Miért csinálják egyes utasok azt, hogy annak ellenére, hogy közelebb ülnek buszon a második ajtóhoz, mégis előresétálnak az elsőhöz?

Az idősek nyilván végig a vezető látóterében akarnak maradni leszállás közben, hogy el ne húzza őket a busz.

Mások pedig vagy optimalizálnak (elöl szállnak le, mert arra mennek utána tovább) vagy csak egyszerűen nem mérik fel, hogy a látóterükön kívül eső ajtó amúgy közelebb lenne.

Szóval nincs benne mélypszichológia.

mert bunkók

legtöbb helyen első ajtós felszállás van, ők mégis ott pöffeszkednek, hogy nehogymár normálisan felszálhassanak, őneki jelenése van

Nem lesz népszerű, hogy ilyen határozottan kijelentem, de mégis egyértelműen látom: az emberek tömegközlekedés közben nagyon logikátlanul gondolkoznak, folyamatosan keresztbe tesznek saját maguknak.

Zsúfolódnak, egymás hegyén-hátán helyezkednek, nyomorognak 10-60 percet, hogy leszállás után nyerjenek 5 másodpercet de mégis lassan andalognak, odamennek az üres ajtótól ahhoz az ajtóhoz, ahol már van 3 másik utas (felszálláskor a kevésbé forgalmas peronon), elsőajtós busznál nem hajlandóak hátra menni és hátulról feltölteni a buszt (Volánon 40-90 perces útnál is).

Vonatnál inkább állnak / hőségben, klíma nélküli vonaton menetiránynak háttal, napon ülnek háromnegyed/egy órát, csak, hogy leszállás után lespórolják azt a pár métert. Akkor is, ha a csatlakozás ígyis-úgyis megvárja őket. Akkor is, ha a vonattól gyalogolni kell egy csomót hazáig, ahol plusz ötven méter se nem oszt, se nem szoroz. Ha előrébb utaztak volna a vonaton, ott rengeteg árnyékos, szellős ülőhely lett volna. (Konkrét megfigyelés!)

Helyközi buszon egy srác középen áll a bmx-ével, mellette babakocsis és tolószékes ember IS van, de el lehet mind a háromtól férni. Nem, az emberek nem kerülnék ki őket, a második-harmadik ajtó közötti rész üres, mindenki elől nyomorog, mint a heringek, test-test összeér a nyári melegben (klíma gyengén működik, ablak nemigen van).

Az általad vázolt konkrét esetben is azt tudom elképzelni, amit már írtak, hogy azt a 2 másodpercet meg szeretné spórolni (aztán 2-3 km/h-val fog andalogni leszállás után). Vagy elől már van másik leszálló, és oda megy, mert fél egyedül leszállni vagy nem tudom.

Hosszabb villamosra szoktam kevésbé forgalmas megállóban felszállni, szinte mindig a középső ajtónál. Nem egyszer történt, hogy messzebb, egy-két ajtóval arrébb álló utastárs körülnéz, majd odajön ahhoz az ajtóhoz, ahol én szállok fel, hogy ne legyen egyedül.

Ha első ajtós felszállási rend van az adott járaton, akkor még megértem a 'problémát' (és ott, nincs forgóvilla, ami ilyen esetben, megakadályozná az első ajtón való leszállást). Ahol meg nincs első ajtós felszállási rend, ott meg, nem értem, minek 'kell ügyet csinálni' belőle.

Igen, itt pár mp., de csatlakozásnál, már számít (fura, hogy ebbe, senki sem mer belegondolni).

Nincs csatlakozás?

Csak egyet nem értek: ez miben érint téged, hogy az illető, az első ajtón száll le? Ha lökdösődik, akkor tényleg bunkó, de annak köze nincs, hogy melyik ajtónál száll le.

(Újpesten, az SZTK rendelőben, meg bevezették a sorszámozást, úgyhogy aki nem szeret sokat várakozni, akkor inkább oda is siet).

"Az az előre megyek a távolabbi ajtóhoz jelenség számomra érthetetlen."

Számodra igen, de ez, legyen az illető dolga.

"(és igen, sajnos első ajtós buszokon is elég sok ilyet látok, a sofőr nem szól rájuk, a buszok meg nem úgy vannak szerelve, hogy ne lehessen ott leszállni, bár nem lenne rossz egy ilyen)."

Persze, hogy nem szól rá a sofőr, mert különben ő kapna, ráadásul ilyen esetben, nem történik semmi (és ez, még a jobbik eset).

Moszkvában viszont van ilyen a buszokon, az első ajtónál egy forgó villa, csak máshol (vagyis egy másik európai városban) nem tudok ilyenről.