben tulajdonképpen ők is annak egykori, fiatal elszenvedői, hogy esélyük sem volt megtanulni, hogyan kell együttműködni másokkal ha már egy társadalmat alkotnak (kulturálisan, gazdaságilag, geopolitikailag..). Bár nyilván sokkal tovább és sokkal mélyebb rétegekben lehetne tovább analizálni az általad megvilágított problémát, a gyökérprobléma mindenképpen a dogmatizmus, és az elavult társadalmi minták befagyasztása. Szakemberi szemlélettel egyébként nagyon nehéz egy ilyen szockult beágyazottság mellett megmondani, hogy hogyan érdemes és mikor idealistából realistát faragni, avagy elég érett-e egy iskolakorba lépő gyermek ahhoz, hogy kvázi ,,fel lehessen készíteni" az iskolai keretek között rá váró érzelmi, fizikai és kognitív (szellemi) nehézségekre. Mivel a személyes tapasztalatunk az, hogy többnyire nem, hiszen egyéni tapasztalatok függvényében kell, hogy bizonyos viszonyítási keretek rögzüljenek (a társ. szabályokat is így sajátítjuk el pl.), a konszenzus inkább a neutralitás irányába mozdul ki: nem lesz az életed best of 11-12 éve, de ha már úgyis csinálnod kell, azzal engedünk neki, hogy ,,jó lesz, szeretni fogod"- ami nyilván ordas hazugság, főleg, hogy egy 6-7 éves gyermek neuropszichológiai és szociális igénye ill. szükséglete egyáltalán nem az, hogy reggel 7-kor keljen majd délután 4-ig tanulószobán üljön, annak reményében hogy egyszer majd legyen egy jól fizető és társadalmilag megbecsült állása.. De, magyar kontextusban egyelőre így mennek a gyerekek az iskolába, esetleg ha nagyon éretlenek nyernek egy plusz évet a rendszertől, ha meg tehetősebbek a szülők alsótagozatba alternatív suliba/Waldorfba vagy ökosuliba íratják őket, ahol szabadabban, a saját érési ritmusuknak megfeleően fejlődhetnek. Az olyan realista szemléletekről, felkészítésről amiről te tapasztalataid alapján -egyébként helyes felvetéssel- írsz, meghonosított nyugati csoportos edukáció ill. magyar, társadalmi szemléletváltás nélkül nem érdemes beavató jelleggel kísérletezni. Viszont később, amikor a gyermek már felsőtagozatba vagy középiskolába jár nagyon fontos bevezetni otthon ezt a támogató, realista attitűdöt, a kamasz mentális egészségének fejlesztése (prevenció vagy akár intervenció nyomán is) érdekében- ugyanis a magyar rendszer biztosan cserbe fogja hagyni akkor(is), amikor a legsérülékenyebb időszakba kerül. Belátom, van, akin majd ha a család és a barátok nem is, az ima talán segít- de kérdem én, mi lesz azokkal akiken nem? Ja, hogy elég ránézni a magyar társadalom kórrajzára.. Hát igen, a változás igényéért néha hétköznapi csatákat kell vívni, amiből majd csak 20 év múlva profitál az első generáció. Vagy lehet hagyni a francba és belekádárkodni a globalista europai erába nem a következő 20, hanem a következő 120 évet.. tuti büszkék és hálásak lesznek majd a jövő generációi, hogy egykor ennyi mindent tett a trikolor a fenntartható jövőért- noha egész szép kis kormánybiztos hadsereg sorakozott már föl a jólhangzó címke mögött, miközben az aktív álláskeresők 1/3-a funkcionális analfabéta, a diplomások átlagfizuja nem éri el a nettó 300e-t, 1,5 millió a mélyszegénységben élők száma, az iskolások PISA teljesítménye évről évre a legrosszabb helyen bukdácsol a térségben, a családonbelüli erőszakot visszaszorítani hívatott Isztambuli egyezményt a buz_kra hivatkozva (vagy mi?:D) nem ratifikálja az országgyűlés, a gyerekek 14 éves kortól szabadon szexualizálhatók (DE A FELVILÁGOSÍTÁS TILOS!) és kb 1millió a regisztrált, folyamatos felügyeletet/ellátást igénylő mentális zavarral élők száma (ráadásul ez kb.jelentősen alulreprezentált, mivel az egyik legnagyobb szorongásos depressziós, boldogtalan kommuna a magyar amelyik 16 évesen már xanaxot is kiérdemelhet az ambulens ellátásban, így a valid szám kb 3-4 millió lehet).. Hát előre elvtársak- csak a gyerek meg ne tudja, mi vár rá! Én is úgy vagyok vele, hogy az egyik szemem sír, a másikat meg kinyomtam :D

Attól, mert te buta vagy és mindenki utált, még a többségre ez nem igaz.

18 azért tanítónő anyukám is elszörnyülködik sokszor miket tanulnak már és diplomás létünkre sok feladat rajtunk is kifog, most nem azért. A tesóm nem is látom itthon ,annyira estig nyúlik a suli meg a tanulás és én időmbe nem voltak ilyen hosszú napok azért meg ilyen tananyag szerintem