Tényleg elronthatja a gyerek a kapcsolatokat?

Verd ki gyorsan a fejedből, amit anyád belehuzalozott. Most.

Ők érzelmileg éretlenek voltak, amikor váratlanul közéjük csöppentél; nem tudtak/akartak felnőni a feladathoz. Kerestek és találtak valakit - téged -, akit lehet hibáztatni és a nyakába pakolni a saját sz@rukat.

Nemrég egy kollégám ilyen témában mondott egy nagyon jó hasonlatot: A gyümölcs hogyan is tehetné tönkre a fát?!

A gyerek megszületése után nyilván mások lesznek a prioritások, új napi teendők lesznek, felmerülnek addig nem ismert problémák, de én nem gondolom, hogy a gyerek rontaná el a kapcsolatot. És ha a férjeddel rendben vagytok, pláne nem. Valószínűleg neki is megvannak a félelmei, hiszen apának lenni nagy felelősség.

Nem ez a lényeg, de az apám sem engem, sem a testvéremet nem akarta, megtudtam, hogy ő legszívesebben nem vitt volna minket haza a kórházból. Később apám megcsalta anyámat, elváltak, apám meg is szakította velünk a kapcsolatot, amikor én 13 éves voltam. Már így túl a 40-en azt gondolom, hogy ő igazából sosem nőtt fel, nem volt egy érett személyiség. Tehát nem volt jó apaképem.

Nagyon durva, amit anyukád mondott neked. Az, hogy vannak félelmeid, és elgondolkodsz ezen a kérdésen, szerintem pont hogy azt jelenti, jó ember vagy, nem vagy felelőtlen, és jó szülő leszel, jó szülők lesztek.

1) Nem értem, miért tartod ilyen szülőkkel a kapcsolatot, akik folyton ilyenekkel tukmálnak, hogy rossz ember vagy és miattad váltak el. Bocs, de tényleg hülye vagy, menjél el pszichológushoz ezzel.

2.) A gyerek próbára teszi a kapcsolatokat valóban, a sok stressz, fáradtság, kialvatlanság, egyet nem értés tud rombolni, de inkább ott, ahol nem elég erős a kapcsolat. Ahol van igazi szerelem, szeretet, az túléli.

Nem a gyerek rontja el.

Amitől tönkremegy, az az, hogy hagyják tönkremenni.