Hogyan kezelnéd a tanárokat, ha nem értenél egyet az osztályozással?

Azt, akinek másik suliba kell vinnie a gyerekét például, vagy azt, akinek a gyereke csalódott, és nem érti a dolgot.

Aki megdolgozik valamiért keményen, azt jutalmazni kell. Amúgy lehet, hogy a gyerek "képességéhez" mérik az osztályzatot, de ez nevetséges..az enyém sem csak a kisujjából rázza ki.

Azért mert a másikkal nem foglalkoztak eleget, nem kellett ennyit írnia, rajzolnia, gyurmáznia, én meg színeztetem a gyereket és másoltatom, gyurmáztatom, fűzetem, festetem, fonni tanítom játékosan kiskora óta rámentünk a finommotorikára fejlesztés címszóval(és amúgy más területen, pl figyelemnél az enyém gyengébb), neki is egy rakás munkája van benne.. Lehet, hogy nem 2 hónap alatt kezdett szorgalmasan gyakorolni, hanem 5 év alatt jött fel erre a szintre, de ugyanúgy elismerést érdemelne, mint a másik. Nem profi finommotorikával született ő se, ahogy mások se, értékelni kellene. Nevetséges..

Értem az integráció lényegét, az enyémet is integrálják, de attól, hogy "sokat fejlődött" nem kellene azt a látszatot kelteni, hogy ugyanannyire megy mindenkinek, hanem kaphatna valami különdíjat, extra szorgalmi jegyet, plüsst, vagy ilyesmit és irtó nagy puszikat és öleléseket a négyesért is, mert az is szép eredmény, ha előtte a ceruzát is alig tudta megfogni.

Nem helyesírás volt.

Ha matek lenne, és az enyém tudná, hogy kettő meg kettő az négy, mert baba kora óta ráfeküdtünk a számolásra a hétköznapi életben, a kissrác meg azt mondaná, hogy 3,5 és az övét jobbnak minősítenék, mert eddig a számokat sem ismerte fel és sokat fejlődött 2 hónap alatt, nevetséges lenne kiválóan megfeleltet kapnia, csak mert közel volt a megoldáshoz.

Áh. mindegy. Úgyis megyünk innen, csak szóvá kellene tennem, mert a gyereket is zavarja, meg engem is. Őt előbb zavarta, aztán néztem meg a másik fiúét is.

Tényleg, teljesen benne vagyok, hogy díjjazzuk a fejlődést, de az értékelési rendszeren kívül.