Van valami taktikátok arra, hogy mindig le tudjatok ülni a buszon?

Debrecen. Akkor budapestiként leírhatom a taktikáimat illetve hogy miért ülök mindig, amikor csak van hova. :) (Ha községeket egy nagyobb várossal összekötő buszjárat, az más jellegű, lényegében off-topic lennék.)

Szóval becsatlakozom a vitába.

Igenis leülök. A lovak szoktak állni.

Egyfelől rosszullétes vagyok, ha mozgás nélkül, teljesen egyhelyben kell állni, szinte borítékolható, hogy rosszul leszek, mert leesik a vérnyomásom. Egy tömegközlekedési eszközön alapvetően elhasznált levegő van és sokszor brutál fűtés, azaz ha az ember kint nem fázott, bent izzad. Újabb dolog, ami vérnyomásesést okoz nálam: a meleg.

Másfelől ha én voltam ott hamarabb és/vagy én utazom többet, hadd üljek már le, hogy elfoglaljam magam. Nem könyvet olvasok, hanem a telefonon olvasok és nem regényt, ezért máglyára velem. Ha teszem azt az egészséges életmódról olvasgatok cikkeket, fórumokat, vagy a növényápolásról, akkor máglyára velem. De hadd foglaljam el magam, az utazás napi 2 órát is elvehet városon belül is, napközben dolgozom, este egyetemen vagyok, hadd járjon nekem is az a 3 cikk és 5 új fórumbejegyzés.

Ha egy láthatóan nehezen mozgó illetve idős illetve várandós ér a közelembe, fel szoktam ajánlani a helyet. 95%-ban megköszönik és elutasítják amúgy! :)

Taktika.

Amúgy kifejezetten buszhoz az a taktikám, hogy a hátsó részében kevesebb az ember, csuklós buszon a csukló után kevesebb az ember. Villamoson a közepe üresebb, illetve esetleg még valamelyik vége. Metrókon is lehet tudni, melyik kocsi a legüresebb.

A peronon szeretek elől állni, a biztonsági sávtól vagy buszmegállónál a padkától fél-1 méterre. Ha elsőajtós a busz, akkor a sorban állást preferálnám, de össze-vissza állnak az emberek. Ez viszont engem bosszant. Igenis azt illesse a kényelmesebb hely, zsúfoltság esetén a hely egyáltalán, aki előbb volt ott!

Ha állni kell, akkor is a legüresebb részét preferálom a járműnek, nem mindegy, hogy hány vadidegen van az intim szférámban a 0 helyett!

29N

Az most nem derül ki, hogy milyen jellegű közlekedès, szóval bkk-nak veszem. Mivel kb 10-15 percnèl nem kell többet utazzak semmilyen járattal sem, ìgy nem erőltetem a leülèst, arra ráèrek majd időssen :)

Meg hála az ègnek nem is gyenge vèrvonalból származom, hogy ne tudnèk ennyit álldogálni :)

19 éves vagyok, a Testnevelési Egyetemre járok. Jó esetben megúszom egy óra utazással, de a rengeteg dugó miatt van az másfél is sokszor. 5 járművel jutok el A-ból B-be (villamos, metró, busz, metró, villamos). A táskám rendszerint nehéz, és ott van még a sokszor két különböző tárgyra való edzőcucc is. Heti szinten 10-12x1,5 óra edzésünk van, ebben benne vannak a kötelező órák, az edzések és a gyakorlások is. Sokszor érzem szükségét annak, hogy legalább ott leüljek, ahol le tudok - akár reggel, akár délután/este. Elképzelhető, hogy éppen az asztmám fellángoló szakaszban van, ilyenkor van hogy alig kapok levegőt, plusz mostmár maszkban ez hatványozott. De nem egyszer volt már, hogy kisebb sérülés miatt is jobban esik ülni. A telefonon rengetegszer tanulok, mert van, hogy csak ilyenkor jut rá idő. Hetente többször van, hogy 5.30-kor kelek, és este 7-8-9 után érek haza. Mások ebből az egészből csak annyit látnak, hogy "nézd már a kis bunkó pitsát, milyen fiatal, mégis leül nyomkodni a telefonját". De őszintén, nem érdekel. Az én lelkiismeretem tiszta, az említett dolog pedig csak a többi ember fejében létezik ilyen formában (ítélkeznek anélkül, hogy egy minimálisan is ismernék a másikat).

Milyen taktikáim vannak? Metrón és villamoson javarészt végállomáson szállok fel, pótlóbusznál kivárom a következőt, és úgy állok oda, hogy az ajtó pont előttem legyen, mikor megáll a busz. A többi esetben állok én is, hacsaknem valami csoda folytán maradt hely. De ha látom, hogy egy idős ember száll fel, vagy beteg/sérült, esetleg terhes nő vagy gyerek, megkérdezem, hogy átadjam-e a helyem.

Amit viszont én is tapasztalok, és rettentően idegesítő, hogy idős, nyugdíjas emberek kötnek belém a legtöbbször (és nagy arányban akkor, mikor állok). Pl. le szeretnék szállni, de előttem is áll még a sor, de mögöttem a nyanya át akarja magát verekedni a 10cm-s helyen. Laptop meg a táskámban, amit ő nyilván nem tud, nem is kell, de ha baja lesz, nem ő fizeti. Meg alapból az elv is, hogyha szeretnék valamit, átmegyek a másikon egy szó nélkül?... Másik eset, mikor metrón állok a kapaszkodónál, magam előtt hagyva egy egész embernyi utat a többieknek. A nőre rájön, hogy ő pont a másik oldalamra akar beállni, és nem megkerül, hanem szó szerint fellök. Ha ennyi energiája van, fordíthatta volna arra is, hogy másfél méterrel nagyobb utat tegyen meg. És ugye sokszor az ember nem mer megszólalni, mert ki tudja, milyen eszköz lehet az adott embernél. Le kell nyelni mindent, mert könnyen előkerül a kés bárkitől, épp elég visszagondolni a maszk miatti késeléses halálesetre. Undorító, ami a tömegközlekedésen zajlik.