Hülyeség lenne emiatt otthagyni az egyetemet?

Matematikus szakot végzek, már 4 kemény éve (kisebb-nagyobb kihagyásokkkal, amúgy a képzés 3 éves lenne, külföldön tanulok). Még van 1 évem, viszont valószínű hosszabítanom kell. Ezidő alatt teljesen magamba fordultam, nagyon sokszor nem éreztem azt, hogy ott a helyem, viszont a matematikát nagyon szeretem(nem vagyok kiemelkedően jó, de sokszor érzem azt, hogy ez az én utam). A következő évre fogalmam sincs honnan fogom előteremteni a pénzt az egyetemre és a lakásra, mellé még költségtérítéses helyem is van, és sokszor úgy érzem, hogy sosem fogom befejezni, szüleimtől nem szeretnék kölcsön kérni. Sokszor kiégettnek érzem magam, voltak emiatt öngyilkos gondolataim is.Néha úgy érzem nem akarok már tanár lenni, néha megrémít, amiket hallok tanároktól, hogy hogy működik a rendszer. A gyerekeket nagyon szeretem és úgy érzem tudok is velük bánni. Sokszor volt úgy, hogy otthagyom, volt egy év mikor nem is jártam be, de akkor annyira hiányzott, úgy érzem ezt akarom csinálni és lehet csak azért megy ilyen nehezen mert sem lelki sem anyagi támogatást nem kapok. Most is ilyen érzések kavarognak bennem, találtam egy állatorvosi asszisztensi állást, sokáig állatorvos szerettem volna lenni, és lehet jelentkeznék rá, és gondoltam mellé elvégeznék egy állatorvosi asszisztensi képzést.Szeretem az állatokat és úgy érzem értek is hozzájuk, és érdekel ez a vonal. Ha megkapnám az állást hülyeség lenne irányt váltani és hagyni az egyetemet emiatt?