A vezetésben mik a gyengeséged, vagy mi volt az?

Nekem is két és fél éve van.

A tolatás először nekem is nehéz volt, de egy év után már nem okozott gondot. (Egyszer azért én is nekitolattam egy fának, mentségemre szóljon, hogy egy kisteherautóval volt és nem maradt nyoma. :)

A gyakorlás segíteni fog, mondjuk ha másik kocsiba ül az ember, mindig meg kell szokja, hogy hol a hátulja.

Nekem eleinte még a sávváltások is okoztak nehézséget, szerencsére már ezt is kinőttem.

Először is: 1-2 koccanás, meghúzás még belefér, de 7 az brutál sok. Már az első 2 hibából tanlulnod kellett volna. Ha nem érzed hogy hol van pontosan az autó hátulja (nagyon sokan nem érzik), akkor egyszerűen nem kell centizni, és kész, nagyon ritka az olyan szituáció, hogy valamihez túl közel kell állni.

Amúgy voltak nekem is gyengeségeim, műszakilag hiába voltak rendben az ismereteim már kezdőként is, az otthoni 1.2-es benzines autó nagyon szar kuplungját több mint egy év alatt tudtam csak megszokni, addig lefulladás, és minden váltásnál rángatás volt a jellemző, amitől bénának éreztem magam nagyon. Aztán eleinte a kormányzás sem ment olyan jól, szűkebb utcáknál vagy túl keveset tekertem a kormányon, vagy túl sokat, nehezen éreztem rá, hogy pontosan mennyi kell.

Én is meghúztam az autó oldalát a garázsban, mikor még meg sem volt a jogsim. De utána meg is tanultam egy életre, hogy a tükröt azt nagyon nézem, és nem centizünk, inkább vissza előre mész egy kicsit, és újból kezded a tolatást.

2.5 év alatt 7 tolatásos koccanás kicsit sok, ott valami nem kerek. Én 24 éve vezetek, 16 éve kamiont, összesen nem volt ennyi nekitolatásom.

Nekem túl nagy gondom nem volt a kezdeti években, azazhogy volt, túl bátor voltam, sokszor lefényképeztek, volt egy balesetem is 5 éves jogsival, egy fának mentem neki - jó lecke volt, szerencsére semmi jóvátehetetlen nem történt, a történtek után visszavettem a tempóból.

Az ember néha benéz ezt - azt, aki mást mond, hazudik, mindenki hibázik néha, figyelni kell, itt a tél, csúsznak az utak. Én 2.2 millió km - t vezettem már, de mindig figyelem az időjárás jelentést, külföldön is, hol havazik, hol csúszik, ne érjen felkészületlenül.

Tolatni meg gyakorlás kérdése, ha szoros, segítséget kell kérni aki irányít, kiszállni stb.

Én ugyan semminek nem koccantam neki, de a hosszú egyenes tolatás lassan megy, márpedig viszonylag gyakran kell elbåszott, egysávos, ám kétirányú mellékutcában megtennem.

A másik pedig az, hogy elég lehetetlen időjárási körülmények között is hajlamos vagyok nekiindulni, aztán két falu között a világ végén döbbenek rá, hogy nincs röntgenszemem a tejfölszerű ködhöz, sem lánctalpam a havas úthoz, sem kormánylapátom a vízátfolyásokhoz. És akkor jön a csoszogás.

Nekem sok minden...például a halálom volt egy tömött parkolóba helyet keresni :-) A megoldás mindennap kell vezetni és parkolni! Ha esik, ha fújj, minden évszakban az év 365 napján! 5 éve mindennap vezetek jobb napokon napi 500-800 km...rosszabb napokon csak napi 80-100km városban, legrosszabb napokon csak napi 30 km-t, de mindennap!

6 hónap után már természetes volt és semmin nem izgultam...1 év után már olyan volt mintha ha tv elé ülnék le sorozatot nézni..mostanra meg már este lefekvéskor várom a másnapot, hogy vezethessek! :-)

A sok gyakorlás a lényeg és a rutin! De sose bízd el magad és sose megszokásból vezess...a mai napig kerülök új szitukba pedig sok mindent láttam már az elmúlt 5 év alatt!

Türelmetlen vagyok.

Vezetni, érezni az autót, átlátni a forgalmat és előre gondolkodni könnyű. Abban a hitben élek hogy ez másnak is ilyen egyszerű, így felmegy a pumpa ha szerencsétleneket látok.

Itt nem arról van a szó hogy lenyomok mindenkit és takarodjanak előlem, csak ne akadályozzák a másikat fölöslegesen. Pl pályán könnyen felmérem a külső sáv sebességét, az én sebességem és a mögöttem gyorsabban haladó sebességét. Előre tudom hogy hol fogom elengedni anélkül hogy lassítania kelljen, nekem pedig maximum egy picit kell a gázon mozdítanom a lábam (120-ról pár másodpercig 110-re vagy 130-ra pl).

Ugyanígybha valaki haladni akar és nagyobb a forgalom, akkor nem autózok 3 km-t a másik mellett hogy be legyen hely elmenni (Váci út, M3 ki-bevezetőn rendszeresen megfigyelhető)

mik a gyengeségeim? engem speciel marhára zavar az a sok autó körülöttem, a rengeteg gyalogátkelőhely...nem szeretek lassan menni..

amúgy minden ok.

A túl bonyolult helyzeteket még most, majdnem 30 év után se látom át olyan gyorsan, ahogy illene. Amikor egyszerre huszonötfelé kellene figyelni. Balesetem még nem volt belőle, de ehhez szerencse is kellett. Általában a veszélyes dolgokat nem én követem el, de nem is mindig tudtam volna kivédeni, ha nincs szerencsém.

Még egy: az A-oszlop és a tükör szerintem túl gyakran gyakran kitakar előlem nemcsak gyalogost, hanem még autókat is. (Amikor pont olyan ütemben érkeznek oldalról, ahogyan a holttér is vándorol.) Nem tudom, ez mennyiben az én hibám. Szerencsére, ebből se volt még baleset.