Abba kellene hagynom az egyetemet vagy sem? Mi lenne a jó megoldás?
Ez az utolsó évem, tehát tavasszal diplomázhatnék. Viszont már olyan szinten elegem van az egészből, hogy minden egyes napot kínszenvedésként élek meg. Semmi motivációm nincsen hozzá, utálom. Igazából lelkileg visel meg, teljesen kimerít és lassan már azt érzem, hogy tönkretesz. Stresszelek miatta, sokat idegeskedek, sírok, nem tudok rendesen aludni, enni stb.
A tanulás részével nincsen semmi problémám (már az érdeklődésem is alábbhagyott valamennyire, de azért még érdekel), viszont én nem vagyok egy nagyon szociális, kommunikatív, aktív, szereplős emberke. Utálom a szemináriumokat (nálunk ezek ilyen beszélgetős órák), a prezentációkat és a csoportos feladatokat is. Nem megy, rosszul érzem magam ilyen szituációkban és sokszor tök megalázó is. Eleinte még pozitívan álltam hozzá, hogy majd menni fog, gyakorlom, próbálkozom stb., de a tanároktól is mindig csak negatív visszajelzéseket kaptam. Kitől finomabbat, kitől durvábbat, de tényleg folyamatosan cseszegetnek, beszólogatnak, negatív megjegyzéseket tesznek és úgy kezelnek mintha totál hülye vagy lusta lennék. Volt olyan, aki pl. meg is buktatott arra hivatkozva, hogy ő nem hiszi el, hogy tudok ilyen jó vizsgát és beadandót írni, biztosan csaltam. Valaki pedig csak szimplán odaböki, hogy ez ide édes kevés, nem fog ez így menni, ez egy nagy nulla stb. Már a fejlődés sem izgat és nem hiszem, hogy ez változna. Szerintem kifejezetten romlott is minden készségem és képességem, nem érzem úgy, hogy tanultam volna vagy bármiben is előrébb lennék mint az egyetem előtt. Sőt.
Legszívesebben otthagynám, de nem tudom mit kezdenék utána magammal és mindenki azt mondja, hogy ezt az egy évet már be kell fejezni. Én őszintén szólva már abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék lediplomázni itt.
Ugyan már. Egy pillanatig se gondold azt, hogy pont veled nem akarnak majd együtt dolgozni.
Te valamilyen véglénynek képzeled magadat? Akit a tanárok kipécéztek passzióból?
Könyörgöm, ne dinmenzionáljuk már túl a saját fontosságunkat vagy a saját értéktelenségünket.
Egy vagy a sok közül. Azt hiszed, ott bárkinek is az a célja, hogy neked keresztbe tegyen? Vagy hogy direkt megbuktasson? Megalázzon?
Túl gondolod te ezeket. Nem vagy semmivel se több, hogy téged külön alázzanak (in fact, nem ez a dolguk a tanáraidnak). Egy vagy a sok hallgató közül. Ez csak a te fejedben létezik.
Mit is mondtál az önbizalmadról? Valahol nulla és mínusz egy között tendál, jól gondolom?
Húzd ki a fejedet a homokból első lépésként.
Hogy a kérdésedre is válaszoljak, te nem túl szociális emberke, fejezd be az egyetemet. Mármont diplomázz le. Ne add fel a vége előtt ennyivel.
By the way, gondolom a képzés árát nincs kedved vissza fizetni, mert a vége előtt abba hagyod?
Illetve, készülj fel lelkileg, hogy az egyetem után sokkal, de sokkal nehezebb lesz, amikor majd munkát kell keresned és érvényesülnöd kell egy munkahelyen, új környezetben, új emberek között.
Szóval azt javaslom, hogy ne a rosszat lásd mindenben (főleg ne az oktatásban és ne a tanáraidban). A probléma te vagy.
Ne a környezeteden változtass (egyetem ott hagyása). Hanem magadon és a hozzá állásodon.
Nekem is voltak és vannak is nehézségeim és kudarcaim az egyetemen, de az élet erről szól.
Ugyanebben a helyzetben vagyok (noha kész a szakdogám és nem akarják, hogy végezzek..). Burnout esetleg nem jöhet szóba? Barátaiddal tudsz erről beszélgetni?
Nehogy abbahagyd!
Nem gondolom túl. Kevesen vagyunk, mindenki ismer mindenkit (a tanárok is, hallgatók is), szóval itt nem az a helyzet áll fenn, hogy “egy vagy a sok közül” és a tanárok a nevedet sem tudják.
Akiket eddig megkerestem a szakdolgozat miatt, ők megmondták a szemembe, hogy nem szeretnének velem dolgozni, szerintük nem menne a közös munka és inkább keressek valaki mást.
Az egyik tanárom pedig ténylegesen meg akart buktatni... mindig én kaptam a legrosszabb jegyet a csoportban, olyan “hibákra”, amik valójában nem is voltak hibák és mindenki ugyanúgy csinálta (pl. esszét írtunk, erre nekem rosszabb jegyet adott arra hivatkozva, hogy nem kell a bevezetés, mert ez nem egy esszé...mikor de, az egy esszé volt és mindenki más is esszét írt bevezetéssel együtt, hiszen ez volt a feladat). Majd gondolom már nem tudott mit kitalálni, úgyhogy jött az, hogy másoltam a beadandómat és ezért kénytelen megbuktatni, ott ordibált velem az egész csoport előtt. Persze, próbáltam kiállni az igazam mellett, de akkor meg jött a “hogy van képed a szemembe hazudni, hülyének nézel” stb. Más igazságtalanság is ért a képzés alatt, de én nem érzem úgy, hogy kizárólag én lennék a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!