Kilátástalan az életem, mihez kezdjek?

Én idén leszek 27 éves, és mégcsak negyedéves vagyok jogon, tehát optimális esetben majdnem 28 leszek mire végzek, ha nem húznak meg a zv-ken. Nekem sincs munkatapasztalatom, saját keresetem, annyi hogy szüleim őstermelők, így minden nyáron megy a gürizés a gyümölcsösben, amivel keresek annyit hogy az év többi részében van egy kis pénzem. De amúgy otthon élek, esélyem sincs önálló lakásra, életre se, mivel párkapcsolatom sincs évek óta, lúzernek érzem magam amiért még mindig tanulok. Az utolsó kapcsolatom is arra ment rá, hogy folyton tanultam és emiatt nem maradt időm a másikra, így meg minek is akarnék magam mellé bárkit..

Tehát valamelyest átérzem a helyzeted kérdező, én se haladok az életemmel, azt se tudom hogy fogok ennyi idősen kezdőként állást találni. Viszont ha már 8 évet beleöltél a fogorvosiba, ami piszok nehéz szak, ne add fel a célegyenesben, meg fogod csinálni!

Semmiképpen NE hagyd abba most! Ha tudsz, gondold meg, hogy passziváltatsz! Az, hogy régen nem tudtad jól kihasználni a passzív évedet, nem jelenti azt, hogy most sem tudnád.

Ennyire a végén, főleg egy osztatlan képzésnek nem lehet abbahagyni.

Én is osztatlan vagyok, végzős, és a téli vizsgaidőszakban teljesen kivoltam, napokig sírtam, nem éreztem magamban az erőt a folytatáshoz, állandóan ott akartam hagyni, de ha az embernek már az egyik serpenyőben van 270 kreditje, a másikban meg egy érettségi, akkor ez egész egyszerűen nem reális lehetőség. Ilyenkor már csak előre lehet menekülni. Pszichológust próbáltad? (Én egy alkalommal beszéltem az egyetemivel, már tényleg ilyen végső kétségbeesésemben, meg hogy lássák, hogy törekszem a megoldásra; igazából nem vártam tőle semmit, nem mondom, hogy csodát tett, de volt pár apróság, aminek később hasznát tudtam venni.)

Sok sikert kívánok neked!

Azért jogászként, orvosként mindig lehet állást találni (nem kevés pénzért), ne vicceljetek már!

Lehet, hogy lúzernek érzed magad, de legalább jogász lúzer leszel. Érzed, hogy mennyire irracionális a félelmed? Kívülről nézve a helyzetet csak felnagyítjátok ezeket a problémákat.

Persze ha valaki családra vágyik és gyerekekre már húszon évesen, annak lehet a tanulás a karrierépítés a lúzerség, de akkor miért ment tanulni?

Nekem a tanulás fontosabb, mint a családépítés, ezért nem zavar, hogy 30-ig tanulni fogok.

Szerintem depressziós vagy esetleg szoronghatsz, és emiatt negatívabb szűrőn keresztül látod a helyzeted. Oké, lehet hogy 27 évesen nincs még családod, de ez nem jelenti azt, hogy már nem is lehet! Sokan csak 30-35 között kezdenek el családot alapítani. A többségre nem az az ideális élet jellemző, hogy 23 évesen kikerülnek az iskolapadból, megházasodnak és gyereket szülnek. Ha pedig így történik, az egyáltalán nem garancia arra, hogy az illető boldog is. A többség kifelé nem mutatja, hogy milyen problémákkal küszködik, de abban biztos lehetsz, hogy 30hoz közeledve sokan vannak ilyen "egzisztenciális válságban", ez egyáltalán nem ritka, ahogyan az sem, hogy ilyenkor nagyon sokan ülnek még iskolapadban, vagy nem találják a párjukat. Mindez még nem ok a feladásra.

Nem kell magánrendelőt nyitni, elég ha valaki ott kap állást, én pl. egy alkalommal majdnem 40 ezer forintot hagytam ott, pedig csak egy általános szűrővizsgálaton, RTG-n és fogkő tisztításon vettem részt. Gyökérkezelésért, fogszabályzásért, fogpótlásokért még ennél is többet hagy ott az ember.

Szerintem keress fel egy pszichológust, akinek kiventillálhatod magad, mert meglátod, hogy mennyire megkönnyebbülsz, miután megosztottad a fájdalmaidat, aggodalmaidat egy olyan személlyel, akiben meg tudsz bízni.

Ne add fel!