Abba kellene hagynom az egyetemet vagy sem? Mi lenne a jó megoldás?
Ez az utolsó évem, tehát tavasszal diplomázhatnék. Viszont már olyan szinten elegem van az egészből, hogy minden egyes napot kínszenvedésként élek meg. Semmi motivációm nincsen hozzá, utálom. Igazából lelkileg visel meg, teljesen kimerít és lassan már azt érzem, hogy tönkretesz. Stresszelek miatta, sokat idegeskedek, sírok, nem tudok rendesen aludni, enni stb.
A tanulás részével nincsen semmi problémám (már az érdeklődésem is alábbhagyott valamennyire, de azért még érdekel), viszont én nem vagyok egy nagyon szociális, kommunikatív, aktív, szereplős emberke. Utálom a szemináriumokat (nálunk ezek ilyen beszélgetős órák), a prezentációkat és a csoportos feladatokat is. Nem megy, rosszul érzem magam ilyen szituációkban és sokszor tök megalázó is. Eleinte még pozitívan álltam hozzá, hogy majd menni fog, gyakorlom, próbálkozom stb., de a tanároktól is mindig csak negatív visszajelzéseket kaptam. Kitől finomabbat, kitől durvábbat, de tényleg folyamatosan cseszegetnek, beszólogatnak, negatív megjegyzéseket tesznek és úgy kezelnek mintha totál hülye vagy lusta lennék. Volt olyan, aki pl. meg is buktatott arra hivatkozva, hogy ő nem hiszi el, hogy tudok ilyen jó vizsgát és beadandót írni, biztosan csaltam. Valaki pedig csak szimplán odaböki, hogy ez ide édes kevés, nem fog ez így menni, ez egy nagy nulla stb. Már a fejlődés sem izgat és nem hiszem, hogy ez változna. Szerintem kifejezetten romlott is minden készségem és képességem, nem érzem úgy, hogy tanultam volna vagy bármiben is előrébb lennék mint az egyetem előtt. Sőt.
Legszívesebben otthagynám, de nem tudom mit kezdenék utána magammal és mindenki azt mondja, hogy ezt az egy évet már be kell fejezni. Én őszintén szólva már abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék lediplomázni itt.
válasza: válasza:Megértem, hogy ilyen személyiség vagy. Én is ilyen személyiség vagyok. Nem szeretek szerepelni, nem szeretek prezentálni, nem szeretek a közèppontban lenni. Sajnos a szakomon elég sok olyan órám volt, ahol a teljesítés feltétele volt a prezentálás (volt, hogy 100 ember előtt kellett beszélnem és borzasztó volt). Volt, hogy a tanár leszólta az előadásomat, mert bizonyos szempontokban nem feleltem meg (soha nem tanítottak meg rendesen prezentálni). De ettől még nem érzem magam kevesebbnek, mert nem szeretek kiállni csoport elé és nem vagyok mindenben jó.
Nekem az írásod alapján az jön át, hogy gondban vagy saját magaddal és kevesebbnek érzed magadat a szaktársaidnál.
Nem tartom elképzelhetőnek és reálisnak, hogy 2020-ban, a nem olcsó felsőoktatásban üvöltenek veled az oktatóid és közlik veled, hogy már pedig nem dolgoznak veled együtt, mert te nem felelsz meg bizonyos elvárásoknak. Ilyen egyszerűen nincs.
Mondom, nekem is volt, hogy egy bizonyos oktató nagyon a lelkembe gázolt. Nem sikerült a prezi jól. Nem tudtam normálisan előadni. A csoporttársaim meg ellébecolták, gyakorlatilag én csináltam meg helyettük az egész munkát. És ez a tanár 30-40 percen keresztül sorolta a csoportnak a hibáinkat, jól megcsócsált minket, elmondott minden rosszat, kiemelt minden tipikus hibát, mondta, mondta és mondta, de semmi pozitívumot nem emelt ki (biztos össze veszett otthon az asszonnyal és rossz napja volt?!). Nagyon rosszul eset. Egy ilyen volt a 4 év alatt. Azután meg egyszerűen elkerültem ezt a tanárt, nem kellett szerencsére semmit mást felvennem és nem is vettem fel már más tárgyat hozzá.
Még mindig azt mondom, ha már csak ezt a fél évet kell végig szenvedned, akkor csináld végig és kész. Elérhető távolságban van a diploma, szóval ne add fel.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!