Át szoktad adni a helyedet?

Én a kisgyerekeseknek, kismamáknak és a nem kifent-tűsarkús néniknek adom át.

Egyébként nem, nem érdemlik meg...

Nekem nem adta át soha senki, mikor terhes voltam, a babakocsival sem segítettek, sőt, ha valakit megkértem, még húzta is a száját. Buszon különben is gyakran rosszul vagyok, akkor éppen pont nem a "csinos" gyönyörű vénasszony kényelme érdekel.

Sajnos ilyen ez az ország:(

Ne szégyellje magát a 18 éves csaj, hisz ott van körülötte egy rakat hím a közlekedési eszközön, ők szégyelljék magukat!

Ált. nem a lányoknak kéne átadni a helyet, de ahogy elnézem a pasik 80% csak lapít ilyenkor.

Én meg már leírtam máshol, akárhányszor át akarom adni a helyem, átnéznek rajtam, nem vesznek figyelembe. Így ha fel ajánlom, végig ülni fogok, mert mindig nemet mondanak. (persze aztán meg lehet hallgatni, hogy jaj, ezek a mai fiatalok...)

Sűrűn állni szoktam, mert vendéglátáshoz vagyok szokva, és én is meglepődök, mikor a tőlem alig pár évvel fiatalabb hapsi szinte átgázol rajtam, hogy le tudjon ülni...

Plusz imádok olvasni, és nem direkt mélyedek a könyvembe, hogy ne kelljen átadni az ülőhelyet...

Terheseknek vagy kisgyerekeseknek mindig átadom. Volt, hogy három kislány szállt fel egy láthatóan nyúzott anyukával, akkor szóltam másoknak is (persze én is felálltam), hogy engedjék őket leülni.

Időseknek csak akkor, ha tényleg rá vannak szorulva, volt, hogy egy járni alig tudó néninek felszállni-leszállni is segítettem. Na de a kikent-kifent banyáknak soha! Ha van erejük reggel a tükör előtt állni és elcsúfítani magukat, akkor legyen erejük a buszon/villamoson állni is. Azoknak sem, akik úgy néznek rám, mint egy véres rongyra, hogy álljak már fel. Olyankor csakazértsem. Hajlamos vagyok a pánikra, és nem fogom egy-két akaratos leülni vágyó idős hölgy miatt kockáztatni, hogy esetleg pánikrohamot kapjak az álló tömegben nyomorogva, levegő nélkül...

A b...szkiáimos válasznál még akár jogos is lehet a lepontozás, de a 18 éves, helyátnemadós esetén miért van lepontozva? Abszolút releváns a válasza, a kérdésre adott korrekt választ. Az, hogy szociálisan "elítélendő" a válasza, szerintem nem releváns.

Amúgy igen "érzékeny" problémát érint ez az átadjuk - ne adjuk át a helyet kérdéskör. Hiszen egy utazó embernek el kell dönteni, hogy alkalmas-e az adott közlekedési eszköz igénybe vételére avagy sem. Persze vannak helyzetek, amikor nincs más lehetőség, és "menni kell, ha beledöglünk is." De sok esetben az látszik, hogy a nénike unalmában és az ingyenesség okán buszozik egész nap. Ilyenkor ő rászorul arra, hogy átadjuk a helyet? Persze ez megint "nehéz megítélésű" helyzet, hogy ki az akinek szüksége van a helyre, és "ki az akinek nincs." De általában látni az adott személyen, hogy "unalmában" utazik (és ők a leghangosabbak, meg a "mitképzelnekamaifiatalok" szavakat skandálók), vagy pedig azért, mert nincs más választása. Utóbbinak minden további nélkül átadom, előbbire pedig rámosolygok. Nem teszek úgy, mintha nem venném észre.

időseknek azóta nem adom át mióta azért nem tudtam leülni a buszon mert 3 mami is az ablakhoz letámasztotta a botját ő meg kívül ült, és nem ment volna odébb, pedig futóversenyről hazafelé eléggé kellemetlen volt remegő lábakkal.. meg egyszer úgy szálltam fel a buszra hogy tele volt diákkal, mindegyik állt.. két mamika meg ült/pöffeszkedett elől és elkezdi "hát minek jár ennyi diák busszal?".. mondom baz*meg azért mert bejárósok/kollégisták?? és nekik muszáj.. vénaszonnyok minek buszozgatnak 60km-es távot? mi dolgukvan? nézzék otthon a mónika showt :P

viszont ha kedves idős embernek tűnik az illető és nincs sok cuccom + nem vagyok fáradt akkor simán átadom a helyem.

de aki azt képzeli magáról hogy ez alanyi jogon jár neki annak még a cuccom se teszem le magam mellől. álljon már le