Miért akar mindenki egyetemre menni?

ebben egyetértünk, de ez van. Amúgy meg akit felvettek, az se biztos, hogy bentmarad. Olyan szenvedéstörténeteket látni néha nálunk. Év végén tele volt a levelezőlista azzal, hogy még kéne egy matek vizsgaidőszak utáni vizsga...

Amit nem értek, hogy az okj miért nem alternatíva. Nem igaz, hogy annyi féle képzésből nem talál valaki egy normálisat.

Azért a kérdezőt megnézném, mit tenne/tett volna abban az esetben, ha neki nem lett volna elég a pontja ahhoz, hogy bekerüljön a felsőoktatásba. Valószínűleg ő is nyavalygott volna két három sort. Talán még ide is írt volna egy kérdést... Egyébként a jelentkezés megelőzi az érettségit, az érettségi megelőzi a ponthatárokat. Nagyjából mindenki megjelöli azt az egyetemet, szakot, ahova látja az esélyét, hogy bekerüljön. Esetleg még próba cseresznye alapon egy olyat, ami álmai netovábbja lenne bekerülni, de tudja, hogy ő ahhoz kevés, de mi van ha mégsem.

Aztán jön az érettségi, izgul, hebeg-habog, azt is elfelejti ott hirtelen, amit tudott. Vagy egyszerűen belehúzott abba a tételekbe, amiket utált és nem tudott annyira. Az érettségi eredmény meg messze alulmarad a tervezettől. Jön a ponthatár hirdetés, és szomorúan látja, hogy lecsúszott a dolgokról. Van amikor csak 1-2 ponttal. Lehet arcoskodni (ilyen esetben viszont menjetek majd ki az udvarra megfordulni) itt azoknak, akiket most felvettek, hogy "Tanulni kellett volna!" "Lehet menni dolgozni!" Érettségivel csak szalag mellett, betanított munkásnak lenne jó, de nem ez volt az álma! Kedves kérdező, ha nem kerültél volna be egyetemre, elmennél dolgozni? Napi 8-12 órát szalag mellé? Biztos, hogy nem.

És ha nyavalyogni van kedve azoknak, akkor had nyavalyogjanak, elvégre most úgy érzik, hogy "Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt!" Sajnos a kapun kívül rekedtek. Meg amúgy is, ezzel legalább nem marad bennük a keserűség. Most egy kicsit tanácstalanok, pont az hiányzik nekik, hogy névtelenül még itt is beléjük rúgjanak... Inkább adj nekik tanácsot, hogy menjen el érettségizni, vagy keressen valami OKJ-s szakmát, amit be tud majd számíttatni, ha következőre jelentkezik. Persze a stílus sem mindegy, nem kioktatni kell őket, hanem tanácsot adni nekik.

És mielőtt azt hinnéd, hogy én is pórul jártam a jelentkezéssel, most leszek harmadéves az egyetemen.

Csak el tudom képzelni, hogy milyen lehet az, ha valaki valamilyen oknál fogva lemarad az álmairól.

Igen az vagyok =). Sőt, javíthatatlan optimista is. =)

Sok embert ez zavarni szokott, nem tudom miért...