Szeretitek az Ikarusokat?

Ahogy kikoptak a napi használatból, nőtt meg a nosztalgia faktor, mikor mégis jött egy.

Fiatal voltam mikor megszűnt, nem nagyon zavart

1, Melyikeket? A régieket, vagy az ARC-IKARUS-Modulo "csodákat"?

2, A régiknél kiskoromban nagyon érdekelt a csuklósok C tengelyének a kényszer-kormányzásának a mikéntje. A 400-asoknál a gázpedál-motor viszonya érdekelt. Az újkoribb Ikarusoknál (1994-1998) a hűtőventillátor mágneskapcsolójának a nyekkenése, ami nagyon tetszik. A 412-esek életútja érdekes. A távolsági 300-asok, Scania-Ikarusok meg úgy önmagában érdekesek, ritkán, de utaztam velük;

3, Ritkán találni már őket, mert sorra vonják ki őket;

4, Amikor befigyelt a Volvo bejövetele kb. 1994 körül, akkor nem feltétlen tartottam jó ötletnek, hogy ennyire ragaszkodnak a múlthoz sokan, és nem tetszett nekik, az esetleges Volvo-Ikarus kapcsolat. Azonban az 1998-as orosz válság× után sorra jelentek meg az alacsonypadlós egyéb buszok, amik az Ikarus végnapjait előre jelezte, valamint ez× is. Érződött, hogy nem ezt az irányt kellett volna követni, nyomatni a 200-asokat, közben alig fejlődni. Nem, mert a világ fejlődött közben. Oké, volt egy pár mozgolódás a változás felé (pl.: 412), de ez kevésnek bizonyult;

5, A 200-asokat nem tagadom, kedveltem, szóval az eltűnésük zavar(t);

6, Még nem annyira nosztalgikus, mint egy Csepel 344.

Nekem az első önàlló utazásaim emléke kötődik e buszokhoz, amikor 8-9 évesen előbb Budapesten, úgy 14 évesen meg már az országban bárhol szabadon kószálhattam és mivel más típus csak kevés helyen volt mèg, nyilván bevillannak a képek, ahogy egy laprugós csodán zötykölődünk barátaimmal valahol Nógrád megyében vagy ahogy bevágom a dunakeszi helyijáraton akkortájt hasznalt 211-es ajtaját.

Annak viszont nem igazán örülök, ha munkába menet egy fagyos hajnalon 280-as troli jön, azért már nem ugyanaz a komfort, mint egy jobb karban lévő Solarison.

A gyár tönkremenése egyáltalán nem lepett meg, azt azért tinedzser fejjel is észleltem, hogy nem túl acélos konstrukciók már az új járgányok. Ezzel együtt a BKV Volvo-beszerzésének nem igazán örültem, nem is tartottam gazdaságilag racionálisnak "olyan sok típus" üzemeltetését, aztán lásd micsoda kavalkád van most...

Vidéken járva viszont örülök, ha kifogok egy-egy szakadtabb példányt, megvan a hangulata.

Te 1-es mesélj már, hol jár a egykori DAKK (ami laikusoknak mint te mondom, már több mint egy hónapja megszűnt jogutód nélkül) területén sok Ikarus? De tényleg, hol?

Elmondom neked, mint valóban DAKK felségterületen élő, hogy jóformán a C56-okon kívül nem is maradt Ikarus! Szegeden van nyolc darab gázos, Békéscsabán kb. ugyanennyi dízel, egy-két helyköziben dolgozó csuklós, amik mind a 90-es évek végén készültek és kb. ennyi. Pár 415-ös és 256.42 is akadt még pár hónapja meg Baja környékén 263-asból volt pár.

Az "EAG" kocsikat meg, amik csak névben voltak Ikarusok, de már egy teljesen más tervezőgárda csinálta jellemzően külföldi alapon

Meg ezek közül, melyik a "zajos romhalmaz"?

(ami igazán rémisztő, hogy egy ilyen idióta választ nem 0%-ra pontoznak hanem 81-re..., mert semmi nem stimmel, DAKK nincs, alig maradtak Ikarusok, amik vannak meg pláne nem zajosak, se nem romhalmazok)

A másik "kedvenc" a 6-os válaszoló...40 éves technika, Istenem.

Az Ikarus nem a szívódízeles 200-asoknál ért véget, bármit is gondolnak sokan. Például a 412-es, 417-es Ikarusok a 90-es években az elsők között voltak a maguk kategóriájában, konkrétan a 417-es hamarabb készült el, mint a nagy gyártók full AP-s csuklós buszai.

Itt nem nosztalgiafaktor játszik, hanem a tényfaktor.