Értelmiségi családból származó/jótanuló / szellemi munkára termett emberek miért szoktak elkallódni, fizikai munkát végezni , otthagyni főiskolát,egyetemet ?

Mert nincs motivációjuk, mindent megkapnak otthon, nem látják értelmét a szellemi fáradozásnak, minimálteljesítménnyel akarnak futni.

Hát én pont most gondolkozom azon, hogy otthagyjam az egyetemet és inkább elmenjek dolgozni vagy szakmát tanuljak. Én is jó családi körülmények közül származom, a szüleim is tanult emberek, mindig mindenben támogattak, én is jó tanuló voltam mindig, kifejezetten szerettem is tanulni és biztos voltam benne, hogy egyetemre szeretnék menni. Viszont az elmúlt éveim másról sem szóltak, csak arról, hogy ba***gatott mindenki és nagyon nem szeretek egyetemre járni. Szorgalmas vagyok, normálisan tanulok, készülök az órákra, érdekel, bejárok stb., viszont én csendes, visszahúzódó típus vagyok és ezt nem tudják elfogadni, emiatt úgy kezelnek, mintha én csak csalnék, hazudnék, másolnék, bámulnék kifelé a fejemből egész órán stb. Jó jegyeim vannak összességében, de kaptam már a személyiségem okán a megérdemeltnél rosszabb jegyet és a többség tényleg folyamatosan beszólogat, hülyének néz, kigúnyol stb. Nekem ebből már elegem van és azt is látom, hogy közben azok érvényesülnek, akik tudnak jópofizni stb, és én nem tudom így megjátszani magamat. Úgyhogy erősen gondolkozom rajta, hogy befejezem.

5, dettó ugyanez XD azzal együtt hogy én már tkp kiléptem. az egyetemen mindenki nyalja a másik sggét, hierarchia ezerrel, mert jaaaaj, de fontos hogy valakinek hány betű van a neve előtt, mindenki sggfej vagy beképzelt, a tanárok meg szimplán csak el vannak szállva maguktól, miközben emberileg nullák. kiléptem, elkerültem a vendéglátásba (ami persze most nem hangzik olyan jól, mert diplomáék kitalálták hogy minek is az, sokkal viccesebb ha hisztikézünk), de így is van egy helyem, ahol megbecsülnek, emberként kezelnek, barátságos, kedves közegben vagyok, ahol tudom hogy számítok és számolnak velem. innen azt is tudom, hogy jövőre hol és milyen szakmát fogok tanulni, tudom hogy lesz vele egy tisztességes állásom, keresni fogok annyit, hogy abból egy normális színvonalon megéljek. miközben akik ottmaradtak, volt osztálytársak, ma egyetemisták, látom ahogy depressziósak lesznek, inni kezdenek, gyógyszerekkel játszanak, adósságokba verik magukat és fogalmuk sincs mi lesz az életükkel, de én vagyok leszólva, hogy elbsztam az életemet, mert nem lesz trendi diplomám.

6-os Én azzal a részével nem értek egyet, hogy a felsőoktatás rossz, az egyetemisták depressziósak, isznak, eladósodnak, a tanárok el vannak szállva maguktól stb. Szerintem a tanulásnál kevés jobb dolog létezik, az egyetemi élet is lehet teljesen jó, a képzés is és én imádnék egyetemre járni, ha nem ilyen tapasztalatom lenni mint amit leírtam. Úgyhogy én alapesetben egyáltalán nem gondolkoznék azon, hogy otthagyom, mert nem látok ennél jobb lehetőséget itthon. Viszont az eddigi tapasztalataim már olyan szinten elvették a kedvem, motivációm, önbizalmam stb., hogy már nem élvezettel tanulom, amit tanulok.

A fizikai munkások szerintetek gyengédebbek, megértőbbek lesznek a túlérzékeny személyiségetekkel?

De miért csak fizikai munkában gondolkoztok? Valamint a fizikai munka sem csak gyár, építőipar stb. lehet.